Pokoládé. Megváltó Bűn, ostyagyalázás és migránssimogatás a filmvásznon

A BŰN jóízű. Kóstold meg!

A Csokoládé című, Juliette Binoche, Alfred Molina, Judy Dench és Johnny Depp főszereplésével készült 2000-es Miramax film fősodor ismertetői szerint egy romantikus vígjáték, esetleg "romantikus tragikomédia". A film a Filmfórum értékelője szerint "könnyű tanmese a másságról és a felszabadult életörömökről", az Index recenziója szerint pedig egyenesen "könnyed szórakoztató édesipari propagandafilm". Igaz, hogy a film valóban "light", lekerekített, happy endes formában képviseli műfaját, azonban ez a műfaj a legtöbb recenzor és bizonyára a legtöbb néző figyelmét elkerülve nem más, mint  - csokoládéval bevont - filmipari SÁTÁNIZMUS. Ezt az ismert etnikai-felekezeti hátterű iparág még megspékeli az ősi törzsi sport, az ostyagyalázás modern médium általi kivitelezésével, a bónusz pedig a migráns-bevándoroltatási hullám ideológiai hátterét képező Coudenhove-Kalergi Terv reklámja. A sztori főgonosza, akinek rituális kiűzése jelképezi a közösség megtisztulását, a keresztény, fehér, heteroszexuális FÉRFI...

1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer

Március 15-i "ünnepi bejegyzéssorozatom" előző része:  Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa

"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök."

Karl Marx, Frederich Engels:  A Kommunista Párt Kiáltványa,  1848.február 15.

Marx és Engels, a Népek Tavasza kitörésének jeladói mindjárt a Kiáltvány és a lázadás elején világossá tették a szereposztást, hogy ki kivel van a Világforradalomban.

Korábbi bejegyzésekben feltettem a kérdést, hogy vajon " Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel." A szervezeti-titkostársasági  kapcsolat lehetőségeivel ugyan csak később fogok foglalkozni, azonban egy kis célirányos összehasonlító elemzés mindjárt konkretizálja az összefüggést a Petőfi-életmű és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

Korábban láthattuk, hogy Petőfi műveiben tipikus illuminátus programpontok tükröződnek, hogy verseiben kabbalai motívumok tűnnek fel, hogy képviselője egy tipikus nihilista-sátánista eredetet sejtető vérkultusznak, vérontáskultusznak. Jeleztem, hogy a gnosztikus alapú felforgató mozgalmak Voegelin-féle definíciója alapján Petőfi tipikus gnosztikus forradalmár, ennek bizonyítékait verseiben egy későbbi bejegyzésben tervezem feltárni. 

A jelen bejegyzésben bemutatott kapcsolat felismeréséhez több szempontból is fontos iránymutatónak bizonyult Wurmbrand zseniális könyve a sátánista Marxról. Mindjárt kezdetnek fontos párhuzam, hogy amint a kommunista ideológia megteremtői és a nemzetközi forradalmi mozgalom vezetői nem gondolták komolyan az elnyomottak felszabadítását, azt csak demagóg, megtévesztő retorikaként hangoztatták ilyet sötét céljaik érdekében, éppúgy a magyar reformkor és 1848-49-es forradalom és önpusztító belháború legfőbb, tudatos mozgatói, vezetői is egészen romboló valódi célokat rejtettek el a szabadság-demagógia mögött, vagy ilyen célokat követők ügynökei, kreatúrái voltak. Petőfi a tudatos nihilista példája, Kossuth az ügynöké, aki szintén jól tudhatta, kiknek dolgozik. Mai, megrendíthetetlennek tűnő hőskultuszuk tragikusan ellentétes a nemzeti érdekkel és azzal, hogy a történelem az élet tanítómestere lehessen számunkra, mai problémáink megoldásához adhasson útmutatót, hiszen ehhez a valódi történelmet kellene ismernünk, nem a manipulatív legendákat.

Ahogy Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfinek sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került.

A bejegyzés folytatása

Könyörtelen bosszú és keresztényi megbocsátás az 1848-49-es európai polgárháborúban

Október 6-ra

Mit tegyünk a legyőzött ellenséggel (és ki milyen spirituális forrásból merítette lelkierejét):

HALADÓ ERŐK:   (Petőfi)

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentõ leszen!...

(Beszél a fákkal a bús őszi szél... Koltó, 1847. szeptember -  a forradalom kitörése ELŐTT FÉL ÉVVEL)

 Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény;
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
          Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"  

(Újév napján, 1849)

A REAKCIÓ: 

I. Miklós orosz cár levele Ferenc Józsefnek

Varsó, 1849. augusztus 4/16.

Kedves barátom!

Elküldöm hozzád magam helyett fiamat, Sándort, hogy egy olyan hírt vigyen meg neked, ami – remélem – örömet fog okozni. Görgey, akit diktátornak neveztek ki, hadseregével letette a fegyvert, és kegyelemre megadta magát neked. Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért, adjunk hálát neki, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullását, és alkalmat ad neked, hogy uralkodói jogaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gyakorolhasd. Ismerem szívedet, kedves barátom, tudom, hogy nem tagadod meg magadtól ezt az örömet. Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra; és érdemük szerint kell bánni a felbujtókkal, az országot nyomasztó bajok okozóival.

Megbíztam fiamat, hogy különböző komoly kérdésekről beszéljen veled – felhívom rájuk a figyelmedet, és fogadd meg, amit mond.

Szívvel-lélekkel maradok örökre, kedves barátom

hűséges és ragaszkodó
 Miklósod

Mire való az emberi vér:

HALADÓ ERŐK:   Petőfi

"Megéneklem majd diadalmadat,
Szabadság, és a szent halottakat,
Akiknek vére volt kereszvized"

(Bizony mondom, hogy győz most a magyar)

„Föl, ha istened van,

Föl magyar nép, és e

Gaz királyt legottan

Fojtsuk az ártatlan

Áldozat vérébe!”

(A király esküje) 

"A vérszag és a füst
Megrészegíte már"

(Csatában)

"Inkább vesszen ki nemzetünk
Egy szálig,
S dagadjon föl kifolyt vérünk
Árja az ég boltjáig!"

(Föl a szent háborúra!)

"A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel." (Petőfi naplója, Pest, ápril 1. 1848)

"Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk."

(1848, te csillag)

A REAKCIÓ:   I Miklós cár:

"Adjunk hálát Istennek, kedves barátom, ezért a kedvező eredményért, adjunk hálát neki, hogy megelégelte alattvalóink drága vérének hullását (...)"

-----------------------------

A bejegyzés nem foglalkozik az aradi és más helyszíneken lezajlott megtorlás konkrét ügyeivel, nem jelenti azt, hogy örülnék a megtorlásnak, hanem az európai polgárháború szembenálló táborai két szimbolikussá emelkedett szereplőjének eszmei-spirituális hozzáállását szembesíti. A romboló háttérhatalom felfogásom szerint mindkét táborban jelen volt, de nem egyforma módon. Petőfi őrjöngő vérontás-kultuszának néhány további tipikus példáját kigyűjtöttem e korábbi bejegyzésben.

Az október 6-án kivégzett forradalmárokat és forradalmárok által megtévesztett, rontásba és romlásba sodort áldozatokat (belőlük volt több) kultikusan szokás siratni máig. Nem jellemző, hogy ezen a gyásznapon melléjük tennék az ugyanezen forradalmárok által hatalmuk idején kivégzett királypárti, konzervatív magyar hősök halálát hetykén, büszkén eldicsekvő propagandát:

"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!"

Petőfi, az elméleti sakter

A Jobbik minapi, a papírforma szerint elvárható hullámokat keltő parlamenti felszólalása a tiszaeszlári per ügyében a már unott módon jelezte modern korunk viszonyait. Magától értetődő, hogy a PC-dogmák alapján a provokatív, vagy naív, meggondolatlan, vagy nagyon is megtervezett felszólalást a Fidesz ügyeletes díszzsidó képviselője rutinosan minősítette a helyszínen Gondolatbűnnek.

Ezek után a nyilvánosság blogoszférától "hivatalosabb" csatornáin magáról az esetről nem eshet lényegi szó, ezek csak a rituális elhatárolódás és megbélyegzés terepei, a lényeg megvitatásához maradnak a blogok és egyes fórumok, amíg maradnak. A magyar parlament a jelen pillanatban valóban nem a legideálisabb fórum a vérvád felvetéséhez, azonban a lehető legindokoltabb lenne a tiszaeszlári és hasonló estek tisztázása céljából szakmai vitát folytatni történészek, teológusok és igazságügyi szakértők bevonásával. Az utóbbira egy figyelemre méltó példa az olajszőkítési ügyek kapcsán megismert egykori hajdú-bihari megyei főügyész, Szeszák Gyula blogjának bejegyzése:   Örök pörök - Solymosi Eszter - I. A jámbor inkvizítorok

Talán itt is fogok még foglalkozni a dolog technikai oldalával, pontosabban inkább annak a zsidó propagandaúthenger által hangoztatott érvnek az ellenőrzésével, hogy a vérvád azért is képtelen, sötét középkori babona, mert a zsidók számára a legalapvetőbb vallási tabu a vér, annak érintése is, de főleg fogyasztása. Még az állati véré is, nemhogy az emberé. Elárulom, meg fogom cáfolni...

Blood Cult - (sátánista) vérkultusz

Nem meglepő e blogon, hogy a jelenség gyökerét természetesen a zsidó kabbalai gyökerű, a világuralom programját kimondottan megfogalmazó sabbateánus-frankisták sátánista szektájánál fogom keresni, melynek perverz kultuszai közé tartozik a VÉRKULTUSZ is.

Most azonban egy régi kedvencem, Petőfi műveiből gereblyézek össze pár szemelvényt, melyek jelzik, hogy az emberi véráldozatot konkrét fizikai formában kivitelező sakterek szubkultúrájának volt egy nagyhatású szellemi hodudvara a frankisták által irányított és nem utolsósorban a zsidóuralom elősegítését szolgáló forradalmár írók személyében. E forradalmár-propagandista értelmiségi közeg jelképe, zászlóvivője (VÖRÖS zászlójának vivője...) Petőfi, lássuk tehát a kabbalai gyökerű perverz, sátánista vérkultusz nem teljeskörű, csak kapásból kiragadott példáit az ő életművéből!

Az uzsora egy Szerződés a Sátánnal

Ízelítő David Bakan: "Sigmund Freud és a zsidó misztikus hagyomány" c. könyvéből.

A könyv egy minden szempontból izgalmas és feltétlenül olvasásra ajánlott mű, főleg azoknak, akik meg szeretnék érteni "modern" korunk pusztulási folyamatát és újkori történelmünk folyamatos hamisítását.

A zsidó származású, Freudot zseniként tisztelő, hangsúlyozottan nem antiszemita szerző szerint a pszichoanalízis a zsidó miszticizmus, kiemelten a kabbalai hagyománynak a sabbateánus-frankista nihilista irányzatban megnyilvánuló formája eredménye, keletkezése elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy Freud e kulturális közegből származik.
Mielőtt az egész művet ismertetném, kedvcsinálónak itt egy fejezet belőle. Bizonyos vonatkozásainak helyes értelmezéséhez szükséges lehet az egész könyv elolvasása, amit amúgy is rendkívül hasznosnak tartok!
Megjegyzéseim zárójelben dőlt betűvel. Az eredeti hivatkozásokat elhagytam, kövér betűs kiemelések tőlem.

Figyelem: a fejezet kiragadott, nem a könyv fő mondanivalóját tükrözi!

25. fejezet: A hipnózis és kokain epizódok

(előzmény: az átmenet Freud munkássága során a modern tudományosságból, mely akkor mit sem tud a psziché irracionális jelenségeiről, a pszichoanalízis módszerének megalkotása felé, a zsidó misztikával foglalkozáshoz megkövetelt érett kor elérése után. BCS)

    Úgy tűnik, ezen átmeneti szakasz során Freud orvosi praxisában nagyon gyorsan mozdult el az orvos szerepéből a tradícionális "gyógyító sámánéba".

Gyorsan elhagyta a modern orvos megszokott módszereit és a gyógyító sámán ősrégi eszközei: a sugallat és hipnózis felé fordult. Jonesnél olvassuk, hogy az 1887 decemberét követő tizennyolc hónapban Freud kiterjedten alkalmazta a hipnotikus sugalmazást és "ez gyakran hozott sikerélményt, és a tehetetlenség érzését felváltotta annak elégedettségével, hogy mágusként tisztelték."

    1892-ben az általunk korábban "lappangásinak" nevezett időszak végén Freud publikált egy tanulmányt "Egy hipnózis általi sikeres kezelési eset" címmel, amely néhány érdekes bizonyítékot nyújt arra, amit a mágus-javasember motívumnak nevezhetünk Freud gondolkodásában. Freud beszámol egy asszonyról, aki képtelen volt csecsemőit gondozni és akinek nehézséget okozott a saját táplálkozása is. Freud hipnózist és közvetlen sugalmazást használt, amikor az asszony második és harmadik gyermeke született. A tanulmányból lényegében teljesen hiányzik az a mély pszichológiai elemzés, amely Freud sikeres munkáit jellemzi. "Ellentétes eszméket" és "ellenakaratot" emleget, amely az akarat akadályozására szolgál a személyben. Az asszony általa történt első sikeres kezelésének esete után azt mondja: "bosszantó, hogy soha nem történt említés az én figyelemreméltó eredményemről". Azon túl, hogy önmagát "figyelemreméltó" dolgokat tenni képesnek látja, a tanulmány azt is jelzi, hogy olyan témák foglalkoztatták, mint a gonosz szellemek kiűzése. Az ilyen problémákat jellemezve, amilyet épp meggyógyított, ezt írja: "Az ellenakarat ezen kialakulása a fő oka annak a jellegnek, amely a hisztériának majdnem olyan megjelenést kölcsönöz, mint a gonosz szellem általi megszállottság..."

   További bizonyíték található e mágus-javasember motívum létezésére abban, amit Jones "A kokain epizód"-nak nevez. Freud rendelt egy bizonyos mennyiségű kokaint és maga is fogyasztott belőle. Lenyűgözőnek találta a hatást, amit a kedélyére gyakorolt. Gyorsan adott belőle barátjának, Fleischlnek, aki addigra már morfiumfüggő volt, mellesleg ez a tette gyorsította barátja halálát. A kokain egy "mágikus drog" volt számára. Egy levélben, melyben említi, hogy egy esszét ír róla, ezt mondja:

Rendszeresen fogyasztok belőle nagyon kis adagokat emésztési zavarok ellen, a legbrilliánsabb sikerrel.

Jones írja:

Küldött belőle Marthának (feleségének, BCS) "hogy megerősödjön és az arca kipiruljon", propagálta barátainak és kollégáinak, saját maguk és pácienseik részére, adott belőle nővéreinek. Röviden szólva, mai tudásunk birtokában nézve a dolgot, (Freud) rohamosan közveszélyessé vált.

A kokainról írt esszéjében beszámolt a dél-amerikai indiánok körében vele kapcsolatos vallási gyakorlatról:

Még a használatával kapcsolatos vallási szertartásokról is beszámolt és megemlítette a mitikus mondát, hogyan küldte azt Manco Capac, a Napisten Királyi Fia, mint "az istenek ajándékát, hogy megsegítse az éhezőket, megerősítse a gyengéket és elfeledtesse a szerencsétlenekkel bajaikat." Freud ... leírta saját megfigyeléseit, melyekben tanulmányozta hatását az éhségre, álmosságra, kimerültségre. Írásában szerepel az " izgatottság és tartós eufória, amely semmiben nem különbözik az egészséges személy normális eufóriájától. ... Az önkontroll fokozódását észleljük magunkon, vitalitásunk és munkaképességünk megnő. ... Más szavakkal, egyszerűen normálisak vagyunk, és nemsokára nehéz elhinni, hogy bármilyen drog hatása alatt állunk. ... Hosszú, intenzív mentális, vagy pszichés munka végezhető bármilyen kimerültség nélkül. ... Ez az eredmény élvezhető az alkoholfogyasztással járó kellemetlen utóhatások bármelyike nélkül. ... Egyáltalán nem lép fel a szer utáni sóvárgás a kokain első, vagy akár ismételt fogyasztása után, inkább egy bizonyos furcsa irtózást érzünk tőle."

Ezek a hangulatbefolyásoló "mágikus drog" keresése során elkövetett meglehetősen felelőtlen cselekedetek emlékeztetnek a mágia egész történetére. Amint látni fogjuk, amikor tárgyaljuk a démoni megszállottságra vonatkozó esszéjét, Freud abban hivatkozik munkaképessége korlátaira, mint döntő motivációra, amiért szerződést kötött az Ördöggel. Tehát nyilvánvaló problémája, hogy kereste az eszközt "vitalitása és munka-kapacitása" fokozásához, jelzésnek tekinthető egy hajlamra arra, amit egy ilyen szerződés pszichológiailag jelenthet. Szintén érdekes, hogy hitt abban, hogy zsidósága egy energiaforrás számára. Valóban, a "mágikus drogoktól" való irtózás egyik fontos oka az, hogy emlékeztetnek a fekete mágiára. A fekete mágia egy fő pszichológiai jellegzetessége, hogy az azonnali nyereséget nyújt azonnali törlesztés nélkül. A törlesztésben az a félelmetes, hogy az "a valóságban" egyidejűleg halasztott és mértéktelenül eltúlzott. Tehát a halasztott és mértéktelenül eltúlzott törlesztés az azonnali nyereségért cserébe jellegzetesen az Ördöggel kötött szerződéssel áll kapcsolatban. Az uzsorától való viszolygás jelen korunkban és a kereszténység egész története során nem teljesen független ettől.

Ugyanis az uzsora egy az egyben egy társadalmi megnyilvánulási formája az Ördöggel Kötött Szerződés döntő vonásainak, az azonnali nyereségeknek és a mértéktelenül eltúlzott halasztott törlesztésnek.

Petőfi, az illuminátus propagandaszócső

avagy

KIK VOLTAK A MAGYAR ILLUMINÁTUSOK?  I. rész

Többször foglalkoztam már itt 1848 hamis, álhazafias propagandaimázsával, Kossuthtal, Arannyal, Petőfivel, a forradalmár költők, írók felforgató, a nemzeti érdekkel ellentétes cselekvésre uszító demagógiájával. A Petőfiről írt egyik bejegyzés lényege ez volt:

(...)legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Nézzük meg most konkrétabban ezt az utóbbi kérdést, nem is a szabadkőművességre szűkítve, hiszen az az igazán komoly világszétverésnek inkább csak "lova", hasznosítható infrastruktúrája volt. 

Modern korunk szándékos rombolásának legfontosabb szervezeti kerete az Adam Weishaupt nevéhez fűződő Illuminátusság. Itt nem szükséges részletesebben ismertetni az Illuminátusok történetét, erről magyarul is elég sokat lehet olvasni, nem utolsósorban Drábik János publikációiban, ollózásaiban. 

(Azonban Drábik épp a magyar 1848 és Kossuth szerepe, vagy nyilván Petőfi megítélésében is alapvetően félrevezet, vagy tévedésből, vagy szándékosan, miközben általában az 1848-as európai forradalmi hullám illuminátus jellegét hangoztatja! Fából vaskarika nála, hogy a "Népek Tavasza" ugyan illuminátus felforgatóhadművelet volt, de ennek magyar aktivistái "tiszták maradtak", jó hazafiak voltak... A "Kossuth-bankó", mint Rotschild-ellenes "pénzügyi szabadságharc" elmélete pedig akkora marhaság, hogy érdemes lesz külön foglalkozni vele.)

Az illuminátusok szervezetéről persze a közkézen forgó ismertetőkben is szerepel, hogy sokkal ősibb hasonló felforgatómozgalmak folytatása, ehhez itt csak annyit tennék hozzá, hogy az egész felforgatás célja nem igazán az, amit általában emlegetnek. Weishaupt és társai, valamint követőik számára a magánpénzrendszer, az uzsoratőke hatalmának elősegítése, vagy a "Világuralom" megszerzése, az egységes Világállam kiépítése sem a legvégső célok voltak, ezek is csak eszközök. 

A legvégső cél a ROMBOLÁS, az egész emberiség, lényegében A TEREMTÉS MŰVÉNEK ELPUSZTÍTÁSA!

Drábik és mások is magától értetődő, bizonyított tényként említik, hogy az előző bejegyzésben Wurmbrand által cáfolhatatlanul sátánistaként leleplezett Marx és kommunista ideológiája is az illuminátus mozgalom körébe tartozott, a Kommunista Kiáltvány programja egy evolválódott szövegváltozata Weishaupt és társai eredeti programpontjainak. Tehát mindaz, amit Wurmbrand Marxról és elvtársairól megállapít, Weishauptra és az összes illuminátusra is igaz, ők Lucifer követői, céljuk az emberiség elpusztítása, a Mélységbe, a Pokolba zuhanása, ahová magukkal akarják rántani. E végső célt csomagolják be a "Felszabadítás" demagóg álca-programjának mindig a zsákmánytársadalmak sajátosságaihoz igazított változataiba. (Hol nemzeti, hol munkás- hol szexuális stb. "felszabadítás" hazugságába, csalijába.)

E cél elérésének elengedhetetlen eszköze a fennálló kormányzatok, vallások, intézmények, erkölcsök lerombolása, mindezeket démonizáló felforgató propaganda és mesterségesen szított forradalmak, konfliktusok, háborúk által.

Ezt a magyarázatot az illuminátusok, sőt elődeik romboló fellépésére persze már Nesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" c. könyvében is megtaláljuk:

Mi volt e rejtett hatalom célja ?  Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek?  A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal.  A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott .  Mi volt ez, ha nem sátánizmus?

Az illuminátus rombolás hazai, magyar szervezetének és kádereinek konkrét feltárásához érdemes beletekintenünk Weishaupt összeesküvésének két korai, alapműnek számító leleplezésébe.

Az egyik a francia jezsuita Augustin Barruel abbé 1797-ben megjelent műve, "A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" címmel, a másik John Robison magas rangú skót szabadkőműves professzor 1798-ban megjelent "Bizonyítékok egy Összeesküvésre Európa összes Vallása és Kormánya ellen, melyet a Szabadkőművesek, Illuminátusok és Olvasókörök titkos találkozóin szerveznek"  c. könyve.

Idézek néhány mondatot Barruel könyvének egy ismertetéséből, melyek teljes mértékben vonatkoznak a Világforradalom 1848-as felvonásának hazai hadszínterére és a forradalmat előkészítő "reformkor" erjesztésére is. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ismert vicc szerint "nincs két csőcselékünk", úgy az európai újkornak sincs két Világforradalmi szétverő folyamata, a magyar '48 sem lóg ki csodásan az egészből:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra.

Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására.


Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.

Nézzük tehát a két kortárs leleplező mű (Weishaupt mindkettő szerzőjét túlélte!) néhány kiragadott részletét, melyek megvilágítók, Illuminálók lesznek a Világrombolás hazai ügynökeinek felismeréséhez!
Nem lesz meglepetés, hogy nem igazán a személyek fognak az ismeretlenségből előbukkanni, hanem épp ellenkezőleg, a legismertebbekről fog kiderülni a csak a fősodor történelemszemlélet és a széles közvélemény számára hihetetlen tény, hogy ők voltak a magyar illuminátusok! (már amennyiben a széles közvélemény értesülne ezekről a tulajdonképpen pofonegyszerű, banális, és a felszínen heverő összefüggésekről...):

John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:

... Spartacus (Weishaupt) és Rendje összes elve és célja a legegyértelműbben látszik a harmadik Misztérium Osztályban. (...) A Pap fokozat tartalmaz: 1. Egy Bevezetést. 2. Az e fokozatba való Befogadás további követelményeit. 3. Amit úgy neveznek, hogy Útmutató a Harmadik Kamarában, amit a jelöltnek el kell olvasnia. (105 old.) (...) A Pap fokozatban a legfigyelemreméltóbb dolog az Útmutató a Harmadik Kamarában. Ez a vezetők magánlevelezésében található. (Nachtrage Original Schriften 1787, 2nd Abtheilung, page 44.) (106.old.)

"A királyok szülők. Az apai hatalom megszűnik a gyermek éretlenségének megszűnésével; az apa pedig kárt okoz gyermekének, ha továbbra is fenn próbálja tartani jogát ezen az időszakon túl. Amikor egy nemzet felnő, a királyok gyámsága végetér." (107.old)

A felvételi ceremónián a koronák és jogarok az emberi lesüllyedés jeleiként szerepelnek. (109.old.)

Vessük ezt össze Petőfi számos vad királyellenes verse közül ezzel:

A KIRÁLYOK ELLEN

Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midon a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ok, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát a biborszékekrol, királyok,
És fejetekrol le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Elso villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már elso mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük oket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december

Rengeteg hasonló példát hozhatunk még a lényegében szó szerinti megfelelésre az illuminátus program és Petőfi versei között, amit később érdemes is lesz megtenni, és nem is csak Petőfi esetén. Azonban már ez a kiragadott példa is elég ahhoz, hogy bizonyítsa, Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája. Nincsenek semmiféle saját "látomásai", amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűen BROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét. 

Pokoli Pojácák (Zichy Mihály: Talpra magyar!)

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja 

 

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

Marx sátánista volt!

Ez a bejegyzés nem a saját művem, hanem Richard Wurmbrand hihetetlen fontosságú könyvének ismertetése. A könyvben ugyan a cím végén kérdőjel szerepel, azonban a mű teljesen meggyőz minket arról, hogy a kérdőjel felesleges.
A bejegyzés lényegében szó szerinti átvétele egy hasznos webszájt ezirányú cikkének, de menet közben a szöveget néhol kiegészítettem az eredeti mű interneten fellelhető egyéb, más című, de hasonló tartalmú kiadásaiból és még bizonyára folytatni is fogom ezt a bővítést.

Az interneten az alábbi kiadásokat találtam:

Richard Wurmbrand: Marx - Prophet of  Darkness

egy másik változat: 

Marx and Satan, by Richard Wurmbrand 

A téma önmagában is nagyon érdekes és fontos, azonban kiemelkedő fontosságú lesz a megismerése ahhoz, hogy tovább folytathassuk saját hazai történelmünk forradalmi rombolásai megértéséhez és egyes hamis nemzeti hőseink leleplezéséhez. A Marxot "beavató" és pályáján elindító sátánista körök tevékenysége hazánkra is kiterjedt...

-------------------------------

Részletek a

"Marx sátánista volt?"

c. könyvből. Ezt a könyvet Richard Wurmbrand írta, egy hithű romániai keresztény, aki nyolc évet töltött a kommunisták börtöneiben, mert hirdette az Evangéliumot és nem volt hajlandó megtagadni az Urat. Legismertebb könyve a  Krisztusért megkínozva, tanúságtétele Isten győzelme mellett a kommunista üldözés közepette. 

Richard Wurmbrand könyve Karl Marxról,  (1818 – 1883), a német “forradalmi szocialistáról”  annak a tévhitnek a cáfolatával kezdődik, hogy Marx egy könyörületes látnok volt, aki őszintén szívén viselte a szegények sorsát. Valójában Marx and Engels egyaránt jómódú családokban nőttek fel, távol a szegény élettől. Ketten együtt egy keresztényellenes utópiát szerveztek, amely a kezdetektől a politikai hatalomra koncentrált, nem a szegények megsegítésére. Akár a változás mai csábító víziója, az ő szocialista/kommunista átalakulásukhoz szükség volt egy “válságra” és egy “célra”, amely megragadja a közönség figyelmét és megteremti a keresett alkalmat.

Thomas Sowell jól összefoglalta ezt 1993-as könyvében, a Szabadon választható-e a valóság-ban (Hoover Institution,  81. old.): 

"A balos mozgalmak vezetése mindig az elkényeztetett gazdag fiúk előjoga volt.Ez a szabály visszanyúlik azokra az időkre, amikor egy agyondédelgetett jómódú fiatalember, Karl Marx társult egy másik agyondédelgetett gazdag fiatallal, Friedrich Engelsszel, hogy létrehozzák a kommunista ideológiát.

"Az állítás hamissága, hogy ez “a munkásosztály mozgalma”, a kezdetektől feltűnő volt. Amikor Engelst küldöttnek választotta a Kommunista Liga 1847-ben, saját szavai szerint: 'egy munkást jelöltek a forma kedvéért, de azok, akik jelölték, rám szavaztak.' Lehet, hogy ez volt a kommunista mozgalom első meghamisított ‘választása’, de bizonyosan nem az utolsó.... A Felkentek mindig a saját elképzelésük szerinti Új Embert és Új Társadalmat akartak létrehozni."

Vessük ezt egybe a Marx sátánista volt? alábbi részleteivel. Jegyezzük meg, hogy Karl Marx gyermekkorában keresztény lett. Fiatalon még egy istenfélő kereszténynek is tűnt. De nézetei radikálisan megváltoztak nem sokkal azután, hogy befejezte a német középiskolát.

A keresztény Marx

"Ma a világ egyharmada marxista. A marxizmust ilyen, vagy olyan formában sokan magukénak vallják a kapitalista országokban is. Még keresztények is vannak, sőt papok is, nem egy közülük magas rangú, akik meg vannak róla győződve, hogy miközben Jézusé volt a helyes válasz arra, hogy jussunk a mennybe, Marxé volt a helyes válasz arra, hogy segítsünk az éhezőkön, szűkölködőkön, elnyomottakon a földi életben."

"Marx, mondják, mélységesen humánus volt. Egy eszme foglalkoztatta: hogy segíthet a kizsákmányolt tömegeken. Állítása szerint a kapitalizmus dönti nyomorba őket. Amint megdöntik ezt a rohadt rendszert, a proletariátus diktatúrájának átmeneti periódusa után egy olyan társadalom jön létre, melyben mindenki képességei szerint fog dolgozni a kollektív gyárakban és farmokon, és szükségletei szerint lesz javadalmazva.  Nem lesznek... háborúk, forradalmak, csak egy örökös, egyetemes testvériség... [5. old.]

"Marx írja: "A vallás, mint az emberiség illuzórikus boldogsága megszüntetése előfeltétele az emberek valódi boldogságának. A felhívás a körülményeikkel kapcsolatos illúziók megszüntetésére felhívás az olyan körülmények megszüntetésére, amelyek illúziókat kívánnak...."[6.old.]

"Marx vallásellenes volt, mert a vallás akadályozza a kommunista eszme beteljesedését, amit ő az egyetlen válasznak tekint a világ problémáira. - Így magyarázzák a marxisták álláspontjukat." [6.old.]

"Kora ifjúsága idején Karl Marx keresztény volt. Első írása címe: A hívők egysége Krisztussal.Ebben olvassuk e szép szavakat: 'Krisztus szeretete által szíveinket egyúttal felebarátaink felé fordítjuk, akiket bensőséges kötelékek fűznek hozzánk és akikért Ő feláldozta Önmagát.'

"Észre kell azonban vennünk, hogy a középiskolát záró vizsgadolgozatában hatszor ismételte meg a 'rombolás' szót, melyet egyetlen iskolatársa sem használt vizsgája során. Ezután a 'Romboló' lett a beceneve. Természetes volt számára, hogy rombolni akart, hiszen az emberiségről, mint 'emberi szemét'-ről beszélt és ezt mondta: 'Senki nem látogat meg és én ennek örülök, mert a jelen emberiség... (obszcén kifejezés)(tehet nekem egy szivességet? B.CS). Gazemberek bandája.'

Ne feledjük, Marx keresztény hívőként indult. A középiskola befejezésekor bizonyjtványába a Hittan rovatba a következőt írták: 'Tudása a keresztény hitről és erkölcsökről kielégítően világos és jól megalapozott. Bizonyos szinten ismeri a keresztény Egyház történetét is.'



Marx első Isten-ellenes írásai

"Nem sokkal e bizonyítvány kézhezvétele után valami rejtélyes történt Marx életében: mélységesen szenvedélyesen vallásellenes lett. Egy új Marx kezdett kialakulni. Ezt írja egy versében: “Bosszút akarok állni Azon,aki a magasban uralkodik.”[7.old.] Tehát nem kételkedett benne, hogy van Valaki, aki a magasban uralkodik....

Marx egy viszonylag jómódú család tagja volt. Nem éhezett gyermekkorában. Sokkal jobb körülményei voltak, mint sok diáktársának. Mi okozta ezt a borzasztó gyűlöletet Isten ellen? Semmilyen személyes indokról nem tudunk. Miért kellett ezeket a sorokat írnia A kétségbeesett invokációja c. versében? [9.old]

Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia. [8.old.]
 

E szavak: “A magasba, a fejek fölé építem trónomat” és a vallomás, hogy aki e trónon ül,

csak rettegést és agóniát fog árasztani magából, emlékeztet minket Lucifer büszke dicsekvésére:

 'Én az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé állítom trónomat.” (Izajás 14:13)

A sátánista egyház és Oulanem

De miért vágyik Marx egy ilyen trónra? A válasz egy kevéssé ismert drámában rejlik, melyet szintén diákévei alatt írt. Címe Oulanem. A cím magyarázata egy kis kitérőt igényel.[9.old.]

Létezik sátánista egyház. Ennek egyik szertartása a fekete mise, melyet a sátánista pap mond éjfélkor... Ezt egy orgia követi... [10-11.old.]

Jellemző módon az “Oulanem” egy szent név kiforgatása. Az Emmanuel egy anagrammája, amely Jézus egyik bibliai neve, héber jelentése “Isten velünk”.

A nevek ilyen kiforgatását a fekete mágiában hatásosnak tartják.

Az Oulanem drámát csak egy furcsa vallomás fényében leszünk képesek megérteni, melyet Marx A hegedűs című versében tett, amit később igyekezett jelentéktelennek beállítani ő maga és hívei is:

Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad,

ilyen csak a pokol sötétjéből támad.

Szív bájolva, érzék vasra veretett,

Én a Sátánnal kötöttem üzletet.

Ő veri a taktust, ő írja a kottát,

abból játszom én a halál indulóját. [12.old.]

Most pedig Marx drámájából, az Oulanem-ből idézek:

És ők is Oulanem, Oulanem.
E név recseg előre, mint a halál
Míg el nem hal egy nyomorult csúszómászóként.
Állj, megértettem! Lelkemből jön ez....

De van erő ifjú karjaimban
Hogy megszorítsalak és összeroppantsalak [téged, emberiség]a vihar erejével,
Míg kettőnkre a Mélység(Abyss) sötétje ásít.
Leesel és én nevetve követlek,
Füledbe suttogva: “Zuhanj, jöjj velem, barátom.” [12.old.]

A Biblia, melyet Marx tanulmányozott gimnazista korában, azt mondja, hogy az ördögöt egy angyal megkötözi és a feneketlen gödörbe vetik (görögül abyssos,  lásd Jelenések Könyve 20:3). Marx arra vágyik, hogy az egész emberiséget magával rántsa ebbe a gödörbe, amely az ördögnek és angyalainak van fenntartva....[12-13.old.]

Marx imádta Mephistopheles szavait a Faus-ból, “Minden létező megérdemli, hogy elpusztítsák.” Minden — beleértve a proletariátust és az elvtársait is. Marx idézte e szavakat... Sztálin az értelmük szerint cselekedett és még a saját családját is elpusztította. [13.old.]

A sátánista szekta nem materialista. Hisz az örök életben. Oulanem, a személy, akinek nevében Marx szól, nem tagadja az örök életet. Elismeri azt, de egy szélsőségessé fokozott gyűlölettel teli életként. Érdemes megjegyezni, hogy az öröklét az ördög számára kínzást jelent. Ezért vetette Jézus szemére a két démon: “Azért jötél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Máté 8:29)....

[Marx] levelezése apjával tanúsítja, hogy nagy összegeket pazarolt élvezetekre és hogy állandó vitában állt a szülői tekintéllyel ebben és más ügyekben. Aztán megismerkedhetett a szupertitkos sátánista egyház tanaival és részesült a beavatási rítusokban. A Sátán, akit hívei látnak hallucinatív orgiáik során, rajtuk keresztül szól. Vagyis Marx is csak a Sátán szócsöve, amikor A kétségbeesett invokációja c. versében kimondja: “Bosszút akarok állni Azon, aki a magasban uralkodik.”

Hallgassuk az Oulanem végét:

Ha van Valami, mely elemészt,
Közepébe ugrok, ezáltal lerombolom a világot —
A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik
Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal

Nyers valója köré vetem karjaimat:
Velem ölelkezve a világ némán kimúlik,
És akkor lesüllyed az abszolút semmibe,
elpusztulva, létezés nélkül — 
Ez élet lenne a javából!

Marxot valószínűleg  de Sade márki szavai ispirálták:

"Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtására. Ezek bűnök lennének a javából!"

Marx és de Sade ugyanazokat az eszméket propagálják. A becsületes emberek, akárcsak az isteni sugallatra hallgató emberek gyakran igyekszenek embertársaikat szolgálni olyan könyvek írásával, melyek növelik azok tudását, javítják erkölcseiket, vallásos érzésekre serkentik őket, vagy legalább kikapcsolódást és szórakozást nyújtanak. Az ördög az egyetlen lény, amely kiválasztott szolgálóin keresztül szándékosan csakis rosszal táplálja az emberiséget.

Az Oulanem-ben  Marx azt teszi, amit az ördög tesz: az egész emberi nemet kárhozatra szánja. Az  Oulanem valószínűleg az egyetlen dráma a világon, melynek összes szereplője tisztában van saját romlottságával, mellyel öntudatosan kérkednek és melyet ünnepelnek. E drámában nincs fekete és fehér... Mindenki sátáni, züllött és kárhozott. [15.old.]  

A Sátán Marx családjában

Marx ezeket a dolgokat koraérett zseniként, tizennyolc évesen írta. Életútja ekkor már ki volt jelölve. Egy szót sem szólt az emberiség, a proletariátus szolgálatáról, vagy a szocializmusról. A világot akarta lerombolni. Trónt akart magának építeni, melynek korlátja emberi rettegés. [16.old.] 


Wurmbrand talált néhány “rejtélyes részletet” Marx és apja levelezésében:

A fiú írja: "A bennem levő Szentek Szentje bérlő nélkül maradt és új isteneket kellett benne elszállásolni."[p.16]

1837. március 2-án apja írja Marxnak: “Előremeneteled, a kedves remény, hogy egykor becsülni fogják a neved és földi jóléted nem kizárólagos vágyai szívemnek… Csak ha szíved tiszta marad, emberien ver és semmilyen démon nem lesz képes eltéríteni a jobb érzésektől, csak akkor leszek boldog.” [16.old.]                                                                  
Mi indított egy apát arra, hogy egyszer csak démonoktól féltse fiát, aki addig egy hitvalló keresztény volt? A versek, melyeket ajándékba kapott tőle 55. születésnapjára? Az alábbi idézet Marx Hegelről c. verséből származik:
 
A szavak, melyeket tanítok, ördögi káosszá keveredtek össze.
Tehát mindenki gondoljon azt, amit jónak lát . [17.old] 

Sápadt szűz c. versében írja:

Eljátszottam hát a mennyet, tudom jól.
Lelkemre, mely egykor Istenhez volt hű, vár a pokol. [20.old.] 

Amikor Marx befejezte az Oulanemet és más ifjúkori költeményeit,melyekben arról ír, hogy szerződést kötött az ördöggel, még nem is gondolt a szocializmusra. Még kűzdött is ellene a Reinische Zeitung szerkesztőjeként: 
"A tömegek kísérletei a kommunista eszmék megvalósítására ágyúval válaszolhatók meg, amint veszélyesekké 
válnak..."

Marx ki fogja űzni Istent a Mennyországból

Gondolkozásának ezt a fázisát elérve Marx találkozott Moses Hessszel, aki a legfontosabb szerepet játszotta életében, ugyanis elfogadtatta vele a szocialista eszmét. Hess így nevezi őt:  "Dr. Marx—bálványom, aki megadja majd az utolsó rugást a középkori vallásnak és politikának." Tehát elsőszámú célja nem a szocializmus volt, hanem a rugás a vallásnak. [20.old.]

Georg Jung, Marx egy másik akkori barátja írja 1841-ben, ... hogy Marx biztosan ki fogja űzni Istent az ő mennyországából.... Marx a kereszténységet az egyik legerkölcstelenebb vallásnak nevezi.

Ezek voltak akkor azok várakozásai, akik beavatták Marxot a sátánizmus mélységeibe. Egyáltalán nem igaz, hogy Marx fennkölt társadalmi eszményeket vallott az emberiség megsegítéséről, hogy a vallás akadálya volt ezen eszmények megvalósításának és ezért lett Marx vallásellenes Ellenkezőleg, Marx ... gyűlölte Isten minden említését. Az az ember akart lenni, aki helyéből kirúgja Istent - mindezt azelőtt, hogy magáévá tette volna a szocializmust, ami csak a csali volt a proletárok és értelmiségiek elcsábításához, hogy elfogadják ezt az ördögi eszményt.

Végül Marx kijelentette, hogy nem ismeri el a Teremtő létezését. (...) A valláskritika azzal a tannal végződik, hogy az ember számára a legfelsőbb lény az ember. 
Ha nem ismerünk el Teremtőt, nincs, aki Parancsolatokat adhatna nekünk. Ezt igazolja annak kijelentésével, hogy 'A kommunisták semmiféle erkölcsöt nem hirdetnek'.



Lelkek a Sátán számára

Marx egyik társa az Első Internacionálé alapításában Mihail Bakunyin orosz anarchista volt, aki ezt írta:

A Gonosz a sátáni lázadás az isteni hatalom ellen, lázadás, melyben látjuk minden emberi felszabadítás termékeny csíráit, a forradalmat. A szocialisták e szavakról ismerik meg egymást: "Annak a nevében, aki ellen nagy gonoszságot követtek el!" A Sátán az örök lázadó, az első szabadgondolkodó és világok felszabadítója. Megszégyellteti az emberrel állati tudatlanságát és szolgaságát, homlokára bélyegzi a szabadság pecsétjét, engedetlenségre és a tudás fájáról evésre biztatva.

Bakunyin többet is tesz Lucifer dicséreténél. Konkrét forradalmi programja van, de nem olyan, amelyik felszabadítaná a szegényeket a kizsákmányolás alól. Ezt írja: "E forradalom során fel kell ébresztenünk az ördögöt az emberekben, fel kell tüzelnünk a legalantasabb szenvedélyeket. Küldetésünk a rombolás, nem az építés. A rombolás szenvedélye kreatív szenvedély.”

Bakunyin felfedi, hogy Proudhon, egy másik vezető szocialista teoretikus és akkoriban Karl Marx barátja “szintén imádta a sátánt.” ... Proudhon...kinyilvánította, hogy Isten volt az igazságtalanság prototípusa. "... Minden lépés előre egy győzelem, mellyel felülkerekedünk az Istenin.

Így kiált fel:

Jöjj, Sátán, akit rágalmaz a nép és a királyok. Isten butaság és gyávaság; Isten képmutatás és hamisság; Isten zsarnokság és nyomor; Isten gonosz. Ahol az emberiség meghajol egy oltár előtt, az emberiség, a királyok és papok rabszolgája megbűnhődik... Esküszöm, Isten, a mennyek felé kinyújtott kezekkel, hogy nem vagy több, mint az én elmém végrehajtója, tudatom jogara... Isten alapvetően civilizálatlan, antiliberális, embertelen.

Proudhon Istent gonosznak nyilvánítja, mert teremtménye, az ember gonosz. E gondolatok nem eredetiek; ezek a sátánista szertartásokon megtartott “igehirdetések” szokásos tartalmai." 

Marx később összeveszett Proudhonnal és írt egy könyvet annak "A nyomor filozófiája" c. műve bírálataként.   De Marx csak  Proudhon kevésbé fontos gazdasági tételeit bírálta, annak démoni, Isten elleni lázadása ellen nem volt kifogása.

Heinrich Heine, a neves német költő Marx egy harmadik bensőséges barátja volt. Ő is sátánimádó volt, ezt írta:

Hívtam az ördögöt és megjelent itt,
Arcát fürkésznem csodálva kell,
Nem csúnya ő, nem is sántít,
Ő egy elbűvölő, bájos ember.

"Marx Heinrich Heine nagy rajongója volt. ... Meleg, szivélyes kapcsolatban álltak."
Miért rajongott Marx Heinéért? Talán az ilyen sátánista gondolatokért:

Arra vágyok, hogy ... néhány szép fa álljon az ajtóm előtt, és ha a Jóisten teljesen boldoggá akar engem tenni, megadja nekem az örömöt, hogy hat, vagy hét ellenségemet felakasztva láthatom ezeken a fákon. Könyörületes szivem megbocsátja nekik haláluk után mindazt a rosszat, melyet életükben ellenem elkövettek. Igen, meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, de csak azután, hogy felakasztották őket.


Nem vagyok bosszúvágyó. Szeretném szeretni ellenségeimet. De nem szerethetem őket, mielőtt nem állok bosszút rajtuk. Csak akkor nyílik meg számukra a szivem. Amíg az ember nem áll bosszút, keserűség marad a szivében.

Lehet bármilyen rendes ember bensőséges barátja valakinek, aki így gondolkozik?
Marx és követői ugyanígy gondolkodtak. Lunacsarszkij, egy vezető filozófus, aki egy időben a Szovjetunió kulturális minisztere is volt, írta Szocializmus és vallás c. könyvében, hogy Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé.
E ponton fontos kijelentenünk, hogy Marx és elvtársai Isten-ellenesek lévén nem voltak ateisták, ahogy a mai marxisták állítják magukról.

Tehát, miközben nyíltan elítélték és gyalázták, azt az Istent gyűlölték, akiben hittek.
Nem Isten létét kérdőjelezték meg, hanem a fennhatóságát.

Amikor 1871-ben Párizsban kitört a forradalom, a kommünár Flourens kinyilvánította:

Ellenségünk az Isten. Isten gyűlölete a bölcsesség kezdete.

Marx magasztalta a kommünárokat, akik nyíltan hirdették ezt a célt. De mi köze ennek a javak igazságosabb elosztásához, vagy a jobb társadalmi intézményekhez? Azok csak a külső csomagolások, melyek elrejtik a valódi célt: Isten és kultusza teljes eltörlését.

Marx ördögi költészete

Marx verseiben, a Kétségbeesett invokációjában és  az Emberi büszkeségben az ember legfőbb kérése a saját nagyságára irányul. Ha az ember elveszni ítéltetett a saját nagysága által, ez egy kozmikus katasztrófa lesz, de isten-szerű lényként fog meghalni, akit démonok gyászolnak.

Marx balladája, A hegedűs megörökíti a zenész panaszát Isten ellen, aki nem ismeri és nem akarja az ő művészetét. Az a pokol sötét mélységéből ered, rontást vetve a tudatra és szívre, zenéje pedig a halál indulója.
A zenész kirántja kardját és a költő lelkébe szúrja.

A pokol sötét mélységéből eredő művészet, a tudat megrontása.... Ez emlékeztet minket az amerikai forradalmár Jerry Rubin szavaira a Tedd!-ből: “Kombináltuk a fiatalságot, zenét, szexet, drogokat és a lázadást az árulással — és ez egy nehezen felülmúlható keverék.” 

Emberi büszkeség  című versében Marx elismeri, hogy célja nem a világ megjavítása, megreformálása, vagy forradalmasítása, hanem egyszerűen a lerombolása és e lerombolás élvezése:

Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába,
És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet. 

Akkor én, mint egy  győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett
És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel. 

Marx egy belső harc után tette magáévá a sátánizmust. A költeményeket egy súlyos betegség időszakában fejezte be, mely a szivében zajló vihar következménye volt. Akkoriban ír bosszúságáról, hogy egy olyan nézetet kell bálványoznia, melyet utál. Betegnek érzi magát.

Marx kommunistává válásának döntő oka világosan kiderül barátja, Georg Jung egy Ruge számára írt leveléből. Ez nem a proletariátus emancipációja, sem egy jobb társadalmi rend létrehozása. Jung írja: “Ha Marx, Bruno Bauer és Feuerbach szövetkeznek egy teológiai-politikai szemle alapítására, Isten jól teszi, ha maga köré gyűjti az angyalait és önsajnálatba merül, mert ezek hárman bizonyosan kiűzik Őt a mennyből..."



Vajon ezek a költemények voltak Karl Marx egyedüli kifejezetten sátánista  írásai? Nem tudjuk, mert munkái nagyobb részét titokban tartják kéziratainak őrzői. ... A moszkvai Marx-Lenin intézet ... igazgatóhelyettese írta, hogy nem tervezik bővíteni Marx és Engels művei első kiadását. Azt mondja, hogy száz kötetből csak tizenhárom jelent meg. ...
Erre nincs más magyarázat, minthogy Marx eszméinek zömét titokban akarják tartani.



Az ember, aki meggyőzte Engelst, hogy legyen kommunista, ugyanaz a Moses Hess volt, aki korábban meggyőzte Marxot. Hess írta, miután Kölnben találkozott Engelsszel: “Egy fanatikus kommunistaként távozott tőlem. Így keltek én rombolást.“ 

Rombolást kelteni — ez volt Hess fő életcélja? Luciferé is ez."