A katárizmus és a kabbala, az okszitániai ikrek

A mai tömegkultúrában legismertebb gnosztikus mozgalom, a katárok rendelkeznek egy érdekes "ikertestvérrel". (Idősebb fivérrel...) Első látásra meglepőnek tűnik, hogy az Ószövetséget többnyire nagyrészt elvető, ezért mai népszerűsítőik jobboldali része által automatikusan (természetesen dicsérőleg) "antiszemitának" minősített katárok törzsterülete, Okszitánia és a katárizmus fénykora egyúttal a zsidó Kabbala születési helye és időszaka is! A figyelemfelkeltő egybeesés nagyon is túlmegy a helyszín és időszak egyezésén, hisz a zsidó misztika e legmarkánsabb hordozója a szakértők, köztük olyan "belső", zsidó szakértők, mint Gershom Scholem szerint egyértelműen gnosztikus. A kabbalisták saját legendái szerint a kabbala sokkal ősibb, azonban ezt a szakirodalom csak tekintélynövelő misztifikálásnak tekinti és bizonyítottnak látja, hogy a valóban korábbi előzmények, pl. a késő-ókori eredetű Merkava-misztika nyomán a klasszikus kabbala a 12. század vége felé született a katárizmust politikailag is támogató tartományurak területén.

Katedrális (rom) a katár vidéken, Alet-les-Bains

Valóban antiszemiták voltak-e a katárok,  milyen volt a térségben élő zsidók viszonya a katárokhoz, és mi köze a katárizmusnak a kabbalához, illetve a zsidókhoz?

Marranó kukacok a Vatikán Almájában - Zsidó születésű papok a II Vatikáni Zsinat filoszemita reformjai mögött

"autentikus"...

Meghalt Vermes Géza, a kumráni tekercsek és Jézus történelmi alakjának világhírű
kutatója. Izraeli(ta) olvasóim egy része talán kegyeletsértőnek is találhatja, hogy ennek kapcsán hova fogok kilyukadni a bejegyzésben, de azt gondolom, hogy egy 89 éves ember halála nem tragédia, szép kort élt meg, még ha a végére sok szenvedéssel járó hosszú betegség is jutott, amiért együttérzünk vele (illetve emlékét megőrizzük - én itt a magam módján...). Hazánk szakmai körökben világhírűvé vált szülötte életműve alapján egyértelműen a szerencse fia volt, többszörösen megadatott neki, hogy kivételezett lehessen:

- zsidó létére katolikus pap lett
- katolikus pap létére többször nősült
- makói születésű létére nagyon közel állt Jeruzsálemhez! :-)

A bejegyzés végére látni fogjuk, hogy az elméleti munka mellett még milyen Nagy Küldetésben is megadatott a részvétel lehetősége e neves kutatónak.

Igazából a jelen bejegyzésre, ami részben felfrissíti korábbi bejegyzések információit is, már korábban viszketett a billentyűzetem.

alázatos szolgája...

Egyrészt, mert a sok szempontból látványosan formabontó Ferenc pápa látványosan nem formabontó módon halad tovább a II Vatikáni Zsinat utáni elődjei útján, az Egyházat  és tanítását "Idősebb Fivéreink" elvárásaihoz igazító úton, másrészt, mert egyre gyakrabban botlok a "grassroots" szinten ennek egy feltűnő, bizarr jelébe.

Az utóbbi időben többször hallottam a helyi katolikus templomban, illetve az egyházmegyei katolikus rádióban (ami egy egész jó kis rádió, nem a maffiózó Rydzyk agymosó szektás Mária Rádiójának stílusában) a zsidók legfőbb imáját, a minden reggel és este elmondandó Smá Jiszráelt énekelni.

A Smá Jiszráél az izraeli államiság szimbóluma is - kezdőszavai a Knesszet Menóráján (napkorong és Ouroboros társaságában...)

Az új pápa is elsők között találkozott rabbikkal és vezető izraeli politikussal (a világfelvásárlásügyi felelőssel), ami már egy idő óta az új állami és egyházi vezetők szinte rituális beiktatási ceremóniája. A katolikus szószékekről és vatikáni sajtókonferenciákról dől az Izraelbarát és zsidóbarát propaganda, a II Vatikáni Zsinat óta, melyen a teológiából és liturgiából radikálisan kigyomlálták a Választott Nép érzékenységét netalán sérteni képes elemeket, a hivatalos egyház nyíltan filoszemita és elítéli a zsidó vallással szemben kritikus ordas eszméket, illetve azok képviselőit.

Korábbi, Santo Subito (A zsidó pápa) c. bejegyzésemben már idéztem, hogy a Vatikán e nyílt filoszemita irányvonala, illetve annak látványos külsőségekkel való rendszeres kinyilvánítása a származásilag is Izrael felé elkötelezett II. János Pál pápasága idején alakult ki, ő volt az első pápa, aki egy zsinagógába látogatott és az első, aki imádkozott a jeruzsálemi Siratófalnál és zsidó szokás szerint imája szövegével cédulát dugott a fal résébe.

(A fentebbi képen a zsinagóga előtt barátját és rokonát üdvözlő Elio Toaff akkori római főrabbi tényleg érdemdús ember, ugyanis ő nemzette Ariel Toaff történészprofesszort, mellesleg szintén rabbit, a Vérhúsvétok című, a zsidó rituális gyilkosságokról írt, őszinteségével botrányt kiváltó könyv derék szerzőjét.)

E jelenség kapcsán egyből felmerül a kevésbé konformista megfigyelőben a kérdés, hogy vajon a korábbi "viszályban levő felek" békülése keretében megköveteltek-e a katolikus egyház vezetői bármilyen viszonossági lépést a zsidó vallás képviselőitől, akikkel az utóbbi időben szertartásos rendszerességgel mutatkoznak együtt, hogy vajon a zsidóknak is hozzá kellett-e igazítaniuk teológiájukat és liturgiájukat a keresztények érzékenységéhez, nekik is ki kellett-e gyomlálniuk ezekből a "goj"-ellenes elemeket és hogy milyen gyakran imádkozzák a zsinagógákban a Miatyánkot? Vagy ez az egész "békülés" egy egyoldalú fegyverletétel a katolikus egyház vezetése részéről egy továbbra is elszánt ellenség előtt?

A bejegyzés folytatása.

Az Út Edomba - az illuminátus nihilizmus frankista gyökerei, avagy a hamis zsidóasszimiláció

Egy hazafias fórumon folyt a múltban némi vita köztünk arról, hogy vajon felelőtlenség-e (egyik barátunk álláspontja szerint) sokat lovagolni azon, hogy Trianon előtt a bomlasztó vakoló és forradalom-előkészítő mozgalmakban milyen túlreprezentált volt a hazai zsidóság. Mivel barátunk szerint zsidóságunk zöme a Kiegyezéstől Trianonig alapvetően konstruktív szerepet játszott hazánk FEJLŐDÉSÉBEN és kiemelten hasznos volt őszinte asszimilációjuk, mellyel a nemzetiségi statisztikát a magyar többség oldalára billentették. A nyers elmélet szerint aztán e derék többségű zsidóság javát a magyar politika vadította hazánk ellen túlzó antiszemitizmussal. Tehát ezért indokolt ma is inkább elharapni a nyelvünket, mint az ingadozó zsidókat durva antiszemitizmussal végleg az ellenség táborába zavarni. (kicsit  sarkítom barátunk álláspontját)

A másik álláspontot, miszerint az asszimiláció a zsidók meghatározó többségénél hamis volt, többen képviseltük, de most hoznék valami bizonyíték-félét, hogy a nem őszinte asszimiláció mögött régi, konkrét program is állt.

Itt, a  Kitalált Újkor blogon folytatott múltfeltárásom célja nem öncélú deheroizálás, hanem a magyar és általános emberi sorscsapások racionális magyarázatának keresése az olyan semmirekellő mesés mitológiai elemek, mint pl. "turáni átok" emlegetése helyett. Ennek keretében a modern kor romboló, kiemelten forradalmi mozgalmainak gyökereként már sikerült feltárni a sátánizmust, vagy más szóval nihilizmust, a tudatos, szándékos rombolási, pusztítási programot. Az külön elszomorító, hogy történelmünk és irodalmunk 18-19. és 20. századi nagyjai jókora részét a tények alapján besorolhatjuk a szándékos rombolás tudatos, vagy megtévesztett ügynökei közé, de most nem ez a témám.

Hanem, hogy konkrétan honnan ered a modern forradalmi mozgalmak mögött álló illuminátusság romboló ideológiája és gyakorlati programja.
Mindig beleakadtam itt és ott, hogy ennek egyik fontos gyökere a kabbalista zsidó miszticizmus sabbateánus-frankista irányzata, de nem igazán láttam a pontos kapcsolatot.
Azt hiszem, most már feldereng az is, amin érdemes tovább indulni, de addig is azonnal megvilágítja a tettetett (nemzeti és vallásfelekezeti) asszimiláció vádjának megalapozottságát:

A zsidó miszticizmus talán legnevesebb kutatója Gershom Scholem volt. Ez a kiragadott részlet nem eredeti művéből való, hanem egy ismertetésből, akit érdekel, járjon utána az eredetiknek, biztosítok mindenkit, hogy ez nem torzítás.

"Sabbataj Cví & Jacob Frank és a Frankisták"

részlet:

"Frank fő újításának három pontja:

(1) Lehagyta a Sabbateánizmusból annak kabbalista teológiáját és a homályos metafizikai spekulációkat, melyekbe öltöztetve volt, helyettesítve egy populárisabb és szinesebb változattal, mitológiai képekben megfogalmazva. Az ismeretlen és egyelőre elérhetetlen "Jóisten", a "Nagy Testvér" (más néven "Ő, aki Isten színe előtt áll") és az anya, vagy szűz, vagy egyszerűen Ő - nőnemben, a Sekinah és Szűzmária hibridje alkotja a frankista Szentháromságot. Frank Sabbatáj Cvíben, Baruchiásban és saját magában a "Nagy Testvér" küldötteit és valahol reinkarnációit látta, akik küldetése a szentháromság női elemének megjelenésével, vagy egy inkarnációjával teljesedne be. Frank tanítása a "régi könyvek" kidobásáról éles ellentétben állt híveinek hajlamával arra, hogy továbbra is tanulmányozzák ezeket, főleg, akik zsidók maradtak.

(2) A sabbateanizmus az ő változatában egy gátlástalanul nihilista jelleget öltött. Az igaz hívő, akinek titkos szívében Isten van, a "hallgatás terhe" alatt köteles keresztülmenni az összes valláson, rítuson és fennálló renden anélkül, hogy bármelyiket elfogadná, sőt, mindet belülről megsemmisíti, ezáltal igazi szabadságot hoz létre. A szervezett vallás csak egy álcaruha, amit fel kell venni, majd el kell vetni a "szent tudás", a a hely gnózisa felé, ahol az összes hagyományos értéket megsemmisítik az "élet" áramlatában.

(3) Ezt a nihilista vallást úgy propagálta, mint az "Ézsauhoz", vagy "Edomhoz vezető utat", olyan asszimilációra biztatva, melyben valójában nem hisznek, egy messianisztikus és nihilista judaizmus csodálatos újjászületését remélve egy univerzális felfordulás szülési fájdalmai közepette. Ez a koncepció megnyitotta az utat az előtt, hogy egyesítse a sabbateánus messianizmus és miszticizmus általa képviselt utolsó fázisát a korabeli felvilágosodással és antiklerikális tendenciákkal. A szabadkőművesség, liberalizmus, sőt a jakobinizmus egyaránt értékes eszköznek tűnhettek ilyen végcélok eléréséhez. Nem csoda, hogy bárhol, ahol ilyen frankista csoportok léteztek, a zsidó közösségek hevesen harcoltak ellenük, még ha csak felszines hírek is jutottak el hozzájuk Frank titkos tanításairól."

Sajnos az utolsó mondatot nem vehetjük komolyan, más szerzők szerint a térségünk-beli, kiemelten a galíciai zsidóság nagy tömegeinek hozzáállását alapvetően határozta meg a frankizmus. Tehát a frankista szekta felfogása beszivárgott a zsidó fősodor felfogásába, sok szempontból átitatva azt, pl. a haszidizmus formájában.
Ez a mondat: "egy messianisztikus és nihilista judaizmus csodálatos újjászületését remélve egy univerzális felfordulás szülési fájdalmai közepette. " azonnal felidézi bennünk az erre rímelő Marx-féle kijelentést a vérben és mocsokban születő kommunizmus szülési fájdalmairól.Megtaláltuk a pontos magyarázatot arra, amit Wurmbrand helyesen sejtett meg Marx-könyvében: hogy Marx csak hazudta ideológiájáról, hogy materialista alapokon áll, valójában vallásos hit vezérelte, csak éppen sátánista hit, a rombolás céljával. Ennek gyökere a sabbateánus-frankista teológia, mely a fennállló világ és minden rend, kormányzat, vallás elpusztítása közepette igérte elérni a messiás eljövetelét. Tehát a marxizmus is frankista alapokon áll, aminek politikai formáját az illuminátus rend adta meg. Ezért nem jelentéktelen életrajzi adat, hogy Weishaupt és Marx a felforgatások, forradalmak legtöbb vezetőjéhez hasonlóan zsidó származásúak voltak, méghozzá nyilvánvalóan frankista befolyásoltságú zsidó közegből.
Talán az se véletlen, hogy a hívő keresztény Wurmbrand is zsidónak született, talán ezért tudta jól felismerni Marx igazi motivációját, csak ő, ellentétben a többi említett zsidó származású személlyel nem volt híve a nihilista messianizmusnak. De ismeretei azért lehettek róla....

Nagyon érdekes itt látnunk Nagy Testvér alakjának forrását is!

Az Edomhoz, vagy Ézsauhoz vezető út még megér egy kis kifejtést itteni témánk szempontjából, hogy őszinte volt-e a Kiegyezés utáni (valójában már a Reformkor óta zajló) hazai zsidóasszimiláció, hogy "konstruktív" volt-e a (külsőleg) megmagyarosodott zsidóság zöme. Más forrásokból is tudjuk, hogy az ókori zsidóság számára az utálatos pogányok országát, ellenséget  jelentő "Edom" később, az újkori Európában a keresztény világot, a gojok társadalmát jelentette a kabbalista, zóhári zsidó kódolt beszédben.

Egy további részlet a Scholem-ismertetésből:

"Hogy Isten és a Szűz megjelenjen, egy teljesen új útra kell lépni, mely egyelőre járatlan Izrael népe számára: ezt az utat Frank úgy nevezte, hogy "az út Ézsauhoz". Ebben az összefüggésben Ézsau, vagy Edom jelképezi  az élet féktelen áramlását, mely felszabadítja az embert, mivel ereje és hatalma nem áll semmilyen törvény hatálya alatt.    Jákob pátriárka ígérte (Gen. 33:14), hogy meglátogatja fivérét, Ézsaut Seirben, de a Szentírás nem említi, hogy teljesítette volna ígéretét, mert az út túl nehéz volt neki. Most jött el az ideje, hogy erre az útra lépjenek, amely az "igaz élethez" vezet, ami egy központi eszme, mely Frank rendszerében a szabadság és féktelenség (vagy kicsapongás) jelentését hordozza magában. Ez az út a tudatos vallási anarchiához vezetett: "A hely, ahová megyünk nem áll semmilyen törvény uralma alatt, mert azok mind a halál oldalán állnak, de mi az élet felé megyünk." E cél eléréséhez szükséges volt a törvények, tanítások és szokások megszüntetése, megsemmisítése, melyek korlátozzák az élet energiáját, de ezt titokban kell tenni;  ennek érdekében fontos volt külsőleg magukra ölteni a fizikai Edom, azaz a Kereszténység ruháját.  A "hívők", vagy legalább élcsapatuk máris keresztülmentek a judaizmuson és iszlámon, most pedig be kellett teljesíteniük utazásukat a keresztény hit magukra öltésével, annak és eszméinek felhasználásával, hogy elrejtsék valódi hitüket Frankban, az igaz Messiásban és élő Istenben, akinek imádatára keresztény hitvallásaikat valójában szánták.

Frank mottója itt a massa dumah volt, (Iza. 21:11-ból), a "hallgatás terhe" jelentésében; ez azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül hordozni kellett annak nehéz terhét, hogy a minden törvény megszüntetésében való rejtett hitet teljesen titkolni kellett és tilos volt bármit tudomására hozni a nyájon kívülieknek. A Názáreti Jézus nem volt több, mint a burok, mely megelőzte és magában rejtette a gyümölcsöt, aki maga Frank volt. Miközben szükséges volt kifelé demonstrálni a keresztény hithez való hűséget, tilos volt társaságukba keveredni, vagy vegyes házasságra lépni velük, mivel Frank végső víziója egy zsidó jövő volt, bár egy lázadó és forradalmi formában, amit most egy messianisztikus álom formában mutat be.

A Frank által alkalmazott koncepciók populárisak és folklór-szerűek voltak, és a hagyományos kabbalai szimbolikus terminológia elhagyása, emely az egyszerű emberek számára felfoghatatlan volt, teret adott a képzelőtehetségnek. Így hát Frank Iwaniében felkészítette híveit a keresztség felvételére, mint a végső lépésre, mely megnyitja előttük egy reális fizikai értelemben az utat Ézsauhoz, a gojok világába."

Ennyi most elég is az iszlámba és a kereszténységbe híveit látszatra betérítő, a fennálló világ rendjét teljesen szétverni szándékozó zsidó misztikus szekta hittételeinek tudományos alaposságú ismertetéséből a téma legnevesebb kutatójától. Az alapító Sabbatáj Cví követőitől származik a törökországi Dönme, mely létrehozta az Ifjútörök forradalmat és szétverte a birodalmat, megrendezte az örmény népirtást és megnyitotta Palesztinát Izrael megalapítása számára. Utódja, Frank követői ezrével kereszténnyé lettek és tömegesen elfoglalták a lengyel nemesség pozícióit, utódaik irányították az összes öngyilkos felkelést és forradalmat Lengyelországban és ők kormányozták az országot a két világháború között.

Frank szektája sok követővel rendelkezett a kor Magyarországában és Frankot leányával együtt fejedelemnek kijáró pompával fogadta Mária Terézia és fia, a későbbi II. József, aki a leány, Ewa Frank szeretője is volt.

Az utolsó idézett mondat önmagában is cáfolja a hamis történelem zsidók által hangoztatott egyik alaptételét, hogy Európában a forradalmak és "Haladás", Felvilágosodás" emancipációja előtt a zsidók jogfosztottak lettek volna. A gettókapuk belülről voltak zárva és pontosan addig, amíg a zsidóság szellemi-vallási vezetői úgy látták jónak, hogy zárva legyenek, amikor belülről kinyitották, hogy kilépjenek a "gojok" világába, azzal a céllal tették, hogy lerombolják azt a világot minden törvényével és intézményével együtt.

A sabbateánus-frankista zsidó szekta és hatására a tágabb zsidó fősodor romboló célú beáramlása  "Ézsau, Edom" birodalmába, a "gojok" világába a látszólagos asszimiláció útján nemcsak a kereszténységet, annak különféle felekezeteit érintette, hanem a nemzeti közösségeket és bármilyen nemzsidó intézményt, struktúrát is.

Tehát itt elérkeztünk a kiindulóponthoz, hogy vajon előítéletes rosszindulat-e kétségbe vonni a Trianon előtti magyar zsidóasszimiláció őszinte jellegét. Azt hiszem, szemelvényeink bizonyítják, hogy ezt a feltételezést, hogy lehetett a dolog tettetett, már nem lehet legyintéssel elintézni. És itt nagyon visszafogottan fogalmaztam...

A Sabbatáj Cví és Frank által kiadott irányjelzés nyomán megindul a Haskala, a Zsidó Felvilágosodás, melynek keretében a zsidó fiatalság szakít a régi tilalommal és néhány generáció alatt elárasztja a "gojok" világi iskoláit, kiemelt figyelmet szentelve a természettudományoknak, melyek kétszáz éven belül kezükbe adják a nihilista, romboló, sátánista teológia abszolút végrehajtó eszközét, az ATOMBOMBÁT. Ezért a zsidók páratlan és látszólag megmagyarázhatatlan túlreprezentáltsága az atomkutatás "nagyjai" között. Nem a zsidók átlagon felüli tehetsége, kiválasztott génjei a magyarázat, hanem az, hogy ők kulturális-vallási hátterük miatt olyat kerestek a tudományban, amit a nem nihilista-sátánista hátterű tudósok nemigen, az emberi világ elpusztításának eszközét...

Az intézmények, vallások, kormányzatok (akkor királyságok) és erkölcsök, tehát MINDEN TÖRVÉNY lerombolásának nem ilyen fizikai, hanem előbb szervezeti ideológiai lerombolása eszközeként a frankisták létrehozzák az Illuminátus Rendet és társmozgalmait, szervezeteit, melyek modern korunk összes felforgatásának keltői, Magyarországon is. A Kitalált Újkor blogon egy sorozatban próbálom feltárni, hogy az illuminátus módszertan világméretű eszközét, a tudatipart, az irodalmi életet, a sajtót, színházat, tudományos társaságokat hogyan állították hazánkban is a világszétverés szolgálatába.

Akik pedig e területeken nem voltak hajlandók a szétverőket szolgálni, azokra illuminátus szabályként újrafogalmazva alkalmazták az ősi zsidó formulát: „yimmach shemo vezikhro” - Neve Örökre Kitöröltessék! Ezért demagóg, vagy értetlen dolog kissé nekemszegezni a kérdést, hogy "ha minden neves politikai vezetőről és íróról, költőről kimutatod, hogy az Ellenség Ügynöke volt, ki marad nekünk hősnek? Épp erről van szó, hogy a tudatipart ellenőrzők mindig kiretusálták a múlt képeiről azokat, akik ilyen hősök lehettek volna...

Zárásul még megerősíteném a fentieket a sabbateánus szekta egy mai, a titkolózást furcsamód elvető utódszervezete vezetőjének szavaival, amit annak kapcsán idéztem fel a blogon, hogy vajon méltatlan alantasság-e felemlegetni a néhai lengyel pápa zsidó származását:

Beszélgetés Reb Yakov Leib Hakohain-nal a Neo-Sabbateánus Kabbala újjáéledéséről a Mááriv c. lapban

részlet:

Mááriv: Mi a helyzet az Ön vallási áttéréseivel? Hogyan változott a vallási élménye, miközben felvette a kereszténységet, az iszlámot és a buddhizmust?

REB YAKOV LEIB HAKOHAIN: Először is, vallási áttéréseim célja, akárcsak elődeim, Sabbatáj Cví és Jacob Frank esetén, nem az volt, hogy megjavítsam önmagam, hanem, hogy megjavítsam Istent. A Neo-sabbateánus Kabbalában az egész hangsúly nem önmagamon van, nem az én üdvözülésemen, vagy átalakulásomon, hanem Isten üdvözülésén és átalakulásán. (...) Tehát Sabbatáj Cví, Jacob Frank és jómagam Szent Aposztázisai nem "a test" áttérései voltak, hanem "a szívé". Az összes vallásba való betérés célja a bennük rabul ejtett Szent Szikrák kiszabadítása volt, nem pedig az, hogy vallási közösségeik gyakorló tagjaivá váljunk.

Az ilyen neo-sabbateánus VALLÁSI ÁTTÉRÉSEK CÉLJA tulajdonképpen ANNAK A VALLÁSNAK A SZÉTROMBOLÁSA, AMELYBE BELÉPÜNK, NAGYRÉSZT ÚGY, AHOGY A FÉREG SZÉTRÁGJA AZ ALMÁT, NEM PEDIG RÉSZÉVÉ VÁLIK.

 A büszke "vallási vezető" nem tér ki rá, de a franki program értelmében az "Edomba" vezető úton már célbaért, tehát a gojok világában elvegyült frankista zsidók  ugyanezzel a céllal, az almát szétrágó kukac céljával "asszimilálódtak" látszatra a vallásiakon kívül a nemzeti és bármilyen egyéb közösségekbe is.

Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára. Nem kétlem, hogy jónéhány éplelkű, tisztességes ember akadt a zsidóság körében aki őszintén vált más vallási, vagy nemzeti közösségek részévé, vagy akár a judaizmusnál megmaradva vetette el a sabbateánus-frankista sátánizmust. A blogon közölt ismereteim nagyobbik részére nem tehettem volna szert a zsidó gyökerű sátánizmus őszinte, tisztességes zsidó származású kritikusainak, leleplezőinek művei nélkül.

Alkalmas-e Tisza István hazafias Szentnek?

Mármint olyan hazafiak számára, akik az én értelmezésemben érdemlik meg ezt a nevet...

Tisza István halálának emléknapjára elkészült a Tisza István Baráti Társaság által készíttetett szobor, de már nem állítják fel a Jászai Mari Téren, mert időközben megszületett a kormány döntése: Tisza  egykori szobra visszakerül az Országház melletti eredeti helyére. A minapi koszorúzásnak (a Róheim-villában, Tisza meggyilkolásának helyszínén) és az elkészült, de így már Zuglóban felállítandó szobor bemutatásának volt egy érdekes apró vonatkozása. A műsorban fellépett egy ismert előadóművésznő, aki külön koszorút is elhelyezett aztán a saját nevében. Nem írom le a nevét, mert nem róla van itt szó. Elég annyi, hogy zsidó származású. (identitásáról nincs konkrét információm, de a realitást ismerve elég ritka az, hogy valakit a mocsár elenged és élhet zsidó ábrázattal nem zsidóként.) Én ezt az apróságot hajlamos vagyok nem véletlennek tekinteni, hanem egyfajta jelzésnek. Az a tippem (információk híján), hogy a szervezők tudatosan hívtak meg egy a zsidóság körébe tartozó előadóművészt és ez valakik jelzése, hogy a hazai zsidó közeg többé nem egyöntetűen ellenséges Tisza István emlékével, örökségével, sőt, valakik e közegből esetleg kimondottan kezdik a magukénak érezni...

Ha tippem jó, ez elvileg elég "érdekes" helyzetet teremthet a Tisza-kultusz kapcsán már a közeljövőben is. Előállhat az a  - látszatra - szokatlan helyzet, hogy egymást nagyon nem kedvelő politikai táboroknak hirtelen támadhat egy "közös hőse". (A valóságban ez nem olyan ritka és új helyzet lenne, épp itt a Kitalált Hősök kérdésével foglalkozó blogon sorban foglalkozok olyan álhősökkel, akiket megtéveszett jószándékú hazafiak is ünnepelnek, meg a felforgató-"progresszív" szabadkőművesség is, utóbbiak természetesen nem tévedésből, mert nekik konkrét információik vannak arról, hogy az illetők nekik dolgoztak. Itt nem Tiszára gondolok, hanem mondjuk Kossuthra, Petőfire, a Reformkorra, Kazinczyra, stb.)

Tehát, hogy a Fidesznek, azaz az Orbán-rezsimnek lesz egy hivatalos Tisza-kultusza, az már nem kérdéses, ennek biztos jele az emlékmű helyreállítása is. (a "tereprendezés" része Károlyi szobrának kidobása is, bár én várom a tér másik két trónfosztó-szobrának távozását is - gondolom, még várhatok vagy száz évig). A "szélsőjobb" körében szintén divatos hős lett (a Fidesz a szobor Kossuth-téri visszahelyezésével egy Jobbik-kezdeményezést karolt fel!) és most vannak jelek, hogy egyes hazai zsidó körök netán "maguknak követelik" Tiszát. Szép lenne, ahogy ezek sorban egymás után koszorúznak...

Nézzük e két utóbbi közeg "szerelmének" indokoltságát a tények, Tisza István életműve tükrében, az utóbbiak egyik képviselőjének egy blogbejegyzése alapján. A szerző világnézete nagyon távol áll az enyémtől, ennek ellenére állítását, miszerint a "szélsőjobb" tévedésből, életművét nem igazán ismerve szereti Tiszát, lényegében korrektnek kell elfogadnom, mint ahogy sajnos azt is, hogy nekik viszont több joguk van őt szeretni. Megéri hosszasan idézni:

"A széljobberek idétlen Tisza-kultusza"

A Jobbik június 14-én határozati javaslatban kezdeményezte Károlyi Mihály szobrának eltávolítását a Kossuth térről. A javaslat szerint a nemzeti összetartozás terén csak olyan történelmi személyiség szobrát szabadna felállítani, „aki munkásságával Magyarország felemelkedését, népének javát és boldogulását szolgálta, példamutató életével a következő nemzedékek számára követendő utat jelölt ki.” Ez a történelmi személyiség pedig nem más, mint gróf Tisza István. (...)

A Magyar Gárda Békés Megyei Szervezete már korábban felvette a az erőszakos halált halt miniszterelnök nevét – amiért is a gróf Tisza család nem győzött tiltakozni.
De még a kuruc.info is azon sajnálkozik, hogy milyen rossz állapotban várja Trianon kilencvenedik évfordulóját Tisza István háza.
A villát egyébként tavaly ősszel egyszerre koszorúzta meg a Fidesz és a Jobbik, ill. a Gárda. A ceremóniáról tudósító egyik gárdista azon méltatlankodott, hogy „mindenki csak a kommunista Nagy Imrére gondol, mikor ezt hallja „mártír miniszterelnök”, pedig több magyar mártír miniszterelnök is akadt a XX. században, közöttük kiemelkedően fontos személy gróf Tisza István.”  (...)

Tisza mindaz volt, amit a Jobbik utál

 Hogy a szélsőjobb a saját szája íze szerint át akarja írni a történelmet, és ennek keretében mindent és mindenkit ki akar söprűzni, aki neki nem tetszik, s helyükre saját figuráit akarja állítani, még érthető – végül is az ilyen foglalatosság majd minden politikai erő sajátja. Ami viszont kevéssé érthető, az az, hogy ezek között a figurák között mit keres gróf Tisza István?

Tisza ugyanis liberális politikus volt. Konzervatív liberális, de liberális.

Nyilván ezért tiltakoztak a leszármazottak is az ellen, hogy a Magyar Gárda említett vidéki szervezete felvegye dédapjuk nevét, „mivel az ő eszmeisége teljesen ellentétes a Magyar Gárda gondolatmenetével viselkedésével és ténykedésével.”

Tisza elsősorban is meggyőződéses híve volt annak, aminek a Jobbik talán kevésbé: a kapitalizmusnak, a szabad kereskedelemnek, ill. az arra alapozó gazdaság- és társadalompolitikának. Mint liberális, nem volt a magyar föld és magyar paraszt barátja, ahogyan nem volt híve az állami beavatkozásnak, és természetesen szociálisan se volt érzékeny. Tisza finoman szólva nem volt tradicionalista ősmagyar, ellenben a mérsékelt haladás elkötelezettje, aki a jövőt a városban és a polgárban látta, és nem pedig a nemesben és a faluban, legkevésbé a jurtában.

És végezetül, de nem utolsó sorban nem volt antiszemita.

És ennek megfelelően az akkori „Jobbik” nagyon nem kedvelte a későbbi „mártír miniszterelnököt”. Az akkori „nemzeti erők” (a Függetlenségi Párt, a Katolikus Néppárt és a Nemzeti Párt) kutyább ellenzéke volt Tiszának, és a Szabadelvű (vagy ahogy ők csúfolták: a „szabottelvű”) Pártnak, mint a mostani Jobbik a Fidesznek, különösen, ha belegondolunk, hogy az előbbiek igencsak szervilis módon tapsoltak a 29 pontnak." (...)

Nos tehát, ennek az akkori nemzeti oldalnak egészen más véleménye volt Tisza Istvánról, mint szellemi ükunokáiknak. Álljon itt illusztráció gyanánt három karikatúra az ellenzék vicclapjából, a Bolond Istók 1905-ös számaiból. (A képekre kattintva teljes méretben - a szerk.) Az egyik címe: „Szabottelvű (azaz liberális) népvándorlás”. A képen Tisza István csendőrként utasítja ki a magyar népet a fiumei kikötőhöz (ti. ekkoriban tántorgott ki Amerikába másfél millió emberünk), és emeli fel a sorompót a Galíciából beözönlő zsidó hordák előtt. A kép aláírása: „Ezt nevezi Tibiszkus egészséges és természetes beköltözési processzusnak” – utalva Tisza liberális felfogására.

(...) Hát bizony, ennek a Tisza-képnek a nyomát se látjuk a mai nemzeti radikálisoknál, sőt, épp az ellenkezőjét. (...)

Mi tehát az oka, hogy a szélsőjobb ennyire odavan Tiszáért? A válasz egyszerű: mert nem ismerik a történelmet, hanem, hasonlóan bármely más törzshöz, ők is legendákban és mítoszokban gondolkodnak, amit gyakran a szájhagyomány (vagy ami ennek cyber megfelelője: a neten való kommentezés) alakít és táplál. Ha ezt és ezt mondják a sámán és az elvtársaim, akkor biztos úgy is van, utána olvasni fölösleges. Mások meg mindig hazudnak, megtévesztenek, fekete mágiát űznek, a törzs életére törnek.

Így ha valakit utálnak a ballibsik, akkor az csak jó fej lehet. Ha Tormay Cécile megsiratja Tisza Istvánt, akiket lelőttek a „terrorlegények”, akkor nyilván igaz magyar államférfiről van szó. Árulkodó, hogy Tisza nézeteiről, politikai elveiről, de leginkább gazdaságpolitikai nézeteiről egy árva kukkot nem olvashatunk a „nemzeti radikális” sajtóban. A lényeg, hogy gyáván megölték őt a „patkányforradalmárok”, és gyűlölték az akkori eszdéeszesek, köztük a „részeges judeobérenc Ady” - hogy egy széljobber kommentelőtől idézzek.

 Ha tehát nem utálták a ballibsik, és Tormay Cécile se siratta vóna, Tisza István hős nemzeti mártír se lett vóna, és az én mesém is rövidebb lett vóna. Mi több, ahogy ennél a törzsnél manapság divatos, tán még le is zsidóznák szegényt, ahogy számtalan olyan embert, akinek pedig egy csöpp zsidóvér nem csordogál(t) az ereiben. Főleg, hogy anyja a gyanúsan hangzó Dégenfeld-Schomburg családi nevet viselte, ő maga meg még szemüveges is volt, és még írni és olvasni is tudott.

De hogy ne legyünk igazságtalanok, azért meg kell említeni, hogy a széljobberek idétlen Tisza-kultuszának nagyjából az ellentétpárjaként kezelendő a liberális értelmiség nem kevésbé idétlen Tisza-utálata. Merthogy az elmúlt húsz év vezető közéleti bölcsei (liberális publicisták, politikusok, közgazdászok, hivatásos nevettetők a Heti Hetesben, stb.) gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseikben sokkal közelebb állnak Tisza Istvánhoz, mint a századelő szocialistáihoz, vagy akár polgári radikálisaihoz. Akkor meg mi a franc a bajuk a „geszti bolond”-dal? Az ok itt is hasonló, mint a széljobberek esetében: mert ebben a hagyományban nevelkedtek. Mert Jászi Oszkár, Károlyi, Ady és mások, a hazai progresszió kanonizált szentjei nem szerették Tiszát. Ezért egy igazi pesti libsinek se illik szeretnie. Ezt az utálatot persze jócskán felfokozza a „nacionalista” Tisza iránti ellenszenv – vagyis a magyar nacionalizmustól való félelem.

Így aztán mind a széljobberek, mind a libsik annak tüntetik föl Tiszát, ami sose volt: prefasisztának. Csak az egyiknek ez szép és szívetmelengető, a másik meg aggódik és retteg.

Ez tehát a tippem szerint nyilvánvalóan zsidó (egyébként nem hülye) blogger véleménye és bármennyire is másként értékelem ugyanazokat a tényeket, mint ő, abban egyetértek, hogy a  fenti szöveg fő üzenete korrekt: a "szélsőjobb", a hazafiak mint annyi esetben, Tiszát is ismeretlenül és tévedésből tisztelik, kivéve pár elemet, ami valóban tiszteletreméltó életművében. Azonban az összkép inkább siralmas!

Ebben a részletben azonban szerzőnk vagy rosszul van informálva, vagy, ami sokkal valószínűbb, taktikai okból hazudik:

Mi több, ahogy ennél a törzsnél manapság divatos, tán még le is zsidóznák szegényt, ahogy számtalan olyan embert, akinek pedig egy csöpp zsidóvér nem csordogál(t) az ereiben. Főleg, hogy anyja a gyanúsan hangzó Dégenfeld-Schomburg családi nevet viselte, ő maga meg még szemüveges is volt, és még írni és olvasni is tudott.

Márcsak azért is gondolom, hogy inkább hazudik, mint téved, mert átlagos, általa is lelibsizett társaitól tájékozottabb és értelmesebb, meg Tisza zsidó "visszavételének" jelei is arra utalnak, hogy ők nem csak a liberális életművet tartják rokonszenvesnek, ők természetesen számontartják, ki a magukfajta, még Kadhafik esetén is. (nem áll szándékomban Tiszát Kadhafihoz hasonlítani). Továbbá még az anya családi nevét is bedobja, rutinosan használva azt a technikát, hogy maga zörgeti a harasztot, a valódi bizonyítékot kigúnyolva. Természetesen a német arisztokrata eredetű Dégenfeld-Schomburg család neve önmagában nem gyanús, mégis itt a titok nyitja. Nemcsak a zsidók tudják, hogy ki mindenki tartozik közéjük, akár pápákat is beleértve, hanem mások is, nem utolsósorban talán azért, mert ők maguk sose bírják magukban tartani titkaikat, szeretnek vele dicsekedni, ki mindenki verekedte fel magát a gojok élére közülük.

Igaz, információm egyetlen forrása egyelőre az a Pezenhoffer Antal, aki a fenti blog által kigúnyolt tradícionalista közegben örvend tekintélynek és persze néhol Pezenhoffer is téved, azonban ez az adata ellenőrizhető és ellenőrizendő is:

A kálvinista és annyira jellegzetesen magyarnak tartott gróf Tisza Istvánnál is több közöm van a magyar fajhoz és vérhez. Az õ anyja ugyanis Degenfeld volt, annak anyja pedig Beck (zsidó, õ hozta a vagyont).

forrás: PEZENHOFFER ANTAL: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNELME - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe, I. kötet, 80.old.

Jól tudjuk, hogy a zsidó Halacha, a vallásjog alapján az számít zsidónak, akinek az anyja zsidó. A vallás tényleges gyakorlását nem tekintik a zsidók kötelező feltételnek, a más felekezethez tartozást pedig kizáró oknak ahhoz, hogy valakit teljes értékű zsidónak ismerjenek el a saját rasszista hagyományaik alapján. Tehát Dégenfeld-Schomburg Ilona grófnő, Tisza Kálmán miniszterelnök felesége a zsidó vallásjog alapján zsidónak minősült, ennek következtében pedig fia, gróf Tisza István szintén annak minősült. Nem tudom persze, hogy Tisza István mennyire tekintette magát zsidónak, azonban nyilvánvaló filoszemitizmusának vannak jelei, a fenti karikatúra által ábrázolt tényleges és tragikus helyzeten ("kivándorolnak-bevándorolnak") túl is:

"Weisz Péter: nincs nagyobb zsidóellenesség, mint másutt"

"Tény, hogy a II. világháborút követően a magyarországi zsidók egy része valóban a baloldal felé fordult, arról azonban kevés szó esik, hogy a vészkorszak beköszöntéig a magyar társadalomban mindkét oldalon megtalálhatók voltak a zsidók. A magyar történelem legkonzervatívabb kormánya a Tisza István vezette kabinet volt, melyben több zsidó származású férfi is helyet kapott, köztük báró Hazai Samu."

Wikipédia: A magyarországi zsidók története

"Az úgynevezett galiciánerek Galíciából menekülő zsidók voltak,„akik a történelmi Magyarország határain kívül éltek, következésképpen nem érezték magukat magyarnak; magyarul nem tudtak, és a legcsekélyebb értékben sem azonosultak a hivatalosan deklarált háborús célokkal. Viszont belevetették magukat a háborús nélkülözések talaján burjánzó feketekereskedelembe és sokan közülük hihetetlenül rövid idő alatt irigylésre méltó vagyonra tettek szert.” ^[25] Így egyre erősebb lett a kontraszt „a fronton vérét ontó magyar” és az „üzletelő zsidó” között. Azonban említésre méltó azoknak a törekvése is, akik megkíséreltek szembeszállni az antiszemitizmussal, például Tisza István miniszterelnök számos zsidóellenes lapot tiltott be.[26]"

Hajdu Tibor: A diplomások létszámnövekedésének szerepe az antiszemitizmus alakulásában

Szélesebb körökben viszont a zsidó egyetemi hallgatók nagy száma nem váltott ki olyan antiszemita hullámot, mint az 1880-as évek elején, vagy pláne 1919–1920-ban. Miért nem? Egyrészt azért, mert viszonylagos és átmeneti jelenségrõl volt szó, amely a népesség túlnyomó többségét nem érintette. Másrészt és fõleg azért, mert a kormányzat elutasította az antiszemitizmust. Manapság sokan méltatják Tisza István történelmi alakját; de filoszemitizmusát, kormányai zsidó származású tagjait kevéssé emlegetik, pedig az õ pártjában nemigen lehetett zsidózni. Különbözõ körökben sokszor jelentkeztek antiszemita hangulatok 1848-tól napjainkig, de hatást, szélesebb visszhangot csak akkor értek el, ha a kormány tûrte, vagy éppen támogatta ezeket.

Bihari Péter: Antiszemitizmus az első világháború Magyarországán

Az ellenzék kézenfekvő módon egyszerre támadta a Tisza-kormányt (és annak három zsidó származású miniszterét), valamint a zsidó tőkét, mint amelyek közös vállalkozásban irányítják a hadigazdaságot. „Az addigi Tisza-féle zsidóvédelmi liberális politika […] igen aktív zsidóbarát politikává válik [az első világháború alatt], hadd ne magyarázzam az okokat” – állapította meg Hajdú Tibor.77

77  Vázsonyi-emlékkönyv. (Szerk. Kőszeg Ferenc.) Buda­pest, 1995, 102.

Sajnos ez a "Vázsonyi-emlékkönyv" nem található a neten és igen érdekes kérdés, mire is gondolt Hajdú Tibor, amikor jobbnak látta nem megmagyarázni, miért váltott Tisza a zsidó nyerészkedésektől hangos világháború alatt "igen aktív zsidóbarát politikára" az addig "csak" zsidóvédelmi liberális politikáról. Csak találgatok, netán a miniszterelnök általa is nyilván ismert, de nem túl közismert származására is gondolt???

Pezenhoffer Antal adatközlése ugyan egyelőre nevezhető bizonyítatlannak, az interneten található kevés információ elvileg nem támasztja alá, de ki se zárja teljesen:

Gróf Dégenfeld Imre (...) Ekkor ismerkedett meg Bökönyi Beck Pál (övé a baktai vadászkastély) leányával Paulinával, és csakhamar a 24 éves főhadnagy 1834. június 23-án, Tégláson házasságra lépett a legfiatalabb Beck lánnyal. 1835-ben hagyta ott katonai pályáját. Hozományként a Beck családtól a nyírbaktai kastélyt és a hozzátartozó birtokot kapták. A kastély átépítése miatt közvetlenül a házasságkötés után nem tudtak azonban Baktán letelepedni. Feltételezhető, hogy 34-től a 40-es évek második feléig Tégláson éltek, s csak a 40-es évek közepén-végén költöztek át Baktára. A kastély átalakításának befejezése is a 40-50. közötti időre tehető. De Téglás és Nyírbakta között továbbra is szoros kapcsolat mutatható ki. Beck Pálné halála után a Téglási kastélyt a Degenfeld család örökli, Degenfeld Imre fogja átépíteni, és fia (Gusztáv) kapja meg, aki 1861-től már Téglásra költözik át.
Degenfeld Imre házasságából 5 gyermek születik: 1 fiú és 4 leány: Gusztáv, Anna, Ilona, Berta, Emma.

Később Dégenfeld Imre Ilona leányát veszi feleségül Tisza Kálmán, a majdani miniszterelnök, az ő fiuk lesz Tisza István. Azt tehát biztosan helyesen állítja Pezenhoffer, hogy a Beck lány "hozta a vagyont".

Elég érdekes, hogy a mai Dégenfeld Kastélyszálló honlapján milyen jelzőkkel dicsérik a Nagy Elődöt:

"Degenfeld Imre (1810-1883) tehetséges és előrelátó üzletember volt."

Bökönyi Beck Pál ugyan egy nagybirtokos, nem pl. valami zsidó kereskedő, azonban elég érdekes életrajz az övé:

II. József uralkodása idején Bekk Pál földmérő, aki a tokaji evangélikus lelkész fia volt, a császár parancsára a Tiszántúlon nagy kiterjedésű földméréseket végzett. Munkájáért II. Józseftől kb. 10 000 kh földet kapott. Ez a földbirtok Bököny községtől Büdszentmihályig (mai nevén Tiszavas vári) terjedt és ebben foglalthelyet a mai Angolkert is. Bekk Pál a birtok megszerzése után a mai Bököny községben telepedett le és mint előnevet a „Bökönyi" nevet vette fel.

forrás:  A téglási Angolkert

Tehát a (földmérésért adva meglepően nagy!) birtokot és a nemességet maga Beck Pál szerzi, a szabadkőműves "kalapos királytól", akinek szeretője volt a zsidó híveit a kereszténységbe való látszatbetérésre biztató sabbateánus szektavezér, Jacob Frank Éva leánya... Az evangélikus lelkészek e korban lényegében kivétel nélkül szabadkőművesek és felforgató eszmék terjesztői és pl. lengyel, orosz területen nagyon gyakran zsidó származásúak. Ez részemről egyelőre csak spekuláció!


Azonban a Beckek zsidóságára vonatkozó információt továbbra is spekulatív úton alátámasztani látszik még egy meglepő egybeesés. Mint tudjuk, a két Tisza vezető szerepe a dualizmus korának nagy részét felölelte és e kor a zsidók gazdasági-politikai-kulturális stb. "országhódításának" kora, amelynek, züllesztő hatásának végül óriási szerepe volt a közös Monarchia és a történelmi Magyar Királyság felbomlasztásában. A Tisza miniszterelnök által képviselt filoszemita politika és a neki tulajdonított, "a zsidó nagytőke kijáróembere"-szerep, tehát a zsidó térfoglalás, nyomulás, hódítás elősegítésének vádja nem Istvánnal kezdődött, hanem már apjával, Kálmánnal. Ezen a témakörön belül a magyar radikális jobboldali netszférában tömegesen ismert  Marschalkó Lajos: "Mi volt a tiszaeszlári per" c. írása, amely egy döntő részletben hivatkozik Istóczy Győző, a hazai antiszemita politika mára agyonhallgatott korabeli Don Quijotéja információjára :

1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre levő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr? [67]

Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották.

És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött. 

(Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ellentétben a Tiszákkal, Istóczynak szerintem komolyabb ellenvetések nélkül lehetne és kellene szobrot állítani a magyar Országház előtt!!! Ő az egyik elsőszámú válaszom a gyakori vádra, hogy "ki marad nemzeti hősnek, ha mindenkiről kimutatod, hogy vakoló, zsidó, felforgató volt???!!!" Jellemző, hogy személyét nem támadják, hanem AGYONHALLGATJÁK a történelmi tudatot formálók. Vessük ezt össze pl. a Jobbik felfutásának időszakával, amikor az a zsidó tudatipar támadta a Jobbikot és az "antiszemita" harci feladatát eljátszó zsidó Morvai Krisztinát, melynek vezetői számára evidencia, hogy a negatív hírverés is reklám...)


Tehát a nemzetközi szervezett zsidóság kijáróembereként, ügynökeként Tisza Kálmán épp abban a téglási Dégenfeld-kastélyban zsarolta meg a tiszaeszlári vérvád-per bíróját, amelyet egykor Tisza feleségének anyai nagyapja, a Pezenhoffer által zsidónak nevezett Beck Pál építtetett. 
Az ugyan nekem tévedésnek tűnik az idézett szövegben, hogy ekkor a téglási kastély ura gróf Dégenfeld József lenne, mert ugyan van ilyen nevű fontos közszereplő ekkor e vidéken (Hajdú megye főispánja), azonban a kastély tulajdonosa az ő unokatestvére, Dégenfeld Gusztáv, Tisza Kálmánné Dégenfeld Ilona fivére. Ez az apró tévedés azonban a lényegen semmit nem változtat.


Folyt. köv.

Santo Subito - a galíciai pápa

II. János Pál minapi boldoggá avatása előtt mindent elleptek a néhai pápával kapcsolatos kegytárgyak. Egy vaskos gyertyán figyeltem fel egy régi családi fotóra, ami felelevenített bennem néhány, korábban az interneten olvasott pletykát.  A fényképet sikerült a neten is megtalálni:

Oldalfelirat: "B. Henner Csász. és kir. udvari fényképész, Krakkó, Szewska u.27."

A kép 1908-ban készült és a Wojtyła házaspárt ábrázolja elsőszülött fiukkal, Edmunddal.

A fiatalasszony jellegzetes arcvonásai alapján tovább keresgéltem és meglett a szülők esküvői fényképe is:

A képeken látható Emilia Wojtyła, leánykori nevén Kaczorowska, a leendő II. János Pál pápa édesanyja tipikus szemita arcvonásai azokat a korábban olvasott, de részemről nem túl komolyan vett pletykákat erősíteték meg, melyek szerint a lengyel pápa zsidó származású volt.

Előrebocsátom, hogy természetesen semmi rosszat nem áll szándékomban mondani sem Emilia Kaczorowskára, sem fiára, sem családja bármely tagjára amiatt, hogy Kaczorowska zsidó származású. Semmilyen származás, rasszhoz tartozás, vagy bármilyen közegbe születés nem bűn, a képek alapján és (egyébként szűkszavú) életrajzok alapján nincs okom mást feltételezni, hogy az ifjabbik Karol Wojtyła édesanyja egy szerető feleség és anya volt. Arcvonásai a félreismerhetetlen, ép ésszel és lélekkel önmagában se bűnnek, se erénynek nem minősíthető rasszjegyeken túl szelíd, boldog békeidőkbeli családanyához méltó szépséget és jóságot sugároznak.

A probléma és bejegyzésem tárgya nem ez, hanem az, hogy Valakiknek, azoknak, akik fontos vezető személyek, többek között a pápák kiválasztásáról döntenek, a Királycsinálóknak nagyon is fontos szempont, hogy a jelölt milyen származású!!!

Az interneten sokfelé (pl. itt) olvasható egy Angliában élő zsidó történész jellegzetes dicsekvése (amit azonban jó történészhez méltó racionális érveléssel támaszt alá):

Egy történész szerint zsidó volt a pápa!

Egy manchesteri történész azt állítja, hogy II. János Pál pápa zsidó volt.

Yaakov Wise szerint kutatása Karol Józef Wojtyła (II. János Pál valódi neve) anyai ősei témájában ijesztő következtetésekre vezettek.

Wise, az ortodox zsidó történelem és filozófia kutatója kijelentette, hogy a néhai pápa anyja, nagyanyja és dédnagyanyja valószínűleg mind zsidók voltak és egy Krakkó közeli kisvárosból származtak.

A pápa pap és bíboros-érsek volt Krakkóban pápává választása előtt.

Wise: "Az ortodox judaizmus szerint egy ember zsidó identitása az anyai ágon adódik tovább. Láttam egy fényképet a pápa anyjáról, amit megmutattam másoknak, akik nem tudták, kit ábrázol a kép"

"Mind azt mondták, hogy a nő zsidónak látszik. Ezért további nyomozásba kezdtem a származásáról."

Bár úgy gondolja, hogy a pápa apja lengyel etnikumú volt, úgy véli, hogy János Pál anyja, Emilia Kaczorowska (angolul Emily Katz) zsidó volt és Feliks Kaczorowski, egy bielsko-białai vállalkozó lánya volt.  A Katz egy gyakori családi név a kelet-európai zsidó családok között.

Emilia anyja, a pápa nagyanyja Maria Anna Scholz volt. Scholz, vagy Schulze szintén egy tömeges név a zsidók között, éppúgy, mint a Rybicka, vagy Ryback (Halász), ami a pápa dédnagyanyja, Zuzanna családi neve.

Mindezek a nevek, vagy változataik előfordulnak a régi bialai zsidótemetőben, éppúgy, mint Feliks anyja, Urszula Malinowska családi neve. Wise: "A pápa származását kutatta egy amerikai történész.

"De senki nem nyomozta a családi nevet a zsidó közösségben és én, mint zsidó történész hozzáférek olyan információkhoz, amiknek egy nemzsidó történész még a létezéséről sem tud."
"Nem állítok semmit határozottan, de azt kijelentem, hogy sok közvetett bizonyíték létezik, melyek arra mutatnak, hogy zsidó volt."

"A pápa anyja a zsidó közösségből került ki és egy katolikushoz ment férjhez. Gyermekei katolikusnak születtek és annak voltak nevelve, a pápát megkeresztelték. Ez megvilágítja, miért kellett a pápának bújkálnia a nácik elől 1940 novemberétől."

"Ha tisztán lengyel etnikumú lett volna, ez nem lett volna elkerülhetetlen"

"Ez azt is megmagyarázná, miért konkrétan ez a pápa érzett erős vágyat a Római Egyház és a zsidóság közötti viszony javítására."

A szövegből kiderül, hogy zsidók (közte történészek) is alkalmazzák a módszeremet, hogy fényképről valakit zsidónak vélnek, ezt (és az élőben felismerést) emlegetik - ők maguk - a híres "zs-radar"-ként.

Az adat, hogy Kaczorowska apja "businessman" lett volna Biała Krakowskában, nem igazán pontos, helyesebben egy 13 gyermekes kárpitosmester volt, nem valószínű, hogy jómódban. Tudjuk, hogy a zsidók valóban fanatikusan számontartják mindegyikük leszármazását, ezért is röhejesek a holómítoszok számháborúi. És szeretnek dicsekedni is , ha bármilyen híres, vagy hírhedt egyén zsidó származású, mint például nemrég Kadhafival is eldicsekedtek, vagy Ahmadinedzsáddal, meg Musztafa Kemállal (Atatürk), sőt Hitlerrel és más főnácikkal.

Yaakov Wise saját blogján (Jewish history and society) igyekezett pontosítani a sajtóban megjelent híreket, bár ebben az esetben túlzott szenzációhajhászó feltupírozásra nem is került sor az ő álláspontjához képest:

2005. november 30.

Zsidó volt-e a néhai pápa? 

Egy manchesteri történész azt állítja, hogy létezik ‘figyelmet érdemlő közvetett bizonyíték’, hogy a néhai pápa lehetett zsidó.

A média tévesen idézett engem, amikor tavaly nyáron arról adott hírt, hogy én azt állítottam, a néhai II. János Pál pápa 'zsidó volt'. Valójában Yaakov Wise azt állította, hogy létezik ‘figyelmet érdemlő közvetett bizonyíték’, hogy a néhai II. János Pál pápa lehetett anyai ágon etnikailag zsidó. Kutattam Karol Józef Wojtyła anyai leszármazását és azt találtam, hogy az anyja, anyjának anyja és annak anyja valószínűleg mind zsidó nők voltak a galíciai kisvárosból, Bielsko-Białából, amely nem eseik messze Krakkótól, ahol a pápa pap és bíboros-érsek volt pápává választása előtt. Az ortodox judaizmus szerint egy ember zsidó identitása az anyai ágon öröklődik.

Úgy vélem, a pápa apja etnikailag lengyel volt és most úgy vélem, hogy az anyja, Emilia Kaczorowska (vagyangulul Emily Katz, született Krakkóban 1884-ben) valószínűleg katolikussá áttért zsidó volt, egy bielsko-białai vállalkozó, Feliks Kaczorowski lánya. (a város nem tévesztendő össze a Lublin közeli Biała Podlaskával) A Katz egy gyakori családi név a kelet-európai zsidó családok között. Jó közelítéssel a Kohein Zedek, a héber 'szent pap" kifejezés mozaikszava. Emilia anyja Maria Anna (Mirjam Hanna?) Scholz volt, született Bielso-Białában 1853-ban. A Scholz (vagy Schulze) szintén egy gyakori családi név az askenázi zsidók között, akárcsak a Rybicka (Ryback), Zuzanna (a héber Shoshannából) Rybicka, a pápa anyai dédnagyanyja családi neve. A  Katz, Scholz és Ryback nevek, vagy változataik mind előfordulnak a régi białai zsidótemető sírkövein, éppúgy, mint Feliks anyja, Urszula Malinowska családi neve.

Bár az ilyen bizonyíték önmagában nem perdöntő, felveti a kérdést, hogy a néhai pápa zsidó volt-e az etnicitásra vonatkozó hagyományos zsidó felfogás szerint.  Ez megmagyarázná azt is, miért kellett a pápának elrejtőznie a nácik elől 1940 novemberében. Ha egy etnikailag tiszta lengyel lett volna, ez nem lett volna szükségszerű. Bár titokban pappá képzésen vett részt, ez önmagában kevés volt ahhoz, hogy magára vonja az SS figyelmét. Ha azonban az anyja etnikailag zsidó volt... Ez szintén messzemenően megmagyarázná, miért éppen ez a pápa érzett erős vágyat a Római Egyház és a zsidó nép viszonyának javítására. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a pápa maga mennyit tudott saját származásáról.

A néhai pápa, II. János Pál anyai leszármazása

(fontosabb nevek kövér betűvel) © Z Yaakov Wise, publikációkban kötelező feltüntetni

Első nemzedék: Karol Józef (Lolek) WOJTYŁA, született 1920. május 18-án Wadowicében, Lengyelországban.

Második nemzedék (szülők): id. Karol WOJTYŁA, a hadsereg főhadnagya, született 1879. július 18-án Lipnikben, Bilesko mellett, Lengyelországban, és 1941. február 18-án Krakkóban, Lengyelországban halt meg.
Emilia KACZOROWSKA született 1884. március 26-án Krakkóban, Lengyelországban. 1929. április 13-án halt meg gyermekszülés közben.

Harmadik nemzedék (anyai nagyszülők):
Feliks KACZOROWSKI született 1849. június 26-án Białában (ma Bielso-Biała), Lengyelországban és 1908-ban halt meg. Nyeregkészítő és kocsijavító volt.
Maria Anna SCHOLZ született 1853-ban, meghalt 1897-ben.
Feliks KACZOROWSKI feleségül vette Maria Anna SCHOLZ-t 1875-ben Białában, Lengyelországban. Gyermekeik:
Emilia KACZOROWSKA

Negyedik nemzedék (Anyai dédszülők):
Mikolaj KACZOROWSKI született: Biala, Lengyelország.
Urszula MALINOWSKA
Mikolaj KACZOROWSKI és Urszula MALINOWSKA összeházasodtak, gyermekeik:
Feliks KACZOROWSKI

Jan SCHOLZ született: Biała, Lengyelország.
Zuzanna RYBICKA születési dátuuma ismeretlen.
Jan SCHOLZ és Zuzanna RYBICKA összeházasodtak, gyermekeik:
Maria Anna SCHOLZ

bejegyezte Yaakov Wise 

(Wise legtöbbször anakronisztikusan használja a "Lengyelország" országmegnevezést, hiszen a szóbanforgó terület akkor a Habsburg Birodalom Galícia tartományának része volt. A későbbi pápa már az újjáalakult Lengyelországban született. Apróság, hogy az akkor önálló Biała városa még Galícia tartomány határvárosa volt, míg az 1950-ben vele összevont Bielsko Habsburg-Szilézia, vagy Cieszyni Szilézia határvárosa. Feliks Kaczorowski foglalkozásául a mai lengyel források általában a kárpitost adják meg.)

A Zsidófigyelő (Jew Watch) két cikkben is foglalkozik  II. János Pállal:

Zsidó volt-e II. János Pál pápa?
"A pápa családi barátai nagyrészt zsidók voltak. 
Jerzy Kluger, egy zsidó fiú élete végéig barátja.
(CNN) -- Wojtyłáék nem osztották sok lengyel antiszemita nézeteit. Lolek egyik játszótársa Jerzy Kluger volt, egy zsidó, aki sok évvel később küldöncként kulcsszerepet játszott II. János Pál és az izraeli vezetők között hosszú idő után diplomáciailag elismerte Izraelt."

"(CNN) -- Csakugyan, Wojtyła lett az első pápa, aki meglátogatott egy zsinagógát és elsőként látogatta meg az auschwitzi Holokauszt-áldozatok emlékművét.  A katolikus-zsidó ellenségeskedést befejezve a zsidókat "idősebb fivéreinknek" nevezte.

 Sajnos a hivatkozott CNN-cikk már nem érhető el.

A Zsidófigyelő leleplezi II. János Pál pápát - valószínűleg zsidó származású
" A pápa apja, id. Karol Wojtyła egy nyugalmazott katonatiszt és szabó volt Wadowicében, egy Krakkótól 35 mérföldre délnyugatra található városban, melynek 8000 katolikus és 2000 zsidó lakója volt. Amikor id. Karol Wojtyła feleségül vette Emilia Kaczorowskát, családja azonnal kiközösítette. Karol és Emilia egy zsidó háziúrtól bérelt bérlakásban élt. Egy CNN sztori szerint Wojtyłáéknak a wadowicei zsidó közösségben kellett családi barátokat találnia. Fiuk, szintén Karol Wojtyła zsidókkal járt egy iskolába, ami a legtöbb lengyel városban szokatlan volt."

"Frank Weltner, a Zsidófigyelő tudományos weboldal igazgatója és könyvtárosa: "Ismerői szerint II. János Pál pápa ifjúkorában nagy színész és költő volt. A szinház-üzlet Lengyelországban, Európa nagy részén és az USÁ-ban hagyományosan zsidó tulajdonban és ellenőrzés alatt állt, tehát egy zsidó szülő és sok zsidó barát hasznos lehetett, ha valaki színészi karrierbe akart kezdeni."

A Wikipédia angol nyelvű cikkéből, "II. János Pál pápa ifjúkora":

"Karol gyermekkorára befolyással volt  az élénk és prosperáló wadowicei zsidó közösséggel való számos érintkezése.  Gyakran focizott, mint kapus és a Cracovia lengyel csapatnak szurkolt.[3][4] Gyakran került sor iskolai focimeccsekre zsidó és katolikus csapatok között és a korra jellemző antiszemita légkör miatt előfordulhatott, hogy a dolognak csúnya vége lesz. Karol viszont örömmel ajánlkozott kapusnak a zsidó csapatnál, ha annak nem volt elég játékosa.[5]

Ekkoriban volt az ifjú Karol első komolyabb viszonya egy lánnyal. Közel került egy lányhoz, akit Ginka Beernek hívtak, ‘egy zsidó szépség gyönyörű szemekkel és fekete hajzuhataggal, remek színészi tehetség‘.[6]"

"A B'nai B'rith és más illetékesek igazolták, hogy zsidóknak segített menedéket lelni a nácik elől."

Emilia Kaczorowskáról érdekesen, kurtán-furcsán írja a lengyel wikipédia cikke, hogy 8 osztályos iskolát végzett az irgalmas nővéreknél Krakkóban, és "gyakorló katolikus volt". Ezt helyből feltételeznénk alapesetben azon a vidéken, hacsak nem a zsidó származás látszatát akarná a forrás e félmondattal takargatni...

Egyébként talán ugyanezért tulajdonképpen meglepő, hogy egy ennyire nagy kultuszú "nemzeti hős"  édesanyjáról ilyen rövid, pármondatos cikk van a wikin és hogy a családról leginkább hallgatnak. Ha nem tekintenék a dolgot takargatni valónak, biztos sokkal több adat lenne. Feltéterlezem, hogy Wadowicében amúgy mindenki képben van, de a városka nem kis részben a zarándokturizmusból, a nagy szülött kultuszából él, tehát nagydobra pont ők nemigen fogják verni e származási kérdést.

Egyébként téves az a magyar forrásokban gyakran szereplő adat, hogy a pápa édesanyja tanítónő lett volna, a lengyel életrajzok szerint 8 osztályt végzett és háztartásbeliként időnként varrással egészítette ki jövedelmüket.

Henryk Pająk: Lengyel remények sírásói c. könyvéből:

"Elemzésünket a vértelen peresztrojka "csodájáról" II. János Pál a Szovjetláger felszámolásának nemzetközi műveletében betöltött szerepével fejezzük be. "A Vatikán rákos daganatai" c. könyvben bemutattuk, hogy pápai jelölésének előmozdítója a világzsidóság volt az említett szabadkőműves diszkatériákkal, Zbigniew Brzezińskivel, H. Kissingerrel, D. Rockefellerrel az élen, néhány zsidó származású vatikáni bíboros részvételével.
Karol Wojtyła bíboros promóciós célú, nemhivatalos utazásokon vett részt az USÁ-ban és Kanadában, fogadta például a szabadkőműves Trudeau. Ekkor Trudeau kormányában a multikulturális ügyek minisztere a lengyel anyanyelvű "jeruzsálemi lovag", Stanley Haidasz szenátor volt. Többször alálkozott Karol Wojtyłával kanadai zsidók magántársaságában is.
Egy ilyen találkozót dokumentálunk egy eddig sehol nem publikált fényképpel.

(felirat: Balról: Rudolf Kogler, K. Wojtyła bíboros, s. Haidasz szenátor - a Máltai Ispotályos Lovagrend lengyel anyanyelvű nagymestere - áll: N.N., Irene Unger. Torontó, 1976. Egész otthonosan... S.Haidasz magángyűjteményéből)

K. Wojtyła bíboros megválasztása után Haidasz szenátor és Zbigniew Brzeziński voltak az új pápa, II. János Pál első vendégei. Haidasz szenátor a Máltai Ispotályos Lovagrend nagymestere, amely egy kivételesen befolyásos szabadkőműves páholy a katolikus egyházban, nemes humanitárius és karitatív célokat tettetve, mint végső soron minden szabadkőműves páholy."

Hogy mire volt ez jó, arra csak egy kiragadott példa, a Haaretz 2004.17.09-i híradása alapján:

Shlomo Shamir: A Katolikus Egyház azonosnak tekinti az anticionizmust az antiszemitizmussal

A Katolikus Egyház az anticionizmust burkolt antiszemitizmusként  ítélte el egy katolikus és zsidó értelmiségiek fóruma által kiadott közös nyilatkozatban. A nyilatkozat Buenos Airesben került kibocsátásra vallási, egyetemi és más vezető zsidó és katolikus személyiségek találkozóján.
"Minden módon és formájában ellenezzük az  antiszemitizmust, beleértve az anticionizmust, ami az utóbbi időben az antiszemitizmus megjelenési formájává vált" áll a nyilatkozatban.
Ez az első alkalom, hogy a Katolikus Egyház egyenlőségjelet tesz az anticionizmus és az antiszemitizmus közé. A nyilatkozat szintén elítéli a terrorizmust, kiemelten a hit nevében elkövetett terrort. "A terror bűn az ember és az Isten ellen."  Az Isten nevében elkövetett fundamentalista terrorizmus nem igazságos és nem igazolható."
Ilan Steinberg, a Zsidó Világkongresszus igazgatója, a fórum egyik szervezője a közös nyilatkozatot "egy történelmi pillanatnak" nevezte.
"A Katolikus Egyház először ismeri el az anticionizmust nemcsak zsidók elleni, hanem az egész zsidó nép elleni támadásként."
Vezető zsidó személyiségek a nyilatkozatot a Katolikus Egyház meghatározó jelentőségű nyilvános támogatásának nevezték az anticionizmussal szemben. "A múltban a cionizmust azonosították a rasszizmussal, ez a nyilatkozat az anticionista kijelentéseket minősíti a rasszizmus egy formájának" jelentette ki egy zsidó vezető New Yorkban.

Nem is volt mindenki hálátlan:

HVG, 2005.április3.: Izrael: "a zsidók pápájaként" gyászolják a szentatyát

Izraelben is részvétet és megdöbbenést váltott ki II. János Pál halála.
Jeruzsálem utcán sok ember siratta az elhunytat. Az olasz RAI televízió tudósításában megszólaltatott izraeliek egy része odáig ment, hogy "a zsidók pápájának" nevezte a katolikus egyházfőt, ami 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.

II. János Pál volt az első római pápa, aki látogatást tett egy zsidó imaházban: 1986. április 13-án fölkereste a római zsinagógát. Eme egyháztörténeti szempontból egyedülálló esemény kapcsán az egyházfő első ízben kért bocsánatot azért a felelősségért, amely a zsidók ellen elkövetett bűnök  miatt a katolikus egyházat terheli. Történelminek minősült II. János Pál 2000-ben tett látogatása Izraelben is, amikor a jeruzsálemi siratófalnál állva szintén megbocsátást kért a zsidóüldözésekért.
(MTI)

 ------------------------------------------------------------------------------------

Frissítés, 2011.december 29: 

FÉREG AZ ALMÁBAN

A bejegyzés fogadtatásának tapasztalatai, közte az alább olvasható második hozzászólás is jelzik, hogy érdemes a pápa származására vonatkozó információt kiegészíteni, illetve meg kell magyaráznom, miért tartottam fontosnak e tényeket közzétenni.
Nyilvánvaló, hogy sokak jóindulatú, naív reakciójával önmagában annyiban egyetértek, hogy természetesen semmiféle bűnt nem jelent, ha valaki zsidó szülők, vagy szülő gyermekeként jön a világra, és a bejegyzésnek semmiképpen nem célja a néhai II. János Pál pápa édesanyját bírálni, erre semmilyen okot nem látok.
Önmagában egy mai pápa zsidó származása elvileg lehetNE egy gyakorlati jelentőséggel nem bíró banális tény. Azonban ha ezt az önmagában nem sokat jelentő tényt öszefüggéseibe helyezzük, konkrétan például Karol Wojtyła kiválasztási mechanizmusával, és az alábbi idézettel vetjük egybe, akkor kiderül, hogy Valakik számára miért volt fontos, hogy egy zsidó kohanita származású főpap legyen a pápa. (ahogy már előtte is, utána nem tudom biztosan)

Talán sokat megvilágít az ún. Neo-sabbateánus szekta szellemi vezetőjével a Mááriv c. izraeli lapban megjelent interjú egy konkrét kérdése és válasza:

Beszélgetés Reb Yakov Leib Hakohain-nal a Neo-Sabbateánus Kabbala újjáéledéséről a Mááriv c. lapban

részlet:

Mááriv: Mi a helyzet az Ön vallási áttéréseivel? Hogyan változott a vallási élménye, miközben felvette a kereszténységet, az iszlámot és a buddhizmust?

REB YAKOV LEIB HAKOHAIN: Először is, vallási áttéréseim célja, akárcsak elődeim, Sabbatáj Cví és Jacob Frank esetén, nem az volt, hogy megjavítsam önmagam, hanem, hogy megjavítsam Istent. A Neo-sabbateánus Kabbalában az egész hangsúly nem önmagamon van, nem az én üdvözülésemen, vagy átalakulásomon, hanem Isten üdvözülésén és átalakulásán. (...) Tehát Sabbatáj Cví, Jacob Frank és jómagam Szent Aposztázisai nem "a test" áttérései voltak, hanem "a szívé". Az összes vallásba való betérés célja a bennük rabul ejtett Szent Szikrák kiszabadítása volt, nem pedig az, hogy vallási közösségeik gyakorló tagjaivá váljunk.

Az ilyen neo-sabbateánus VALLÁSI ÁTTÉRÉSEK CÉLJA tulajdonképpen ANNAK A VALLÁSNAK A SZÉTROMBOLÁSA, AMELYBE BELÉPÜNK, NAGYRÉSZT ÚGY, AHOGY A FÉREG SZÉTRÁGJA AZ ALMÁT, NEM PEDIG RÉSZÉVÉ VÁLIK.

------------------------------------

Sabbatáj Cví és Jacob Frank a modern illuminátus-mozgalom elődei...


Frissítés, 2012.január 19.: 

Az alábbi egy szaktudományos elemzés a frankista szekta vezetői által a magyarországi frankistákhoz 1800 körül írt, zóhári nyelvezetű héber nyelvű levélről.

www.donmeh-west.com/frankintro.shtml

A szerző: Ben Zion Wacholder, Ph.D
Hebrew Union College - Jewish Institute of Religion, Cincinnati

"E publikáció közli és értelmezi a héber-zóhári levelet, melyet Jacob Frank három tanítványa írt 1800 körül a magyarországi zsidókhoz. (...) Dokumentumunk szerint Frank megjósolta az európai zsidóság pusztulását, hacsak a zsidók nem veszik fel "Edom szent vallását", vagyis a kereszténységet. A kereszténységre áttérésnek azonban eszközként kellett szolgálnia, mely a kereszténység végső legyőzéséhez vezet. A Frank személyében reinkarnálódott Jákob pátriárka küldetése volt, hogy Izrael élére álljon annak Edom elleni háborújában. "

"...a levél általános üzenete így összegezhető:
- Frank megjósolja a zsidók eljövendő mészárlását Európa minden nagyobb és kisebb országában az apokalipszis részeként. (Holokauszt! Mi van, ha ez nem "jóslat" volt, hanem FORGATÓKÖNYV???!!!B.Cs.)
- A zsidók megváltásának alapja, hogy elfogadják Edom, vagyis Róma hitét.
- Jacob Frank Jákob pátriárka reinkarnációja.
- Jacob Frank fogja vezetni Izrael megváltását a világ, azon belül a Katolikus Egyház meghódítása által."

A szakemberek által vizsgált dokumentum az úgynevezett "Vörös Levél", ugyanis vörös tintával írták sok példányban. Ez szimbolizálja a héber Adom-vörös és Edom-azaz a gojok birodalma szavak hasonlóságát.

Tehát a frankisták által irányított világforradalmi mozgalom vörös zászlaja azt jelképezte, hogy az alatt a zsidók épp meghódítják a gojok birodalmát???

És akkor a fentieket a kat. egyh. meghódításáról vessük össze egész Santo Subito c. bejegyzésemmel... Vajon egy következmények nélküli banális életrajzi apróság, ha kohanita zsidó származású ember a római pápa???

Frissítés, 2013. január 24:

Érdemes még idézni egy másik bejegyzésből Gershom Scholem művéből a z "Edom" azaz a kereszténység, a római egyház elfoglalásának programjáról és céljáról:

"A sabbateanizmus Jacob Frank változatában egy gátlástalanul nihilista jelleget öltött. Az igaz hívő, akinek titkos szívében Isten van, a "hallgatás terhe" alatt köteles keresztülmenni az összes valláson, rítuson és fennálló renden anélkül, hogy bármelyiket elfogadná, sőt, mindet belülről megsemmisíti, ezáltal igazi szabadságot hoz létre. A szervezett vallás csak egy álcaruha, amit fel kell venni, majd el kell vetni a "szent tudás", a a hely gnózisa felé, ahol az összes hagyományos értéket megsemmisítik az "élet" áramlatában."

"Ez az út a tudatos vallási anarchiához vezetett: "A hely, ahová megyünk nem áll semmilyen törvény uralma alatt, mert azok mind a halál oldalán állnak, de mi az élet felé megyünk." E cél eléréséhez szükséges volt a törvények, tanítások és szokások megszüntetése, megsemmisítése, melyek korlátozzák az élet energiáját, de ezt titokban kell tenni;  ennek érdekében fontos volt külsőleg magukra ölteni a fizikai Edom, azaz a Kereszténység ruháját.  A "hívők", vagy legalább élcsapatuk máris keresztülmentek a judaizmuson és iszlámon, most pedig be kellett teljesíteniük utazásukat a keresztény hit magukra öltésével, annak és eszméinek felhasználásával, hogy elrejtsék valódi hitüket Frankban, az igaz Messiásban és élő Istenben, akinek imádatára keresztény hitvallásaikat valójában szánták. "

II. János Pál volt az első pápa, aki zsinagógába látogatott. Elio Toaff római főrabbi fogadja a kollégát:

Végre nem kell titkolnunk, a jövő héten meg te misézel nálam...



A Siratófalhoz minden zsidónak el kell zarándokolnia...

A Zarándok a zsidó szokásnak megfelelően a következő feliratú cédulát dugta a résbe:

Atyáink Istene,
Te választottad Ábrahámot és utódait
hogy hozzák el a Nevedet a Nemzetekhez*:
mélységesen szomorúak vagyunk
azok viselkedése miatt
akik a történelem során
e gyermekeidnek szenvedést okoztak,
és bocsánatodat kérve
el kívánjuk kötelezni magunkat
az igaz testvériség mellett
a Szövetség népével.

Jeruzsálem, 2000. március 26.

aláírás: II. János Pál

*így szokás illedelmesen fordítani, de a szó helyesen GOJOKHOZ! Az ennek megfelelő érzelmi töltéssel.

"A főpap védelmének biztosítására Izrael az "Öreg Barát"/"Régi Barát" műveletet ("Operation Old Friend") szervezte meg, a legszigorúbb biztonsági intézkedést, amit valaha is Izraelbe látogató személlyel kapcsolatban alkalmaztak."

A Frank-féle "hallgatás terhe" szabály óriási erővel nehezedhetett az izraeli hivatalosságokra, hogy vissza tudják tartani a külvilág előtt kirobbanni akaró büszkeségüket, diadalérzésüket, és a páratlan biztonsági akciót ne "Our Man in the Vatican" néven nevezzék el...


Kapcsolódó bejegyzések:

• A gettókapuk belülről zárásának technikájáról
• Az Út Edomba - az illuminátus nihilizmus frankista gyökerei, avagy a hamis zsidóasszimiláció
• A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra
• Molnár Ferenc: Lilio(m)t - a Bűn Általi Üdvözülés

Lengyel püspökök "szexmissziója"

Sokunk kedvenc antiutópia-komédiája a lengyel "Szexmisszó" c. film, amelynek két férfihőse a közeljövő totalitáriánus-feminista falansztertársadalmába keveredve végül helyreállítja a természet Rendjét. Felébresztik az agymosással-vegyszerekkel férfinélkülözővé, sőt férfigyűlölővé tett nőkben a természetes vonzalmat a férfiak iránt, valamint egy sikeres szabotázzsal gondoskodnak róla, hogy az In Vitro gyerekgyárban végre fiúk is világra jöjjenek.
Hogy a lengyel filmipar e kiemelkedő terméke mennyire aktuális témát feszegetett a 80-as években, a szükségállapot feloldása után, azt ma még sokkal jobban látjuk, hiszen az eltelt huszonvalahány évben a feminista-genderista terror nagy lépéseket tett előre. Ennek horrorjáról és arról, hogy annyi emberellenes, gonosz trenddel együtt emögött is egy sabbateánus-frankista zsidó gyökerű globális háttérhatalom áll, egy kiváló forrás az egyik tipikus, tisztességes zsidó származású szerző, Henry Makow blogja: "Save the males"

Az utóbbi időben elég sok összeesküvéselméletet olvasok, angolul és lengyelül is, tervezem is, hogy itt a blogon is írok ezekről és a fejemben 15 évnyi lengyelországi tartózkodás után lassan összeálló képről a régi "Judeopolónia" terv nagyarányú megvalósultságáról és ugyanennek magyarországi változatáról.
(A lengyel társadalom évszázadok óta fokozódóan titkoszsidó, frankista befolyás alatt áll, ez a közeg diktálja a nemzzettudatot és a nemzeti hősöket, nagyrészt saját soraiból kiemelve őket.)
Szóval összeesküvéselméletekkel tömött agyamban mostanában elég kiemelt téma a katolikus egyház, kiemelten a Vatikán és az egyes püspöki karok, közte  a magyar elrohadtsága, korruptsága, szabadkőművesek és zsidók általi infiltráltsága is.

Most azonban a lengyel püspöki kar egy elég mellbevágó nyilatkozattal kicsit mintha menteni igyekezne a becsületét illetve a reményt, hogy még nincs minden veszve.


A lengyel közélet egyik régebben húzódó konfliktusa a haladárok/globalisták és a konzervatívok, életvédők,  köztük hivatalból a katolikus egyház között az "In Vitro" mesterséges megtermékenyítések engedélyezésének és állami támogatásának kérdése. A Szejm ma tárgyalt a témáról először. A katolikus egyház természetesen jól ismert életvédő álláspontja alapján, miszerint a magzat már emberi életet képvisel, kezdettől hevesen ellenzi az egészet. A mesterséges megtermékenyítések során ugyanis jóval több embriót hoznak létre, mint amennyit végül beültetnek és a "feleslegeseket" megsemmisítik. Felmerül továbá a lefagyasztásuk és más részletek is, amikre most nem térnék ki. Személy szerint ennyi alapján mostanáig az volt a véleményem a kérdésről, hogy az egyháznak elvi alapon teljesen igaza van, azonban pragmatikusan én nem tekintettem tragikus bűnnek, ha gyermektelen házaspárok megsegítése céljából tennének kivételeket, ügyelve az elkerülhető embriómegsemmisítések tényleges elkerülésére. Most van is ilyen óvatosabb változata a törvényjavaslatnak, amely előírná, hogy csak annyi embriót hozhatnak létre, amennyit ténylegesen be is ültetnek. (ez gyakorlatilag nem igazás lehetséges)


A püspöki kar múlt hétfői, a legfőbb közjogi méltóságokhoz címzett levelében viszont bedobott egy új érvet, jelszót és nem is akármilyet. Kijelentették, hogy "a mesterséges megtermékenyítés az eugenetika (emberi fajnemesítés) fiatalabb testvére, a legrosszabb képzettársításokkal a nem túl távoli múltból".
Azóta Kazimierz Nycz bíboros, varsói metropolita egy nyilatkozatban megerősítette, hogy nem erős retorikáról van szó, hanem komolyan gondolják:
Véleménye szerint e módszerrel "azt hajtják végre, amit az eugenetika során, a nemzet szelekcióját".

Természetesen ennél konkrétabban nem ment bele, kik szelektálnák a népességet és konkrétan milyen "faj" érdekében, azonban nekem a fentebb jelzett "összeesküvéselméletek" alapján természetesen az ugrik be, hogy egy országban (illetve többen...), ahol a nyílt és titkoszsidó elitek  évszázadok óta eluralták a politikai, gazdasági és kulturális vezető pozíciókat, ahol a nemzettudatban, a nemzeti hősök karában már régóta alkalmazzák a szelekciót, kiszelektálva a zsidóuralom ellen fellépő, vagy azt egyszerűen csak nem elősegítő potenciális (valódi) hősöket, történelmi szereplőket, ott miért ne próbálkozhatnának meg a kiválasztott(nak vélt) faj biológiai elterjesztésével is. Elvégre az országhódítás eleve ilyen célt szolgál.


A püspöki kar teljesen PC hivatkozása a náci rezsim eugenetikai kísérleteire sem akkora PC-ujjgyakorlat ez ügyben, mint első látásra tűnik.A rasszizmus nem egy eredeti német felfogás, ahogy nem is magyar, ez az idegengyűlölő, etnocentrikus zsidó közösségi identitás logikus velejárója. A történelem legnagyobb eugenetikai "kísérlete", pontosabban gyakorlata, a "gojokkal" való keveredés tilalma okozta a tényt, hogy elég jó eséllyel tippelhetjük meg egy viselkedése, tevékenysége alapján eleve gyanús emberről kinézete alapján, hogy zsidó származású-e.

Az eugenetikai, rasszista elméleteket hangoztató embertelen náci rezsim cionista gyökereiről pedig számos összeesküvéselmélet szól, amik számomra nagyon meggyőzőek, de erről később tervezek írni itt.
Szeretném, hogyha nem csak képzelődés lenne, amit belelátni vélek a lengyel püspökök (egy részének) akciójába...