Marranó kukacok a Vatikán Almájában - Zsidó születésű papok a II Vatikáni Zsinat filoszemita reformjai mögött

"autentikus"...

Meghalt Vermes Géza, a kumráni tekercsek és Jézus történelmi alakjának világhírű
kutatója. Izraeli(ta) olvasóim egy része talán kegyeletsértőnek is találhatja, hogy ennek kapcsán hova fogok kilyukadni a bejegyzésben, de azt gondolom, hogy egy 89 éves ember halála nem tragédia, szép kort élt meg, még ha a végére sok szenvedéssel járó hosszú betegség is jutott, amiért együttérzünk vele (illetve emlékét megőrizzük - én itt a magam módján...). Hazánk szakmai körökben világhírűvé vált szülötte életműve alapján egyértelműen a szerencse fia volt, többszörösen megadatott neki, hogy kivételezett lehessen:

- zsidó létére katolikus pap lett
- katolikus pap létére többször nősült
- makói születésű létére nagyon közel állt Jeruzsálemhez! :-)

A bejegyzés végére látni fogjuk, hogy az elméleti munka mellett még milyen Nagy Küldetésben is megadatott a részvétel lehetősége e neves kutatónak.

Igazából a jelen bejegyzésre, ami részben felfrissíti korábbi bejegyzések információit is, már korábban viszketett a billentyűzetem.

alázatos szolgája...

Egyrészt, mert a sok szempontból látványosan formabontó Ferenc pápa látványosan nem formabontó módon halad tovább a II Vatikáni Zsinat utáni elődjei útján, az Egyházat  és tanítását "Idősebb Fivéreink" elvárásaihoz igazító úton, másrészt, mert egyre gyakrabban botlok a "grassroots" szinten ennek egy feltűnő, bizarr jelébe.

Az utóbbi időben többször hallottam a helyi katolikus templomban, illetve az egyházmegyei katolikus rádióban (ami egy egész jó kis rádió, nem a maffiózó Rydzyk agymosó szektás Mária Rádiójának stílusában) a zsidók legfőbb imáját, a minden reggel és este elmondandó Smá Jiszráelt énekelni.

A Smá Jiszráél az izraeli államiság szimbóluma is - kezdőszavai a Knesszet Menóráján (napkorong és Ouroboros társaságában...)

Az új pápa is elsők között találkozott rabbikkal és vezető izraeli politikussal (a világfelvásárlásügyi felelőssel), ami már egy idő óta az új állami és egyházi vezetők szinte rituális beiktatási ceremóniája. A katolikus szószékekről és vatikáni sajtókonferenciákról dől az Izraelbarát és zsidóbarát propaganda, a II Vatikáni Zsinat óta, melyen a teológiából és liturgiából radikálisan kigyomlálták a Választott Nép érzékenységét netalán sérteni képes elemeket, a hivatalos egyház nyíltan filoszemita és elítéli a zsidó vallással szemben kritikus ordas eszméket, illetve azok képviselőit.

Korábbi, Santo Subito (A zsidó pápa) c. bejegyzésemben már idéztem, hogy a Vatikán e nyílt filoszemita irányvonala, illetve annak látványos külsőségekkel való rendszeres kinyilvánítása a származásilag is Izrael felé elkötelezett II. János Pál pápasága idején alakult ki, ő volt az első pápa, aki egy zsinagógába látogatott és az első, aki imádkozott a jeruzsálemi Siratófalnál és zsidó szokás szerint imája szövegével cédulát dugott a fal résébe.

(A fentebbi képen a zsinagóga előtt barátját és rokonát üdvözlő Elio Toaff akkori római főrabbi tényleg érdemdús ember, ugyanis ő nemzette Ariel Toaff történészprofesszort, mellesleg szintén rabbit, a Vérhúsvétok című, a zsidó rituális gyilkosságokról írt, őszinteségével botrányt kiváltó könyv derék szerzőjét.)

E jelenség kapcsán egyből felmerül a kevésbé konformista megfigyelőben a kérdés, hogy vajon a korábbi "viszályban levő felek" békülése keretében megköveteltek-e a katolikus egyház vezetői bármilyen viszonossági lépést a zsidó vallás képviselőitől, akikkel az utóbbi időben szertartásos rendszerességgel mutatkoznak együtt, hogy vajon a zsidóknak is hozzá kellett-e igazítaniuk teológiájukat és liturgiájukat a keresztények érzékenységéhez, nekik is ki kellett-e gyomlálniuk ezekből a "goj"-ellenes elemeket és hogy milyen gyakran imádkozzák a zsinagógákban a Miatyánkot? Vagy ez az egész "békülés" egy egyoldalú fegyverletétel a katolikus egyház vezetése részéről egy továbbra is elszánt ellenség előtt?

A bejegyzés folytatása.

Papnövendék vagy Rómában? Éjszakára zárd kulcsra az ajtódat!

  Homoszexuális maffia a Katolikus Egyházban

Egy nem feltétlenül kis bomba robbant a lengyel nyilvánosságban egy lázadóként elkönyvelt katolikus pap, Tadeusz Isakowicz-Zaleski most megjelent könyve nyomán.

Az "Engem csak az igazság érdekel" c. könyv egy riportfolyam, melyet a sokoldalú, elszánt, harcos, de ugyanakkor megfontolt és megkérdőjelezhetetlen hitű pappal a Fronda nevű radikális-militáns ultrajobb katolikus portál főszerkesztője készített. (az alcíme szerint "megszentelt portál" logóján egy angyal a mennyország kulcsaival püföli a Sátánt...)

Őszintén szólva a Frondát nem követtem, amióta a második Öböl-háborúban harciasan lelkesített Szaddám Husszein megdöntésére, mert elkönyveltem katolikus álcájú neokon szócsőnek. A Fronda ma is Jarosław Kaczyński PiS, Törvény és Igazság pártjához áll közel (e párt szimpatizánsai tüntettek március 15-én Budapesten az EU ellen és Orbán Viktor mellett), ahogy Isakowicz-Zaleski is. Az ő mindig független álláspontját azonban hitelesítően árnyalja, hogy a könyvben többek között helyteleníti a pártelnök néhai fivére, a szmolenszki légikatasztrófában elhunyt Lech Kaczyński köztársasági elnök eltemetését a krakkói Wawel, a királyi vár katedrálisában, a "Nemzeti Panteonban". (van ott több más vitatott személyiség is eltemetve...)

Hogy a Kaczyńskik miért hiteltelenek egy magamfajta reakciós, anticionista ördögűző számára, azt talán később fogom alaposabban kifejteni, de itt most az atya és a Fronda tiszteletreméltó harcba kezdtek a Gonosz ellen, ami végre hitelesnek tűnő forrásból nyújt konkrétabb információkat a katolikus egyház ellenség általi megszállottságáról. A médiumokban zajló intenzív kampány a katolikus egyház pedofilbotrányai ügyében magától értetődően hamis és aljas szándékú, hiszen, amennyiben a vádak igazak (márpedig tömeges és durva esetekben nyilvánvalóan azok), az épp azoknak a köröknek az egyházba való sikeres behatolását és hatalomátvételét jelzik, amelyek a kampányt folytató ballib médiumok mögött is állnak. Ez egy tipikus orwelli háttérhatalmi színjáték egy mesterségesen keltett konfliktus titokban mindkét oldalának egy központból kontrollálásával. Az egyházat elfoglaló háttérhatalom jellegéről ugyan ebből a könyvből és a szerzők nyilatkozataiból se fogunk semmit megtudni, de e blogon és az "igazságkereső mozgalom" blogjaiból világszerte tudjuk és tovább fogjuk feltárni, hogy mik ennek a gyökerei. Isakowicz-Zaleski azonban eddig páratlan nyíltsággal beszél a katolikus almába behatolt illuminátus (sabbateánus-frankista) kukac viselkedésének egyes tüneteiről.