Mikszáth, az ideológiai embercsempész - Irodalmi bevándorlók a Sáros Magyar Ugaron

...korát meghazudtolva csépelte
Mucsa feudális élősködőit...

Napjaink aktuális politikai témája a nemkívánt bevándorlás és az ellene az Unió, illetve főleg a magyar állam hatáskörében tehető védintézkedések. A balliberális sajtó teljes joggal veti Orbán Viktor szemére, hogy sántít az érvelése, miszerint mi sose voltunk multikulti-ország. Bizony voltunk, hazánkban voltak olyan időszakok, amikor liberális kormányzatunk és értelmiségünk tétlenül tűrte, sőt, főleg az utóbbi lelkesen üdvözölte, elősegítette a gazdasági-politikai-ideológiai emigránsok beáramlását. Többek között az olyan Galíciával határos vármegyékbe is, amilyen Sáros. A jövevényeknek a haladár írástudók, például Mikszáth Kálmán általi irodalmi felléptetése nagyban hozzájárult az országot működtető elit és középosztály demoralizálásához, tekintélyvesztéséhez és ezáltal a  történelmi magyar állam nemsokára bekövetkező bukásához. Aki ezek után azt hiszi, hogy már megint a zsidókról lesz szó, az most részben rosszul tippelt... Lehet, hogy a testi valójukban bevándorlók egy részének bomlasztó hatásától nagyobb kárt okoztak az olyan virtuális bevándorlók, akik csak a valóságábrázolásnak álcázott irodalmi fikció keretében "léptek" hazánk földjére!

A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra

Napjainkra egyre szélesebb körben ismert és elfogadott az a felfogás, mely szerint a modern kor az európai (eredetű) kultúra, az egykori keresztény  civilizáció szekularizált változatának egyfajta "elzsidósodását" hozta magával, amely folyamat a 20. századra már jól láthatóan kiteljesedett és jelenleg is zajlik, erősödik tovább.

Ezt a nézetet számos zsidó és nemzsidó szerző képviseli, az egyes tudományos- és művészeti szakterületeken, egyes alkotók életművében, vagy átfogóan, civilizációs szinten feltárva e folyamat nyomait, bizonyítékait. Elég érthető okból inkább az előbbiek körében jellemző, hogy a folyamattal büszkélkednek és az utóbbiak körében tipikusabb, hogy azt veszélyesnek mutatják be és tevékenységük önvédelmi indíttatású, ellenállásra igyekszik mozgósítani. (Ez alól azonban mindkét irányba vannak fontos kivételek.) A világot meghódító judaista kulturális hatások közül kiemelt jelentősége van a gnosztikus zsidó misztikus hagyománynak, a kabbalának és nem utolsó sorban a zsidó misztika Sabbatáj Cví, Jacob Frank és a haszidizmus által fémjelzett, nyíltan, vagy rejtetten nihilista, antinomiánus irányzatának, melynek célja minden törvény lerombolása, elvetése egy perverz filozófia és teológia alapján.

Tanulj tinó, zsidó lesz belőled!

Az európai ("keresztény", "fehér" EREDETŰ) civilizáció elzsidósodására büszke zsidó szerzők egyik legtipikusabbja Jurij Szlezkin (Yuri Slezkine), akinek A zsidó évszázad című provokatív könyve nagy port vert fel. Részlet a könyv hivatalos ajánlásából:

Az értelmező történelemírás e remekműve egy merész kinyilatkoztatással kezdődik: A Modern Kor = A Zsidó Kor - és mi ilyen, vagy olyan mértékben mind zsidók vagyunk.

A bejegyzés folytatása

Mamma Mia! A filmipar és a hagyományos családeszmény rombolása

Akik ilyen blogot olvasnak, azok sok elemzést láthattak már filmekről, clipekről, előadóművészek produkcióiról, amikben az elemzők vagy illuminátus/sátánista stb. gonosz szimbolikát lepleznek le, és/vagy a mű romboló üzenetét, amit természetesen egy ártó szándékú Háttérhatalom propagandájának, kollektív tudatformálásának, agymosásának része.

A fenti felfogást (mint tudott) teljes mértékben osztva az általam minap látott Mamma Mia! c. musical filmváltozatát szeretném nagyon röviden értékelni. A musical és a film az ABBA dalai köré kerített egy keretsztorit, melynek főszereplői között többen a tudatipar világszerte ismert veterán sztár-propagandahordozói, a most már háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth. Talán nem véletlen, hogy Meryl Streep a szereplők közül nem egyedül a Választott Nép tagja, hiszen a modern tudatipar, közte a film és a könnyűzene, a klipek világa ilyen sötét propaganda- és tudatmódosítási célra hasznosításának gyökeréül a leleplezők általában a zsidó misztikus hagyomány sötét irányzatait, a kabbalát, a zsidó sátánista fekete mágiát szokták megjelölni. A filmben egyébként feltűnően nincs jelen a műfajban gyakran alkalmazott sötét szimbolizmus, legalábbis nekem nem tűnt fel se mindent látó szem, se szárnyas napkorong, vagy piaramis, se Jákin, se Boáz, se hasonló. Itt a sztori maga közvetíti a hagyományos értékek érvénytelenségét, "nem menőségét" sugalló üzenetet.

A megcélzott mucsai, "maradi", az ember "SZABADSÁGÁT" zsarnoki béklyóba kötő érték a hagyományos család. Az illuminátus háttérhatalom a "szabadság" eszméjének demagóg, kifordított propagandájával téveszti meg sikeresen már évszázadok óta főleg az értelmiségi ifjúságot és felhasználásukkal a szélesebb tömegeket. A hamis, demagóg ál-"felszabadítás" tárgya lehet a hit (reformáció), a nemzet ("Népek Tavasza"), az osztályelnyomás áldozatai (munkásmozgalom), és végül a szexuális "elnyomás" áldozatai, a nők, a homoszexuálisok, az erkölcs béklyójába szorított fiatalok és nem olyan fiatalok, mindenki, aki az ósdi, konzervatív, zsarnoki CSALÁD rabságában sínylődik!
A film műfaja romantikus vígjáték-musical, tehát a legravaszabbul könnyed-szórakoztató formában terjeszti a hagyományos értékek divatból kimentségének üzenetét, nem is a legfiatalabbakat célozva meg elsősorban, hisz a műfaj fogyasztói inkább a már gyermekesek, vagy középkorúak.

Donna (Meryl Streep), akinek neve ASSZONYT jelent, de nyilván nem véletlenül emlékeztett a MADONNÁRA is, természetesen egy egyedülálló anya és vállalkozó, akinek nincs szüksége férfira se háztartása irányításához, fenntartásához, se gyermeke neveléséhez. Sose ment férjhez, a férfi(ak)ra kizárólag a megtermékenyítés céljából volt szüksége, itt a darab még elég "konzervatív" is, elvégre fordulhatott volna spermabankhoz is. Egyik barátnője ugyan férjhezment, de nem egyszer, hanem sokszor, a Pierce Brosnan által játszott potenciális apa is elvált, tehát mindenki láthatja, ez a házasság-dolog nem működik.
Donna ifjúkorában egyszerre három férfival kavart, ezért maga sem tudhatja, melyikük gyermeke apja, és ezen a tényen senki nem látszik a legkisebb mértékben sem fennakadni, felháborodásról már nem is beszélve, se a leány, se a barátok, ismerősök (a nyugatiaktól talán valamicskével tradicionálisabbnak képzelhető görögök sem), de még a beazonosíthatlan felekezetű és a görög közegből kicsit a filmipar igényeinek megfelelő irányba kilógó pap sem! Mindenki boldog mosolygással fogadja a hírt...

A sok szövegelés után, hogy Sophie szeretné, ha apja vezetné az oltárhoz ( ez a hagyományos családi szerepek egy jelképe), végül mégis anyja vezeti, férfiakra nincs szükség, és kész!
Az oltár előtti bonyodalmak során mindenki megtudja, hogy Sophie-nak "három apja van" és hogy egyikük (Colin Firth) életében Donna az első és utolsó nő volt, hisz azóta elégedett "gay", amit  mindenki boldog mosollyal nyugtáz, természetesen a pap is. Sophie ekkor "megvilágosodik", és közli, hogy egyelőre mégse megy férjhez, hanem szerelmével/volt vőlegényével világkörüli utazásra indul, amit megintcsak a lehető legnagyobb örömmel fogad mindenki, a barátja ("vőlegénye"), aki eleve csak nyűgként tekintett a házasságra, az anyja és mindenki, természetesen a pap is! Utóbbi csak egy ceremóniamester-féle, egy romantikus kellék, aki ekkor szívbaj nélkül egy háromszavas "szertartás" keretében összeadja az elvált Brosnant Meryl Streeppel, jó példát mutatva, hogy Hollywood szerint mi egy pap dolga!
Ez az ósdi esküvődi már csak egy romantikus retro-díszlet, egy nosztalgikus külsőség a múltból a szexuális forradalom ilyen öreg veteránjainak, nekik már nem árthat...

A család már nem divat, fiatalok, legyetek korszerűek!

Kazinczy Tudta-Merte-Tette!

KAZINCZY FERENCZ MÜVEIBŐL

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta

VÁCZY JÁNOS

Franklin Társulat, 1903

Váczy János előszavából:

„«A természet imádást érdemlő keze mindég épít, és hogy építhessen, mindég ront» — írja.”

„Ő is gúnynyal fordúl azok ellen, a kiket a társadalmi pangás okainak tart, a kik az egy

helyben maradás, az ósdi conservatismus hívei. Mert a ki — úgy mond — valaminek helyes volta felől meg van győződve, annak nem szabad sem a közönség kaczagásával, sem a jó barátok tanácsaival gondolnia, csak azzal, a mit a «haza és nyelv java» kiván. Szörnyű dolognak véli, mily kevesen veszik észre a ránk zúduló veszedelmet, s mily kevesen értik az ő magasabb szempontjait.”

(13-14. old.)

„Nem az volt a kérdés, hogy nyelvünk továbbra is régi állapotában maradjon-e, hanem hogy van-e még a nemzetnek annyi életereje, hogy a nyugati népek művelődésének ösvényére léphessen s képes-e a haladás terén boldogulni. A jövő biztosítása vagy a gyáva lemondás kérdése volt az, a melyre Kazinczy a nyelvújítással s izgató tevékenységével felelni szándékozott.”

„Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösségét, erőszakos újításaival kiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé, s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”

(14. old.)

„Az újítás kedvetlenségét a következőkép mondja ellensúlyozhatónak : az olvasóval éreztetni kell, hogy arra csakugyan szükség volt, s a szónak szép hangzásúnak kell lennie. Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ; mert valódi szégyen, hogy még olyan fogalomra sincs szavunk, mint pl. a virtus (erény). Ha a szükséges új eszmékre, új fogalmakra sem a régi nyelvben, sem a népnyelvben nem talál kellő kifejezést, maga alkot egészen új szót, ha nincs is gyökere a nyelvben.”

„Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. Amazok közül kivált a Horatius példája lebeg előtte, emezek közül a Lessing, Klopstock, Wieland, Schiller és Goethe példája ; sőt Voss graecismusait is gyakran magasztalja, noha ezek valóságos kaczagást idéztek elő a németeknél.

Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:

szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”

(15. old.)

„Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”

(17.old.)

„Epistolái érlelték a mozgalmat s gazdag eszméikkel tisztázták a haladás napirenden levő kérdéseit. Majdnem valamennyiben az izgató úttörő, a türelmetlen erélyű reformátor haladásért hevülő eszméit igyekszik úgy szólva reánk beszélni s törekvéseit igazolni.”

(20.old.)

Jaj, csak nehogy magyarnak nézzenek!

SZEGről-végről magyar volt az EU egyik vakoló szentje

Megdobban a magyar szív...
Hír Sárospatak Város hivatalos honlapjáról:

Emléktáblát avatott Sárospatakon Patrubány Miklós

2011. április 17-én Comenius emléktáblát avattak Sárospatakon, az éppen 480. tanévében járó Református Kollégium udvarán. Sárospatakon eddig is volt Comenius emléktábla, dombormű és szobor is, ez mégis nagy jelentőségű, mert azon a helyen látható, ahol a nagy pedagógus 4 évig tevékenykedett, de főként azért, mert ez az első, amely egyértelműen utal a mester magyar származására, születési neve – Szeges János – feltüntetésével. Az emléktáblát Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke és Bálint Béla iskolaigazgató leplezték le…
Végh Balázs közigazgató köszöntő szavaiból kiderült, hogy a befogadó intézmény büszkén vállalja a Comenius magyarságát hirdető emléktáblát, amit a Magyarok Világszövetsége ifj. Mladonyiczky Béla szobrászművésszel készíttetett…

Öröm és megtiszteltetés, hogy ez a tábla a Református Kollégium falán kerül elhelyezésre, mert Comenius ide, erre a földre jött, ezek között a falak között élt és dolgozott, így bátran mondhatjuk, hogy a tábla a legjobb helyre került. Sárospatakon utca van elnevezve Comeniusról, viseli nevét intézmény, szervezet, alapítvány, s ezen túl ez a tábla is. Álljon itt emlékül Comeniusnak – Szeges Jánosnak – a nagy pedagógusnak!

Hálás köszönetet mondok Sárospatak Városának és a Sárospataki Református Kollégium vezetőinek, hogy befogadták ezt az emléktáblát – mondta Patrubány Miklós a tábla leleplezését követően…
Lehet, hogy az Úr akarata teljesült ezzel, hogy a tábla oda került - és vele Comenius Ámos János, született Szeges János lelke - ahol leginkább otthon van, Magyarországon és Sárospatakon, a Református Kollégium udvarán, ahol élete egyik gyönyörű szakaszát töltötte és a legjelentősebb műveit megírta.
Szeretném leszögezni, hogy mi nem kívánjuk valamilyen nemzeti túlbuzgásból kisajátítani Comeniust, hiszen ő árva gyermekként a cseh-morva testvériség közösségében nőtt, gyarapodott, annak lett a püspöke, őt méltán tekinti Morvaország nagy morvának, és ezt mi nem akarjuk elvitatni. De méltatlan lenne Comeniushoz és az igazsághoz, ha mi magyarokként továbbra is kitagadnánk őt.
Az az ember, aki a keresztségben a Szeges János nevet viseli, és aki az 1968-ban megtalált, saját kézzel írott végrendelete tanulsága szerint halála előtt szintén, arról talán az utókor is megemlékezhet Szeges Jánosként. Hiszen az elmúlás pillanatára gondolva saját kezűleg áthúzta a Comenius nevet az aláírásban - még kis se írta, csak az első két betűjét, majd keresztülhúzta - és aláírta a Szeges nevet. Tehát, aki születésében Szeges János és holtában is Szeges János, arról talán az utókor is megemlékezhet Szeges Jánosként.

Különleges magyar tragédiának tartjuk, hogy annak ellenére, hogy immár több mint négy évtizede ez a tény közismertté vált a tudományos körökben - hiszen egy Norvégiába szakadt cseh kutató, M. Blekästad megtalálta a saját kézzel írott végrendeletet - nem tudatosult a magyar közéletben, nem része a magyar kulturális örökségnek…

Mától kezdve ne történjen Comenius nevének említése a magyar nyilvánosságban anélkül, hogy oda nem tennénk, „született: Szeges”! Azt hiszem, ezzel nem igazságtalanságot, nem magunk felé hajlást, hanem méltányosságot gyakorolunk Isten és ember színe előtt és Johannes Amos Comenius, született Szeges János emlékezete előtt. Köszönjük Önöknek, hogy visszafogadták Comeniust, született Szeges Jánost!


Aros János polgármester dr.Komáromi Éva jegyzővel elsőként helyezte el a tábla előtt az Önkormányzat koszorúját, amiről az avatóünnepség utáni sajtótájékoztatón kihangsúlyozta, hogy Sárospatak valamennyi lakója nevében tett…

Sárospatak, már a bizonyító erejű, saját kézzel írott végrendelet megtalálása előtt, eddig is tudta ezt, és ma is büszke Comenius magyar származására. Sárospatak valamennyi lakója nevében köszönöm a Magyarok Világszövetségének, hogy az emléktáblát elkészítették és itt helyezték el. Ne szégyelljük, hogy Comenius magyar származású volt, sőt, legyünk rá büszkék – más település is ezt tenné Európa-szerte.
Köszönet ezért Patrubány elnök úrnak és Bálint Béla igazgató úrnak, köszönet a Református Kollégium valamennyi vezetőjének.

A táblát a történelmi egyházak részéről id.Virágh Sándor református lelkész és Telenkó Miklós görög katolikus parókus szentelték meg, a világhírű tanító és író méltatása mellett.
A jelenlévők a sajtótájékoztatón sok érdekes és fontos információt kaphattak Comeniusról és a Comenius-kutatásról Dr.Földi Ferenctől, a Magyar Comenius Társaság elnökétől, Dr. Dienes Dénes gyűjteményi igazgatótól és Dobay Béla ny. középiskolai tanártól, aki saját kutatásairól számolt be.

Az ünnepi alkalmat a 8KOR Színház szavalatai és éneke tette még magasztosabbá.

Nem tudhatom, hogy az életmű tudós kutatói a tájékoztatón miről számoltak be konkrétan, de gyanús, hogy Comenius-Szeges működésének egy elég fontos vonatkozásáról nemigen eshetett szó, mert az nem jelenik meg e hírben sem. Ez kicsit sem meglepő, hiszen teljes összhangban van a magyar származású Nagy Ember életrajzainak, méltatásainak szokott "szemérmességével". Furcsa is lenne a nagy magasztalásban, mert az ilyesmit nem szokás nagydobra verni, meg mindjárt meg is csappanna a jólnevelten ünneplők tábora, még tán a Magyarok Világszövetsége elnökének is magyarázkodnia kellene saját hátországában...

De az internet korában mégse olyan nehéz ráakadni a "Szentek Élete" illedelmes stílusában hangzó ünnepi beszédeket megzavarni képes tényekre:

Wikipédia: Rózsakeresztesek

"A rózsakeresztes testvériség alapítója az 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt.
E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőművességgel (a 19. századig), amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak."

"Személyek:
Rózsakeresztesek:
(...)

Comenius"

 Rózsakeresztesek és más titkos társaságok
"A rózsakereszteseknek nyolc fokozatuk volt. A négy alsóbb fokozatot követte a tulajdonképpeni felavatás, amikor a jelöltet hatásos szertartásokon, erdő mélyén vagy csak a hold által megvilágított sötét teremben, mellének szegezett kardok között felvették az adeptusok közé. A négy adeptusi fokozatot követte a magister, majd a mágus fokozata. Hogy a mágust micsoda titokba avatták be, nem tudjuk.
A rózsakeresztesek szervezete erősebb volt, mint az összes többi titkos társaságé. Legfontosabbnak a titoktartást tekintették. A rózsakeresztes nem ismerte társait, sokszor még főnökét sem. Ezzel szemben mindent be kellett jelentenie feljebbvalóinak, különösen tudományos eredményeit. Titoktartásuk ereje olyan nagy volt, hogy még a kiugrók sem árulták el őket. Így meglehetősen keveset tudunk a rózsakeresztesek működéséről."
"Ismert rózsakeresztesek: Paracelsus, Nostradamus, Francis Bacon, Comenius" 

Vekerdi László: A titkos társaságok és kapcsolataik a magyar kultúrával a XVIII. században
"XVII s a XVIII század tudós társaságait vizsgálva, lépten-nyomon valódi, vagy kitalált titkos egyesülések nyomára bukkan a történetírás. A Royal Society egyik elődjeként emlegetett "invisible college", a németországi "rózsakeresztesek különféle válfajai, Sociniánus és más nonkonformista protestáns szekták, Comenius társasága, rövid életű alkimista szövetségek, szabadkőműves és illuminátus páholyok egyesítették Európa-szerte a létező, vagy leendő tudós társaságok sok tagját, illetve jelöltjét hosszabb rövidebb időre."

 Fekete Ignácz: A szabadkőművesség rövid története

A MAI SZABADKŐMŰVESSÉG
"I. Nagybritánnia.
Már 1663-ban kezdték A n g l i á b a n a páholyokat újjáalakítani. Európa akkor forrongásban volt. A vallási kérdések, a philosophia fellendülése felizgatták a kedélyeket. Mindenki kereste az igazság útját.
Különféle vallásos egyesületek, secták, felekezetek alakultak. E vallásos egyesületek egységesítésére törekedett Andreae német apát, a ki egy munkát bocsátott közre, melyben kifejezi azt a kívánságát, hogy az
összes rendekből titkos társaság alakuljon a humanizmus, hazaszeretet és vallásos érzület ápolására. E műve nagy hatást tett egész Európában. Annak alapján alakultak a rózsakeresztes rendek. Ezek a társaságok
azonban elfajultak. Aranycsinálás, a bölcsek kövének keresése, életbalzsam főzése lett a czéljuk és a hívőket igyekeztek kiaknázni a vezetést kezükbe ragadó szélhámosok.
— 18 —
Andreae nem bírta kivenni ezek kezéből a társaságok vezetését és megérte eszméinek elfajulását.
Comenius Amos a nagy paedagog szövetkezett vele. «Pansophia» és «Pangersia» czímű műveiben rakta le az eszméket, melyek a szabadkőművesség vezérelveivé válnak."

De nemcsak a szabadkőművességen belül tudnak arról, hogy Comenius-Szeges az ő Nagy Elődjük:

Christopher McIntosh: The Rosicrucians: the history, mythology, and rituals of an esoteric order
(A Rózsakeresztesek: egy ezoterikus rend  története, mitológiája és rituáléja)

43. old.:
"Egy másik lehetséges kapcsolatot jelent a rózsakeresztesség és a szabadkőművesség között  Andreae tanítványa, a cseh menekült Comenius, aki egy felvilágosult Utópiáról álmodott, Andreae Christianopolisához hasonlóról, melyben virágozna a tudomány és a vallás, ahol minden felekezet és nemzet be lenne fogadva. (legalábbis ez volt a propagandaduma! BCS) Comenius 1641 után egy ideig Angliában tartózkodott. (Rajzottak a felforgatók a Forradalom helyszínére, mint a legyek az ürülékre... BCS)
Hans Schick írja Comeniusról: "Személyében nemcsak a közvetítővel van dolgunk a rózsakeresztes gondolat atyja, J.V. Andreae és az angol szabadkőművesség keresztszülői, úgymint Hartlib, Dury és mások között, hanem egyúttal általánosan is ő a híd a rózsakeresztes ideológia és a szervezett szabadkőművesség között. Átvette a fáklyát Andreaetól és elvitte a Brit Szigetekre." ( Hans Schick: Das ältere Rosenkreuzertum, Berlin 1942, 154-156 old.)
Ne feledjük, hogy Schick, aki Heinrich Himmler megbízásából írta ezt, szabadkőműves-ellenes álláspontból írt. Ettől függetlenül könyve egy magasan tudományos mű és lehet valami a meglátásában."

A Wikipédia angol nyelvű Comenius-cikke nem hallgatja el a "nagy pedagógus" kevésbé pacifista, pártos álláspontját és propagandistatevékenységét a protestáns-katolikus háborúban:

"Teológia
Teológusként Comenius misztikus volt, hitt próféciákban, álmokban és jelenésekben. Nagy hatással volt rá Böhme. Synopsis physicae ad lumen divinum reformatae c. művében saját fizikaelméletet nyújt, amit álljtása szerint  a Teremtés Könyvéből vett. Híres volt próféciáiról és a látnokoknak nyújtott támogatásáról. Lux in tenebris c. művében publikálta Christopher Kotterus, Dabricius és Christina Poniatovia látomásait. A Jelnések Könyvét magyarázva 1672-re ígérte a Millenniumot és csodás segítséget garantált azoknak, akik vállalják a pápa és az Ausztriai Ház elpusztítását, még azt is megjósolta, hogy a feladatot Oliver Cromwell, Gusztáv Adolf és I Rákóczi György erdélyi fejedelem fogják végrehajtani. Írt XIV Lajos francia királynak is, tudomására hozva, hogy a világbirodalom az ő jutalma lesz, ha megbuktatja Isten ellenségeit."

 A magyar wikipédia Comenius cikkének szerkesztője feltűnően kerülte a hősünk keresztényi hitére vonatkozó, nagyon kenetes részben ("Keresztény életfelfogása") ennek megemlítését, feltűnően takargatni akarta ezt...

Kiegészítés:

A bejegyzés korábbi, fentebbi felvetésére:

"Nem tudhatom, hogy az életmű tudós kutatói a tájékoztatón miről számoltak be konkrétan, de gyanús, hogy Comenius-Szeges működésének egy elég fontos vonatkozásáról nemigen eshetett szó, mert az nem jelenik meg e hírben sem."

azóta kaptam egyfajta választ, ami tulajdonképpen kellemes meglepetés és egyúttal bizonyíték az emléktáblaállítók és a magyarországi Comenius-kultusz ápolóinak hasznos idiótaságára, naívságára, vakságára, vagy tudatos károkozására. (látni fogjuk majd, hogy egyeseknél csakis az utóbbiról lehet szó, bár mentségek akadhatnak)

Sárospatak város honlapjáról:

2011.07.13: " Comenius emlékkiállítás nyílt a Református Kollégiumban"

"A kiállítás megnyitó beszédét Dr. R.Várkonyi Ágnes akadémikus, a Comenius Társaság díszelnöke tartotta meg, kiemelve, hogy Comenius egy széleskörű információs hálózatot épített ki egész Európában, Franciaországon és Svájcon át egész Edélyig, és nagyon jól ismerte Magyarország és Erdély gondjait és problémáit."

Komikus, de persze jó hír is, hogy nem más, mint maga a Comenius Társaság díszelnöke, a neves történész lopja be alig burkoltan a kenetes Comenius-kultusz egyik eseményének megnyitójába a tényt, ami nem kicsit lehetne disszonáns, ha a beavatatlanok felfognák, hogy miről van szó és nem bóbiskolnának az előadás közben: hogy a Nagy Ember, sőt (szegről-végről) Nagy Magyar Származású Tudós, a Nemzetek Tanítója, a Teológus etc. etc. azért elsősorban egy nemzetközi kém- és ügynökhálózat fenntartója és főnöke volt, melynek révén ávtizedekig forradalmakat, felkeléseket, hadjáratokat szervezett elvtársaival együtt... 

Természetesen R. Várkonyi Ágnestől ez nem olyan meglepő, hiszen egyik vezéregyénisége annak a hazai történészi-kutatói körnek, amely óvatosan, hol a sorok között, hogy nyíltabban, de főleg csak sejtetve, egy szűkeb szakmai közegben igyekszik feltárni a Nagy Felforgató, az utópikus Kommunizmus előfutára igazi tevékenységét. A Comenius Társaság több elnökségi tagja ezzel természetesen maximálisan tisztában van, hisz maguk is kutatók. 

De erről később érdemes lesz többet írni. 

Folyt.köv.

Hamis történelem, hamis nemzeti hősök - Petőfi

A sorozat korábbi bejegyzéseiben már jeleztem, hogy szerintem a mai magyar "hazafias" közönség zömének agyába egy olyan hamis történelemkép és nemzettudat van belemosva, indoktrinálva, amelynek hamis eszményei és hamis hősei valójában a hazánk és a világ szétveréséért ügyködő erőket szolgálták.

Nemzetünk hóhérait imádjuk...

Zichy Mihály: Petőfi megdicsőülése

Én nem imádom őket, de sajnos "mi" többnyire igen. Ritka a tisztánlátás és az ilyennel rendelkező keveseknek nem ajánlatos nézeteiket bárhol hangoztatni. 

Petőfi forradalmi verseinek tulajdonképpen folyamatosan él egyfajta kritikája, de szerintem túlzó megbocsátással. Számomra az már nem kérdéses, hogy - legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Most jelent meg a neten egy figyelemreméltó mű Fekete Sándortól, egy saját kifejezésével hajdani sztálinista szerzőtől "Petőfi forradalma" címmel. (Nyomtatásban már korábban)

A szerző ugyan elvileg és gyakorlatilag Petőfi híve, sőt rajongója, műve mégis hosszan tartalmaz olyan részeket, amikkel akaratlanul (?) szinte túllicitál néhol Pezenhoffer Antal felkavaró művének ("A magyar nemzet történelme - A katolikus Egyház és a Habsburg-ház történelmi szerepe") Petőfire vonatkozó szigorú (de igazságos) bírálatán.

(a XI.kötetben: 

Petőfi Sándor (1823-1849)

Származása, nagysága, lelki betegsége

A gőgös Petőfi nagy jellembeli szégyenvallása

Petőfi és a pénz

Gonoszlelkűség

Bátor volt-e Petőfi?

Hősi halált halt-e Petőfi?)

Fekete a formális mentegetés ellenére minimum kiegészíti Pezenhoffert, de józanul néhol nem is mentegeti hősét.

Ebben akadtam egy izgalmas versrészletre, ami szinte kérdésemre (hogy lehetett-e, volt-e Petőfi szabadkőműves, vagy más titkos felforgató társaság tagja) adott önvallomásnak tűnik:

"Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének."

Maga Fekete Sándor is így kommentálja, talán mindenki értse, ahogy akarja alapon, nekem egész művéből érződik valami kétértelműség, "én közreadom, aztán olvassatok a sorok közt, ha van hozzá szemetek":

"elkezdtem olvasgatni a jórészt kívülről tudott verseket. Mindjárt az első oldalak átlapozgatása után szíven ütött egy régóta ismert, de most szinte megrendítően ható strófa, mely elindította Petőfi-képem változását"

Nehéz is elhinni, hogy egy saját korábbi forradalmiságával leszámoló író kritikátlan lehetne a forradalmiságából kigyógyulás esélyét meg nem kapó, fiatalon meghalt Petőfi vad felforgató dolgaival szemben.

A fenti verset komolyan senki nem tekintheti szó szerint egy betyár dalának, ez bizony maga Petőfi...

Alaposabb történelmi és irodalmi műveltség híján csak e Fekete-műben bukkantam  egy manapság igazán nem agyonhangoztatott tényre, hogy a közismerten "márciusi ifjak" néven szereplő, leginkább Petőfi körül csoportosuló társaság "Fiatal Magyarország" néven is ismert volt, amiről azért az irodalomtörténet tud.

Wikipédia: Fiatal Magyarország

"A Fiatal Magyarország csoport tagjai kezdetben két külön szervezetet alkottak: a Petőfi Sándor körül csoportosuló fiatal írók körét – Jókai Mór, Vajda János, Arany János, Tompa Mihály és mások tartoztak közéjük –, és a Vasvári Pál által vezetett, fiatal jogászokból, egyetemistákból álló kört. E két csoport 1847-ben egyesült, s ettől kezdve jelentős politikai erőt képviseltek. A fiatalok a haladó politikusokat segítették, bátrabb fellépésre ösztönözték. Találkozóhelyük a Pilvax kávéház „klubbá” vált."

De volt szűken mérve egy írógenerációval, kb. 10 évvel korábbi elődszervezeti kezdeményezés is, hasonlóan haladár, felforgató célokkal, eszményekkel:

T. Erdélyi Ilona: A két királyné - Erdélyi János első színdarabja
"A közélet harcai mellett az irodalomban is új szelek fújtak. 1837-ben, A két királyné írásával azonos időben szerveződött ötvenöt fiatal író részvételével az Ifjú Magyarország, amelynek élén Kazinczy Gábor és Erdélyi János állt. A Pozsonyt megjárt Kazinczy Gábor megismerkedett a radikális polgári eszmékkel, köztük az Ifjú Németország gondolataival, és társaival együtt élénk részt kértek a „forradalmi ellenzék”, mint a rendőri besúgók nevezték őket, kulisszák mögötti harcaiból. Erdélyi 1837 októberében így fogalmazta meg elképzeléseit Kazinczyhoz írott levelében: „Tudod, mi egyszerű elemeire szeretnők venni a világot, hogy ujat alkossunk abból, mint férczszabó ócska dolmányból uj mellényt.” Figyelemreméltó, hogymennyire hasonlóan fogalmazott Petőfi Sándor tíz évvel később, 1847. augusztus 17-én Szatmárból Arany Jánosnak küldött levelében, amikor a „Fiatal Magyarország” célkitűzéseiről szólt."

Konkrétan így:

Petőfi most már az Életképek körül igyekszik csoportosítani a "fiatal Magyarország" íróit, "azon fiatal Magyarországét, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni".

A korábbi kezdeményezés "barátságos" közegből merítette még esztétikai hasonlatait is, ha netán nem fognánk fel amúgy is, miben  utaztak, ez útbaigazít:

Az Ifjú Magyarország lapkiadási kísérletei
"Nyaktiló legyen a lap, mi alatt a silányság vérig kínoztassék, habár a revolutiók néhai vadságával is."

Voltak, akik észnél voltak akkor is:

„Végre megszületett a Jeune Hongrie orgánuma!!! A Jeune Hongrie-é, amely eddig csak elkülönözött journal cikkelyekben adá létének jeleit, komolyan kezd mozogni … Oh, hiszen az nagy szégyen és szerencsétlenség is lett volna korunkra nézve, ha miután egy Jeune France és Jeune Allemagne létez, vagyis inkább létezett, nekünk magyarokul ne lett volna egy Jeune Hongrie-nk! És vajon eltalálnák-e a szellemek, s e század mozgalmai kiismerésében jártasabb olvasóink a folyóirat címét? Hogyan ne? Hiszen az alig lehet egyéb, mint ami valósággal: L’ami du peuple! A Népbarát! Igen, tehát itt nyomtatva olvassuk: Kassán sajtó alá menend: Népbarát, táborozások a népérdekek és a mozgalomliteratúra érdekeiben. (Mozgalomliteratúra! táborozások! népérdekek érdekeiben!) Ötvenöt társ egyesületében kiadja Kazinczy Gábor! Bezzeg itt lesz ám, ami lesz! a lesz még a hadd el hadd! Jaj, nektek, korosabbaknak, kik a classicitás becsét ismeritek, nehézségeit csudáljátok, s mindent, ami romanticum nem imádtok. Jaj nektek, kik az íróban fiatalságon és úgynevezett genialitáson kívül még alapos studiumot és alapos tudományt is kívántok! S háromszor és négyszer jaj nektek, kik a literatúra s politicai reformokban lépést akartok haladni, nem sebes vágtatva! Az idő kereke eltiprand benneteket s romjaitokon tartandja diadalmenetét Pantheonába a fiatal literatúra, vezére és hőse, Kazinczy Gábor! et nous verronça.!”– fejezi be cikkét Csató Pál.

 A Népbarátot (narodnyik...) a cenzúra még nem engedélyezte, de az újabbakat sajnos már nem sikerült megfékezni:

A Tizek Társasága, amelyet 1846 márciusában szervez meg Petőfi, több mint demokrata asztaltársaság. Nem ez az első kísérlet a "fiatal Magyarország" megszervezésére. Az első Lovassy László és a pozsonyi országgyűlési fiatalok hősies kezdeményezése volt. Velük kapcsolatban írta Metternich 1837. január 7-én kelt levelében, hogy amint van egy ifjú Olasz-, egy ifjú Francia- és egy ifjú Helvét ország (s tegyük hozzá: Junges Deutschland) van ifjú Magyarország is. Az első kísérletet elfojtotta az önkény. Később Kazinczy Gábor próbálkozását is elgáncsolta a hatalom. De Petőfiéket már csak akadályozni tudta. Magyar írók szövetkezése volt ez, a főkérdésekben egy nézetet valló fiatal írók csoportja. Petőfi, Tompa, Jókai, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes ... "Valamennyien franciák voltunk! – emlékezik vissza e korra némi túlzással Jókai. – Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Louis Blanc-ot, Sue-t, Hugo Victor-t, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák. Petőfinél valódi kultusszá fejlődött ki a francia-imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párizsból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Just, Marat s egy nő, Madame Roland."

Hogy általában mivel foglalkoztak az ilyen "Ifjú" mozgalmak, azt már tudhatjuk, magyarul Drábik fordításából is:

Drábik János: Hogyan lesznek a tények antiszemiták?

A Grand Orient (Nagy Oriens vagy Nagy Kelet) szabadkőművesség a hatalom átvételére készült Olaszországban is. A forradalmat Giuseppe Mazzini szervezte, akinek a mozgalma célkitűzéseiben és módszereiben az illuminátusok működéséhez hasonlított. A hasonlóság oly nagy volt, hogy több kutató is arra a véleményre jutott, hogy az illuminátusok első vezetője, Adam Weishaupt volt az, aki Mazzinit megbízta az illuminátusok irányításával. A kommunista világmozgalom tényleges megalapítójának tekinthető Weishaupt 1830-ban halt meg, amikor Mazzini még csak három éve volt szabadkőműves, de határozottságával és kemény karakterével már kitüntette magát. A két illuminátus vezető igen közel állt egymáshoz, Weishaupt Lucifer követőjének számított, Mazzini pedig ateista volt.
Giuseppe Mazzini 22 éves korában csatlakozott a szabadkőművességhez, amelyet ekkoriban Carbonarinak nevezetek Olaszországban. A Carbonarik 1818-ban készült titkos dokumentuma szerint a mozgalom végső célja Voltaire és a francia forradalom szellemében a katolicizmus és végső soron a kereszténység megsemmisítése. Mazzini idejében a Grand Orient nemcsak behatolt a Carbonari mozgalomba, de át is vette a szabadkőművesség irányítását, és a Carbonarik lettek az olasz szabadkőművesség vezetői. Mazzini háromévi intenzív forradalmi felkészülés után minél több fiatalt igyekezett beszervezni a nagyszabású forradalom végrehajtására. 1831-ben Franciaországba száműzték Olaszországból. 1832-ben ő alapította meg a Fiatal Forradalmárok szervezeteit, amelyek valójában szabadkőműves csoportok voltak, de azzal a megkülönböztető jeggyel, hogy használták az Ifjú vagy Fiatal elnevezést. 1833-ban, amikor a kormány betiltotta, az Ifjú Olaszország mozgalmat, már 60 ezer tagja volt.
A magasrangú szabadkőműves Henry Palmerston, a későbbi brit miniszterelnök segítségével, Mazzini 1835-ben megalapította az Ifjú Európa szervezetet Svájcban. Mazzini a szervezetei bővítését Weishaupt elképzelései szerint folytatta. Az általa alapított Ifjú Szövetségek, mozgalmak, társaságok még azután is létrejöttek és működtek, amikor Mazzini már nem élt. A tengeren túl a szervezetet úgy hívták, hogy az Ifjú Amerika, Nagy-Britanniában Ifjú Anglia, Olaszországban Ifjú Olaszország, Törökországban Ifjú Törökök. Az európai kontinensen, pedig Ifjú Európa volt a nevük. Ezek az ifjú vagy fiatal jelzőt viselő társaságok és szervezetek azokat a radikális elégedetlen fiatalokat tömörítették, akik később beléptek az országukban működő templáros Grand Orient szabadkőműves páholyokba. A skótrítus kimunkált hierarchiája alkalmas volt energiáik megfelelő levezetésére, és tevékenységük kézbentartására.
Valamennyi ilyen ifjú jelzőt viselő szervezetnek a tagjait Európában és a tengeren túlon a Grand Orient szabadkőművesség alaposan felkészítette a felforgató tevékenység folytatására. Ha jött a hívó szó, készen álltak az agitációra, a tüntetésre, sztrájkok szervezésére, felvonulások tartására, hírszerzésre, kémkedésre, robbanószerkezetek előállítására és bevetésére, és adott esetben politikai merényletek elkövetésére is. E szervezetek tagjai anarchistaként és nihilistaként váltak ismertté. Vakmerően vállalták a legveszélyesebb feladatokat is, és ha kellett, robbanóanyagokkal, tőrrel és revolverrel is felvették a küzdelmet a Grand Orient világjobbító céljai érdekében.
Mazzini idején a látszólag irányítás nélküli anarchista fiatalok valójában már igen jól meg voltak szervezve. Volt köztük sok munkás és diák, de a gazdag családok képviselői sem hiányoztak, ahogyan a megfizetett tüntetők sem. Többségüknek semmilyen állása nem volt, mégis költekező módon élt. E fiatalok sérelmeit és célkitűzéseit a szabadkőműves sajtó természetesen nagy terjedelemben publikálta, és ez elősegítette a Grand Orient szabadkőművesség politikai céljainak az átültetését a gyakorlatba. Az ifjú jelzőt viselő szervezetek tagjai tehát olyan jól képzett vagányok, huligánok, profi rendzavarók voltak, akik a templáros, skótrítusú szabadkőműves vezetők kéréseit habozás nélkül teljesítették.

A kábítószerkereskedelem és a pénzhatalom:
"A "Fiatal Szerbia" elnevezésű szabadkőműves - vagy kvázi szabadkőműves - páholy fontos szerepet játszott a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös ellen végrehajtott szarajevói merénylet előkészítésében és végrehajtásában."

És ezzel a történelmi Magyar Királyság szétverésében, feldarabolásában, de hiszen épp ezt segítette elő a "Fiatal Magyarország" naív és/vagy lelküket a karrierért, sikerért az ördögnek eladó ifjainak mozgalma is...

Heinrich Ede (Pest, 1819 - Milanó, 1885)

Rabláncaitól szabaduló ifjú Magyarország, 1842

"Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!"
(Pest, 1848. március 13.)

"A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik." 
(Marx Károly és Engels Frigyes: A Kommunista Párt kiáltványa, 1848 február)

Még egyszer:

"Ki vagyok én? nem mondom meg;

Ha megmondom: rám ismernek.

Pedig ha rám ismernének,

Legalább is felkötnének."

Újra meg újra ingerkedik a névhasonlóság a FIATAL Demokraták Szövetségével is...

Ajánlott olvasmány még: Webster Tarpley: The Palmerston Zoo 
Nem minden részletében értek egyet vele, de az nyilvánvaló, hogy az európai forradalmi mozgalmak az egész 19. században, meg már korábban is (angol és francia forradalmak) meg azután is (bolsevikok, ifjútörökök, Kun Bélák stb.), így az 1848-as (átvert) "Népek Tavasza" is a destabilizálásban, felforgatásban, szétverésben érdekelt nemzetközi  háttérhatalom céljait szolgálták. Helyi végrehajtói pedig vagy naív, élettapasztalat nélküli ifjú balekok, vagy gátlástalan gazemberek, ügynökök voltak. (Az ifjúság félrevezethetősége ügyében lásd Orwell Állatfarmjában a születésük után külön felnevelt kiskutyákat, akikből aztán a terrorgépezet, a Párt Ökle lesz.) Az egyes forradalmi mozgalmak vezetői (mint a mi Kossuthunk is) általában "hivatásos forradalmárok", nemzetközi  ügynökök, akiket otthoni bevetésük előtt, után, vagy két ilyen közben a világ bármely pontjára kiküldhettek egy jó kis felforgatásra. Kossuth amerikai útjának például Tarpley itt némileg más harci feladatokat tulajdonít, mint a Drábik fordításában korábbi bejegyzésemben idézett elmélet, de a lényeg, hogy a nemzetközi szabadkőművesség egyik neves kozmopolita ügynöke volt, és küldetései a demagógiájában annyit hangoztatott szabadságeszmével néha még látszatra se voltak összhangban.

"Képzeljük el Mazzinit egy egyetemes emberi állatkert (vagy emberkert, BCS) igazgatójaként. Mazzini emberkertjében minden etnikai csoportnak van egy pavilonja. Egy rendes állatkertben van egy elefántház, egy majomház, egy alligátor-tó, stb. Mazzini emberkertjében van egy olaszház, egy oroszház, egy magyarház, egy lengyelház, egy amerikai-ház, stb. Sétáljunk végig a pavilonok előtt és határozzuk meg az egyes példányokat:

Az Ifjú Itáliát, mint láttuk, 1831-ben alapították és magához vonzotta Giuseppe Garibaldit, a fiatal tengerészt, meg Louis Napoléont. Nemsokkal később következett az Ifjú lengyelország, vezetői között Lelewel és Worcell forradalmárokkal. Aztán jött az Ifjú Németország, Arnold Ruge által fémjelezve, aki publikált ezt-azt egy zavaros német "vörös republikánustól", Karl Marxtól. Erről az Ifjú Németországoról írt szatirát  Heinrich Heine. 1834-ben Mazzini megalapította az Ifjú Európát olasz, svájci, német, és lengyel tagokkal. Az Ifjú Európát a Népek Szent Szövetségeként emlegették, a Metternich-féle despoták  Szent  Szövetsége ellenzékeként. 1835-re volt egy Ifjú Svájc is. Ugyanebben az évben Mazzini útjára indította az Ifjú Franciaországot. Itt az irányadó Ledru-Rollin volt, aki később belügyminiszter lett Lamartine rövidéletű 1848-as francia Második Köztársaságában. Volt egy Ifjú Korzika is, a maffia.

A század végére lesz Ifjú Argentina (Garibaldi által alapítva), Ifjú Bosznia, Ifjú India, Ifjú Oroszország, Ifjú Örményország, Ifjú Egyiptom, Ifjúcsehek, plusz hasonló csoportosulások Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Görögországban. Mazzini kiemelten érdekelt egy Belgrád által dominált délszláv föderációban, e célből van egy szerb szervezete. Ennek várnia kell majd Mazzini tanítványára, Woodrow Wilson elnökre és az 1919-es Versailles-i békekonferenciára. Egyelőre az Egyesült Államokban egy szabadkőműves csoport  támogatást szervez a rabszolgaságpárti bérpolitikus, Franklin Pierce 1852-es elnökségéhez; ők a Demokrata Párt radikális szárnya és Ifjú Amerikának nevezik magukat. Később lesznek Ifjútörökök. És igen, van egy Palmerston-Mazzini csapat zsidóknak is, amit néha Ifjú Izraelnek hívnak, néha B'nai B'rith ( A Szövetség Fiai) a nevük

Mazzini számára a nemzetiség fajt jelent, egy rögzített viselkedésmódot, mint egy kutyafajtánál, vagy állatfajnál. Nem gondolkozik olyan nemzeti közösségben, melyet egy irodalmi nyelv és egy klasszikus kultúra egyesít, melyhez bárki asszimilálódhat politikai döntése alapján. Mazzini számára a faj megváltoztathatatlan, a faj küldetés. Ez vér és föld kérdése. A macskák harcolnak a kutyákkal, a franciák harcolnak a németekkel, a németek a lengyelekkel és így tovább mindörökké. Ezek a gyűlöletek az érzékekkel való tájékozódás irányjelzői.

Mazzini összes szervezete saját etnikai csoportja azonnali felszabadítását követelte az agresszív sovinizmus és terjeszkedési politika alapján. Mazzini csatalova a Harc a Területért. Mindegyik szervezet a határok és területek megszállottja és mind ellenzi és szabotálja a parancsuralmi gazdasági fejlesztést. Mind  igyekszik  más nemzeti szerveződéseket saját misztikus küldetése érdekében megfúrni és elnyomni. Ez Mazzini rasszista evangéliuma az univerzális etnikai tisztogatásról.

Láttuk az olasz ketreceket, a következő a magyar pavilon az emberkertben.  Vezérpéldányunk itt Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom vezetője.  Kossuth a szabad kereskedelem pártján állt.  Egyenlő státuszt akart a magyaroknak az Osztrák Birodalomban - egyenlőt az osztrákokéval. De a Habsburg Birodalom magyar részében sok más nemzetiség is élt, ruszinok, németek, szerbek, románok, horvátok és mások. Kaphatnának politikai és nyelvi autonómiát? Kossuth válasza  a magyar nyelv kizárólagossága érdekében az összes szláv és román nyelv hivatalos használatának betiltása volt.  Ennélfogva Kossuth a  véres összeütközés útján járt a Nagy Horvátországot jelentő Illír-mozgalommal és a horvát vezető Jellacic haderejével. Konfliktus volt a szerbekkel is. Mazzini ugyanazokat a területeket megígérte Magyarországnak, a horvát illíreknek és a szerb délszláv szövetségnek is. Aztán ott volt Erdély kérdése, melyre a magyarok is igényt tartottak, de egy másik Mazzini-ügynök, Dimitirie Golescu Ifjú Romániája is. Az Ifjú Románia programja a Trajanus római császár hódítása előtti dák királyság helyreállítása volt.  Tehát az Ifjú Magyarország és Ifjú Románia előre be volt programozva az Erdélyért folytatandó élethalálharcra, amire tavaly (1849-ben, BCS) sor is került.  A magyarok és horvátok, magyarok és szerbek, magyarok és románok közötti szüntelen kűzdelem miatt a Habsburgok az orosz hadsereg segítségével képesnek bizonyultak megőrizni rendőrállamukat.

Az emberkert etnikai pavilonjai tehát állandó harcban állnak, nemcsak a Habsburgok és a Romanovok ellen, hanem elsősorban egymás ellen. Ugyanezt fogjuk látni a lengyel és orosz pavilonoknál is."



Folyt. köv.


Addig is az alábbi csatlakozó link, ha jól értem, bejegyzésemre adott szabadkőműves reakció kapcsán ( Petőfi, a tiszteletbeli szabadkőműves), annyit mondhatok, hogy e pillanatban nem áll rendelkezésemre olyan információ, ami alapján Petőfit  bizonyosan szervezetileg is, tehát "kötényes szabadkőművesnek" tarthatnám, de tevékenysége alapján a "kötény nélküli szabadkőműves" kategória mindenképpen ráillik. Azért még lesz pár érdekes dolog, ami a másik lehetőséget is alátámaszthatja. A forradalmár ifjúság "Fiatal" nevű szervezeteit pedig Drábik is helyből "lepáholyozza", szabadkőműves, illetve "kvázi szabadkőműves" páholynak nevezi, melyek tagjai előbb vagy utóbb szervezetileg szabadkőművesek is lettek. Nyilván nem mindegyikük, de a hangadóik nagy eséllyel (ha menet közben nem ábrándultak ki, de ekkor búcsút mondhattak a karriernek).
(Árpádot nem gyanúsítom semmivel, Mátyás királyt történelmünk elég semmirekellő alakjának tartom (egyébként gyanús eredettel és kapcsolatokkal), akiről Kós Károly is azt írja hogy egy villám volt a magyar égbolton, de nem volt magyar jelenség, halála után ott folytatódott a magyar polgárháború és lecsúszás, ahol uralma előtt abbamaradt. Rákóczit emberileg megértem, de harca tragikusan érhetett volna véget, ha nincs szerencsénk az uralkodóval és a labancokkal. Nem vagyok Habsburg-rajongó, de démonizálásuk ellentétes a nemzeti érdekkel, ahogy  az örök lázadó, trónfosztó nemzeti szentek figurájának protestáns, majd zsidó gyökerű kitenyésztése is.
De minden népnek ezt a fajta átverést, hamis nemzettudatot, uszítást szánták a globális rombolóerők, e téren nem vagyunk kivételesek.

A magát interneten szabadkőművesnek hirdető egyébként nyilván a Makovecz-űző blogomon is idézzett jelenség része, hogy a hierarchia alsóbb szintjein levők nincsenek beavatva a csúcson levők sötét titkaiba és komolyan veszik a megtévesztő szép szavakat tevékenységük nemes jellegéről...

Kapcsolódó témájú korábbi bejegyzéseim:

• Kitalált történelem: ÁTVERT Népek Tavasza 
• Kitalált történelem: a kommunizmus "bukása"
• Irodalmi rovat: Mikszáth pénzzavarban -  a "nagy magyar író" filoszemita bértollnoksága
• Irodalmi rovat: micisapkázás, szabadkőművesek, "függetlenség"  - a ballib haladár fellazításnak már 48-ra is régi hagyományai voltak - kiemelten a protestánsok háza táján 
•  Március 15. - a marketing csodája
• Ki az országháborító nemzetközi ügynökök szobraival a Nemzet Főteréről! - nem Károlyi az egyetlen gazember a pesti Kossuth-téren...

 Mások bejegyzései a témában:

•  Quis — egy különös térkép  A "János vitéz" egy rejtjelezett szabadkőműves beavatási  allegória lenne???
• A fűzfapoéta bolsevik forradalma és a nagyszombati remete  - Petőfi borzalmas forradalmi rímfaragmányai, melyeknek nem esztétikai színvonala a legfelháborítóbb...
• Postácska az úgynevezett "békés Marx"-kép előtt ál(mo)dozókhoz A Kommunista Kiáltványból kiderül, a polgári forradalmak csak a későbbi proletárforradalom, a polgárság kiirtásának előkészítői. "a ... polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet." "a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat." "Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. " Akik ezt nem tudva indultak forradalmi harcba 1848-ban, lehettek hasznos idióták, de hogy ma, az események ismeretében "hazafiak" még mindig Petőfiket ünnepelnek??? És vajon Petőfi olyan naív volt-e...
  

Végül a Taviani fivérek egy szép filmrészlete (Allonsanfan) arról, hogy a nagy emberkert idealista ifjú forradalmárait, hasznos idiótáit és a kalauzukul szolgáló szadista, kalandor csőcselékfigurákat ("Pestis Vanni") mennyire várja a nép, hogy "felszabadítsák" (persze végül a "felszabadításunkra" mindenfelé sor került, ebbe döglünk majd bele):




További bejegyzések 1848 hazug kultuszának témájában:

• "Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I 
• "Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II
• "1848 utolsó felvonása TERRORIZMUS által megy át 1849 első felvonásába" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a terror - III.
• Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa
• 1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer
• "...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe 

• Éljen március 14-e, a Béke, Rend és Közbiztonság Utolsó Napja!

Irodalmi rovat: Mikszáth pénzzavarban

A múltkori folytatásaként most Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője c. regényéből idézek pár érdekes részletet.

Bemelegítésnek már ez se semmi, de ez még nem a lényeg:

"E hasznavehetetlen tárgyak közt lehetett az esernyő. Megvette a fehér zsidó. Nos, fel kellett tehát a fehér zsidót keresni. Ez az első teendő.

De ki voltaképpen a fehér zsidó?

Mert a boldog bányavárosokban még az árverés idejében ritka volt a zsidó. Egy-kettő ha akadt, könnyű volt megkülönböztetni. Az egyik sárga volt, a szőke hajánál fogva, a másik fekete, a harmadik esetleg vörös, vagy ha megőszült, fehér; ezzel a négy színnel a város valamennyi izraelitáját meg lehetett különböztetni - de azóta több száz családra növekedtek Besztercén, a hajszínek szaporításáról ellenben nem gondoskodott az Úristen."

(HARMADIK RÉSZ - A NYOMOK - AZ ESERNYŐ KIBUKKAN)

A történet szerint az árverés, az öreg Gregorics halála és gyermekének ismert ügyvédkénti viszontlátása között semmiképpen nem telhetett el olyan 15 évnél több, ennyi idő alatt növekedett az egyetlen (nem túl nagy) Besztercebánya pár fős zsidó lakossága több száz családra!!!

Még egy érdekesség a java előtt:

"- Ösmerte, gyámatyám, Müncz Jónást?

- Hogyne! Igen becsületes zsidó volt, azért nem vitte szegény semmire."

Ennyi szurkapiszkát megengedett magának Mikszáth, majd látni fogjuk, miért a fő mondanivaló ellenére, kb. mint ahogy Kubatov Gábor Orbán Viktor iránti nyalizása során egy, a Főnök iránti apró kritikával lopja be magát hallgatói bizalmába...

"Gyakran megfordult nálam, mintha most is látnám kopasz fejével, lengedező fehér hajával a széleken. Istenemre mondom (s itt felugrott Sztolarik, mint egy kecske), a Gregorics Pál veres esernyője volt a kezében, mikor legutoljára láttam. Hallod-e, Gyuri, most már tisztán tudom, meg mernék rá esküdni, még tréfáltam is vele: »Talán bizony a másvilágra is eljár házalni, Jónás, és ott vette ezt az esernyőt Gregoricstól?« Mire ő nevetett, és kedélyesen ellenveté, hogy annyira még nem vitte, ő csak Zólyomban és Hontban jár, a többi megyéket felosztotta a fiai közt, Móricé Trencsén, Nyitra, Számié Szepes, Liptó, a legkisebbik kölyök, a Kóbi, csak a múlt héten kapta Bars vármegyét, de a másvilágra sem ő nem szándékozik, sem a gyerekeket nem ereszti, ha nem muszáj."

Hogy nem alaptalanul gondolunk egyből a Rotschildok hasonló világfelosztására az utódok között, azt maga Mikszáth teszi kétségtelenné pár mondattal később:

"- Van egy keresztény legenda a zsidókról. Hogy minden hosszúnapon elvész a világban nyomtalanul egy zsidó. Így veszett el az öreg Jónás is, most vagy tizennégy esztendeje őrá esett a sor. (Ne félj, a Rotschildok közül egy sem vész el.)"

"- Hát persze, persze. (Sztolarik elgondolkozott.) A Müncz-fiúk szanaszét vannak a világban, - a gyufapaklik, melyekkel kezdték, azóta talán házakká dagadtak valahol, a Müncz-fiúkról semmit sem hallottam, hanem tudod mit, eredj el Bábaszékre, az özvegy anyjuk ott lakik."

Ha én ezt tudom, én is gyufapaklikkal kezdem! Elég bámulatos tőkefelhalmozási tempó, tekintettel az ország átlaglakosainak ugynezidő alatti sokkal szerényebb gyarapodására és ez a zsidó eredeti felhalmozás a kor Magyarországán egyáltalán nem írói túlzás.

De jön a JAVA:

-------------------------
"- Merre esik Bábaszék?

- Mindjárt Zólyom mellett, a hegyek közt, azzal csúfolják, hogy kánikulában megfagyott Bábaszéken a birka.

- És bizonyosan tudja, hogy Münczné ott lakik?

- Egész bizonyosan. Egy pár év előtt megfogadták és elvitték zsidónak Bábaszékre.


A MI ROZÁLINK

Igenis, az öreg Müncznét elvitték zsidónak Bábaszékre, negyven váltóforint fizetéssel, mivelhogy Bábaszéken nem volt zsidó, és okvetlenül keríteni kellett egyet.

A dolog voltaképpen úgy áll, hogy Bábaszék ama kolibri városkák egyike, melyek csak abban különböznek a szegényes felföldi falvaktól, hogy a bírájukat polgármesternek titulálják, s hogy az év egyik napján odahajtanak a »laz«-oknak nevezett tanyákról és a szomszédos falukból egy-két üszőt, tinót és néhány görhes lovacskát, s ugyancsak e napon eljön a zólyomi mézeskalácsos, Plokár Sámuel is s kirakodik a sátorában; mézeskalácsból való szíveit, huszárjait és bölcsőit gyorsan szétkapkodják s viszik a környékbeli leányoknak és gyermekeknek. Egyszóval, vásár van Bábaszéken. És erre századok óta rátartó minden bábaszéki bennszülött, kétfelé osztván a naptári esztendőt és a világeseményeket, olyanformán, hogy az egyik részük történik a vásár előtt, ennyi és ennyi héttel vagy hónappal, a másik részük ellenben a vásár után következik be, mint ahogy például a Deák Ferenc halála éppen két napra esett a bábaszéki vásár után.

Mindennek pedig okai a régi királyok, kik a zólyomi vagy a véglesi várban vadászgatván, a szomszéd falvakat borravaló helyett városokká emelték.

Hát végre is szép privilégium. A városban minden többet ér, többet mutat, a fundus, a kert, sőt maga az ember is. Mégiscsak polgár az ember, s ez már valami. Ha beválasztják a tanácsba, hát szenátor, a szalmafedeles ódon ház, ahol a tanács ül, városháza, a bocskoros »kisbíró«, dolmány helyett ámbár rézcsatos tüszű van a hasán, hajdúnak neveztetik. A hajdúnak még dobolni is kell tudni, mert a városkának saját dobja van - sőt a gazdagabb városok még vízipuskát is szereznek. Hiába, rang a rang - de fenn is kell azt tartani.

Kivált mert olyan szelek kezdenek fújni a megyeháza felől, hogy a kis nyolc-kilencszáz lakosú városkák nagy részét eltörlik, megindult ennélfogva a versengés közöttük, mindenik mutatni akarván életképességét, mindenik siet nagy lóra ülni, pedig a zabos tarisznyája csak egy csikófejhez való... Nem lesz ennek jó vége; meglátja, aki megéli.

Jó Zólyom városa Tótpelsőc ellen tör.

- Hiszen nem város ez, még patikája sincs.

Megfojtaná Zólyom egy kanál vízbe Pelsőcöt. (Pedig én istenem, hiszen nem lehet minden zug és szöglet Beszterce vagy London!)

De Pelsőc is kutya, ő meg a nyomorult Bábaszék ellen ugat és acsarkodik:

- Hiszen nem város az! Még zsidó sincs benne! Ahova pedig zsidó nem telepszik, annak a helynek nincs jövője, az már csakugyan nem városnak való.

Bábaszék ismét a nálánál kisebbeket marja... De nem azért vagyok én most itt, hogy ezt a csúf birkózást kifessem, csak azt akarom röviden megjegyezni, hogy Bábaszék érdemes elöljárósága, okulván az ellenség irigy piszkolódásából - mint ahogy a méh a mérges növényből is ki tudja szedni a mézet -, alkudozásba lépett vala az említett özvegy Müncz Jónásnéval aziránt, hogy átjöjjön lakni Bábaszékre, nyitván ott a piac kellő közepén boltot, szemben a kovácsműhellyel, hogy minden átutazónak legott szemet szúrjon, kelendők lévén kiváltképpen a következő árucikkek: szappan, ostor, pirosító, kékítő, lókefe, vakaró, ár, szög, só, kocsikenőcs, sáfrány, gyömbér, cimet, csiriz, kenderolaj, szóval mindazon cikkek, melyek Bábaszék határában nem teremnek és Bábaszéken nem is készíttetnek, s valóban a felsoroltakon kívül is van még néhány ilyen a világon.

Így került Münczné Bábaszékre, hol is nagy tisztelettel fogadták s mindenben kényeztették, majdhogy a tenyerükön nem hordták (ami egyébiránt nem lett volna tréfa, mert Rozáli asszony nyomott vagy két mázsát).

Eleinte soknak visszatetszett, hogy a magisztrátus nem zsidót szerzett, hanem zsidó asszonyt, mert mégiscsak szebb lenne, lélekemelőbb lenne, ha így szólhatnának: »A mi zsidónk ezt mondta, azt mondta. A mi Móricunk vagy Tóbiásunk azt tette, emezt tette«, de csak annyit mondhatni, hogy »a mi zsidóasszonyunk, a mi Rozáliánk«, az semmi, ez túlságosan szerényen hangzik. Egy szó mint száz, zsidót kellett volna hozni Bábaszékre, nagy szakállút, görbe orrút, ha lehet vörös hajjal - az az igazi.

De Konopka uram, a legeszesebb szenátor, aki Müncznével az alkudozásokat folytatta, s maga ment el érte, meg a holmijáért Besztercére a kirendelt szekerekkel (még fel is bokrétázta a lovakat, melyek az asszonyt hozták), kegyetlenül levágta az elégedetleneket olyan argumentummal, hogy a Dávid parittyájából kirepült kő se sújtott jobban.

- Ne legyenek ostobák, kegyelmetek! Ha egyszer egy asszony király lehetett Magyarországon, miért ne lehetne másszor egy másik asszony zsidó boltos Bábaszéken?

Igaz, ami igaz, lecsillapodtak lassanként, sőt még magasztalni is kezdték a magisztrátus választását, midőn az első purimkor s azután is minden sátoros ünnepen összejöttek a világ minden részéből a Münczné fiai, számszerint heten, s látták őket ünneplő úri öltözetekben, fűzős cipőkben a lábukon, magas, fazékalakú kalapokkal a fejeiken, végigsétálni a piacon.
A bábaszéki polgárok kiálltak ilyenkor mályvarózsás kertjeikbe, s büszkeségtől dagadozott a szívük, amint utánok néztek, azt mondogatván egymásnak a liceum-kerítéseken keresztül:

- No, ha már ez se város, koma, akkor a denevér is csak muslinca!

- Tíz évig se látni ennyi zsidót Pelsőcön - válaszolta a hasát simogatva a másik koma.

Az öreg Münczné a boltajtóból legeltette szemeit a fiain, mert rendesen ott üldögélt, kötögetve a boltajtóban, rezes pápaszemmel az orrán (már maga ez a pápaszem bizonyos előkelő, városias külsőt kölcsönzött Bábaszéknek), de különben nyájas, kellemetes arcú öregasszony volt Münczné, s hófehér fodros főkötőjében úgy odaillett a piachoz, a fehérre meszelt épületekhez, a városház méltóságteljes homlokzatához, hogy senki se tudott elmenni mellette kalapemelés nélkül, éppúgy nem, mint a Nepomuki János szobra mellett. (Hiszen végre is csak ez a két nevezetes látnivaló volt Bábaszéken.) Mindenki ösztönszerűleg érezte, hogy a kis gömbölyű anyóka beleszövődik Bábaszék felvirágzásának terveibe.

- Jó napot, ifiasszony. Hogy van, ifiasszony?

- Jól, édes gyermekeim.

- Hogy megy a bolt, ifiasszony?

- Jól, édes gyermekeim.

Úgy örültek, de úgy örültek, hogy az ifiasszony fürge, mint a gyík, egészséges, mint a makk, s hogy vagyonosodik szemlátomást; el is dicsekedtek vele mindenfelé, amerre csak jártak a furmányos szekerekkel.

- A mi Rozáliánk gyarapszik. Teringette, egyre tollasodik a mi Rozálink. De hát lehet is Bábaszéken! Bábaszék aranyszék. Bábaszék szűz hely... Bábaszéken lehet még élni.

Valóságosan kényeztették Rozáli ifiasszonyt. Már a hetvenbe járt, de mégis csak úgy hítták »mlada pani« (ifjú asszony). És ebben is van logika. A király magához kaparintotta az összes értéktelen címeket, és csak őneki szabad azokból adományozni, a nép fogta magát (érezvén, hogy ő is szuverén), a fiatalságot adományozza címnek. Hát mondom, nagyra becsülték, kényeztették Rozáli ifiasszonyt, s mikor néhány évre az ideköltözése után egy kőház építéséhez fogott a piacon - az összes szekeres gazdák szívességből ajánlkoztak egy-egy forduló útra, kőért, fáért, a zsellérek pedig egynapi ingyenmunkára vállalkozának; alig akadt egy-két lustább, aki húzódék vagy el nem jött, bezzeg azokat is hogy lehurrogták az okosabbak és előkelőbbek.

- Hitvány ember - mondták az olyanról -, nem becsül az semmit; se istent, se papot, se zsidót.

Sőt annyira ment a városi hatóság respektusa, hogy a határtagosításnál a messzetekintő Mravucsán János polgármester felszólalására külön kihasítottak két darabot a beltelkekből, egyet egy esetleges zsidótemplom, egyet pedig zsidó temető számára - holott csak az az egy zsidó asszonyuk volt.

De mindegy. Hiszen a jövő előttük áll, s ki tudja, mi fénylik abban? És végre is olyan jól esik beleszőni az idegenekkel való közönséges beszélgetésekbe »a bábaszéki zsidótemető mellett egy kődobásnyira«, vagy ilyesmit: »a bábaszéki zsidótemplom fundusa mellett menve« stb.

Mindezeket pedig nagy irigykedéssel és mérgelődéssel hallgatták a Bábaszéknél is kisebb szomszéd városkák, ekképpen nyilatkozván a hátuk mögött:

- Ah, ezek a bábaszékiek! Nagyzási hóbortba estek a nyavalyások."
------------------------------

Az elképesztő, abszurd hízelgésben, zsidó-dicsőítésben azonnal felismerjük a napjainkból is jól ismert mantrát, hogy a zsidók a Haladás, a Fejlődés, a Gazdasági Felvirágzás hordozói mucsai hazánkban és nélkülük mi csak a bő gatyát és a fütyülős barackot találtuk fel. Természetesen az író által a bábaszéki elöljárók és polgárok alakjára ráhúzott naív viszonyulás a zsidókhoz teljesen hiteles leírás Mikszáth korából, csak éppen Bábaszéket Magyarországnak hívták, a zsidókat a fejlődés hordozóiként (pénzért, a haszonból jutó kisebb falatokért) ajnározó elöljáróság az ország elitje a kiegyezés után, sőt, mint utaltam rá korábbi bejegyzéseimben, már előtte is, legalább a jakobinusok mozgalma óta. Természetesen fokozatosan vált az elit egyre nagyobb része naívvá, vakká, vagy megvásárolttá a zsidó honfoglalás elősegítőjeként. Mikszáth Bábaszékre elfelejtett olyan ellenzéket rajzolni az ügy kapcsán, amilyen Istóczy Győző antiszemita pártja és néhány éleslátó hazafi személyében a "tágabb Bábaszéken", Magyarországon azért előfordult, amíg el nem hallgattatták az áruló elit tagjai. Akikhez a maga területén, a kor PR-iparágában dolgozó Mikszáthot is odasorolhatjuk!

A "Szent Péter esernyője" 1895-ben jelent meg, 12 évvel a tiszaeszlári per után és kb. egy emberöltővel Trianon előtt. Amit tulajdonképpen Mikszáth is megérhetett volna, nem lett volna még egy matuzsálem, 63 évesen halt meg 1910-ben. Érdekes lett volna látni az élő Mikszáth reakcióját a katasztrófa láttán, melyhez szerény, de korrupt módon maga is hozzájárult. (Ugyanez érdekes lett volna Adyval is.) Az eszlári per és az antiszemita párt működése nyomán az országot akkorra már teljesen markukba kaparintó zsidó körök nyilván szükségét látták egy kis arculatjavító PR-akciónak és ehhez jöhetett kapóra az addigra befutott, népszerű író. Tudjuk, milyen nehezen indult pályája és egzisztenciája, ami miatt még el is kényszerült válni feleségétől, akit csak egyenesbe jövése után tudott újra elvenni. Egy ilyen tapasztalattal a háta mögött nyilván volt az a pénz... amennyiért hajlandó volt bértollnokként szolgálni az országhódítókat.

Azazhogy, idáig jutva a gondolatmenetben felmerül egy még durvább prostitúció lehetősége: mi van, ha eleve azért jött ki az író a tragikusan mély egzisztenciális gödörből, mert kapott egy jó ajánlatot Valakitől? (igen, a Gonoszra célzok...)
Amikor a polgári esküvő bevezetéséért, a Katolikus egyház szerepének visszaszorításáért csatáztak a "Felvilágosodás" erői, akkor Mikszáth szintén szállította a kűzdelem PR-jához kiválóan alkalmas művet, a Különös házasságot.
Nem lehet nem gondolni a bejegyzett élettársi kapcsolat minapi kivívására. Ezek a történelmi trendek megdöbbentően régiek már. Ebbe a sorba illik persze a homoszexuális kapcsolatban értelmezett megrontás korhatárának leszállítása a heteroszexuális megrontás korhatárára szintén közelmúltunkban. Tudjuk, ki volt a beadványt jegyző, azóta országos hírű jogász szakember.
Tartsuk rajta a szemünket...


Hasonló bejegyzések:
Mikszáth, az ideológiai embercsempész - Irodalmi bevándorlók a Sáros Magyar Ugaron