Három Tavasz - sőt négy! 1848, MARXius Idusa

Gyermekkoromban, a 70-es évek tipikus szocialista úttörő-kiszes ünnepciklusa volt a Három Tavasz.

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg "felszabadította" az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Egyébként a konkrét faluról és napról voltak történészviták, de ezt a napot és Nemesmedves falut kanonizálták a rezsim számára  legfőbb ünnep számára. A legfőbb, hiszen a Vörös Hadsereg nélkül hazánkban sose jutott volna még egyszer hatalomra kommunista vezetés.

Az 1989-es "rendszerváltás"/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a "komcsik" visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle "nemzeti szabadságkűzdelmet". Ezt természetesen valami aljas visszaélésnek tulajdonítja a szocialista ideológia és rendszerpropaganda, az akkori hivatalos történelemoktatás részéről a mai ideológiai fősodor. A közelgő márciusi ünnep kapcsán le kell szögeznem, hogy miközben a korábbi történelmi események és folyamatok egy részének ilyen felhasználása a rendszer önlegitimációja, propagandája részéről, főleg az 50-es években esetleg valóban tartalmazott önkényes visszaéléseket, vagy minimum erős torzításokat, az 1848-as forradalom ekkor a kommunizmus szentjeivé avatott hősei esetében semmiféle lényegi visszaélés, igazságtalan "kisajátítás" nem történt!

Nem teljesen értek tehát egyet az alábbi, korunk fősodor nézetét tükröző oktatási útmutatással (bár a sztálinista kor kultuszképzési jelenségét tényszerűen bemutatja):

„Lobogónk: Petőfi” – a költő pártállami kisajátítása

Az újabb világégés idején, a nemzetiszocialista Németország árnyékában Petőfi mint politikai szimbólum ismét időszerűvé vált. E szimbolikus tőkét használta ki később a Magyar Kommunista Párt, amikor Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében – amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat – Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie.
Horváth előadásának címe – a Lobogónk: Petőfi – jelszó, sőt kormányprogram lett."

Az életmű kritikus vizsgálata alapján Petőfi VALÓBAN SAJÁT KORÁNAK BOLSEVIKJE VOLT! 

A bejegyzés folytatása

Ostrołęka véres (ötágú) csillaga

Józef Bem ("Bem Apó")  hazai életrajzai nagyon szépítőek, de lengyelül még a Wikipédia is tudja róla, hogy 1822-ben azért zárják ki a lengyel királyi hadseregből, (ekkor a cár a "lengyel király"), azért fokozzák le, csukják le (rövid időre), mert kiderül, hogy tagja az ekkor a tisztikarban leleplezett ún. "Nemzeti Szabadkőműves" szervezetnek, ami egy illuminátus fedőszervezet volt.

Az illegális szervezet tevékenysége nemsokkal később más néven (Nemzeti Hazafias Társaság) folytatódik  és szoros kapcsolatban áll az orosz (illuminátus) dekabristákkal.

Bár Bem fiatalon részt vett a napóleoni háborúkban, katonai hírnevét igazából az 1830-31-es lengyel nemzeti felkelésben szerzi, ekkor lesz "Ostrołęka véres csillaga". 

Mi ne gyõznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár elõttünk
Osztrolenka véres csillaga!

(Petőfi Sándor, Az erdélyi hadsereg, Bánfihunyad, 1849. március 26–27.)

Az 1831-i lengyel szabadságharc egyik legnevezetesebb ütközete volt Osztrolenkánál: Bem tíz ágyújával feltartóztatta az egész cári hadsereget, amíg a lengyel had újra rendezõdött. E tettéért nevezték ki tábornoknak.

Máshol inkább úgy fogalmaznak, hogy Bem heves ágyúzása lehetővé tette a lengyel seregnek a "rendezett visszavonulást", nélküle a veszteségek jóval nagyobbak lettek volna...

Petőfi-bejegyzésemben már idéztem, hogy a Mazzini-féle illuminátus/terrorista/forradalomexportőr Ifjú Európa lengyel tagszervezete, az Ifjú Lengyelország egyik vezetője Joachim Lelewel, az 1830-31-es felkelő kormány minisztere. A felkelés legvége felé az ő javaslatára és az ő formai projektjét jóváhagyva szavazza meg a Szejm egy érdemrend alapítását a leghősiesebb, a reménytelen helyzetben végsőkig kitartó felkelők számára a "Kitartás Csillaga" néven. A kitüntetést a bukás miatt már nem adományozzák senkinek, először a felkelés 50-edik évfordulóján kapja meg az emigrációban öt, még életben levő agg veterán, de nem az eredeti projekt szerinti formában.

A rendjelet 1981-ben újították fel és kezdték újra adományozni, nagyrészt posztumusz és főleg oroszellenes nemzeti hősök számára. Ha jól értelmezem a szórványos internetes forrásokat, az adományozó ekkor, kb. egy hónapal a katonai hatalomátvétel előtt egy, a katolikus egyházhoz kötődő ellenzéki szervezet, nem  a Jaruzelski-féle hatalom, bár a fityegőn található jelkép alapján a felkelők szellemi és politikai örökösei ők is...

Azóta adományozták pl. a második világháborús Honi Hadsereg hőseinek is, de kapott egyet Piłsudski is (illik hozzá, erről talán később írok...).
A 80-as évekbeli felújításkor nyilván a nemzeti hős Nagy Elődök hagyományai tiszteletének jegyében visszatértek a kitüntetés eredeti projektjéhez: 

Az érdemrend formáját megjelenítő fenti csillag a lengyel és litván címerrel a közepén az 1830-31 és felkelő kormány belügy- és pénzügyminiszterének párizsi sírján található (baloldalt elöl):

A felújított érdemrend:

Az előlap felirata: USQUE POLONIA LITVANIA AD FINEM, 29 NOVEMBUS, a lengyel és litván címerrel.
A hátlapé: 1831, A nemzeti felkelésben kitartásért, Zakroczymi Szejm (a felkelő szejm utoljára a Varsó közeli Zakroczymban ülésezett)

Például a néhai Witold Pilecki, a Honi hadsereg mártírja 1986-ban kapta meg a kitüntetést (személyével kapcsolatban nem akarok semmi rosszat sugallni, csak az övét lehet az interneten megtalálni):

Különösen groteszk a kabbalisztikus-illuminátus-kommunista pentagram a lengyel címer sasának koronájával együtt, amit a kor (1986) hivatalos (kommunista) koronátlan állami címerétől megkülönböztetésül a hazafias adományozók visszahelyeztek...
(a módszerváltás óta újra része a korona a hivatalos címernek)
Az ötágú csillaggal büszkélkedő, Párizsból irányított forradalmárok a koronák megveszekedett ellenfelei voltak, hiszen a Bemet (hadtörténészek szakmai álláspontjával nem éppen egyezően) zseniális hadvezérként istenítő Petőfi is ezt írja "Osztrolenka véres csillagát" dicsőítő versében:

Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül épitsünk hidat.

Jellegzetes, hogy az összeesküvő tisztek által felelőtlenül, a győzelem legkisebb esélye nélkül kirobbantott felkelés szejmje működését a cár trónfosztásával kezdte. Miközben a lengyelek tömegeit csakis azért küldték vágóhídra a konspiráció nyugati irányítói és lengyel kiszolgálóik, hogy lekössék a cár seregét és tervével ellentétben ne avatkozhasson be a párizsi és belgiumi forradalmakba, ne verhesse le azokat!
Az ország óriási árat fizetett ezért a mulatságért, addig a birodalmon belül fennállt számottevő szabadságát, autnómiáját veszítette el a nagy semmiért, a nyugati világrombolókért, miközben az öngyilkos akcióba beugrasztó forradalmárok a borítékolható bukás bekövetkezte után leléptek nyugati emigrációba, hogy máshol folytassák hivatásos felforgatói karrierjüket, nem utolsósorban Magyraországon is. (ez a trónfosztósdi is ismerős motívum, ahogy Lamberg csőcselék általi legyilkolásának is megvan az 1830-as varsói előképe, ilyen a profi forradalomexport)

Feltűnő, hogy a Kitartás Csillagát bemutató lengyel wikipédia szócikkben elég egyedülálló módon nem szerepel az érdemrend képe! Viszont a cikkből megtudhatjuk, hogy eddig a legérdemdúsabb lengyel nemzeti hősök közül épp 33-an kapták meg... (célzás a szabadkőművesség 33 fokozatára?) A szórványos lengyel forrásokban, ahol szóbakerül a nemegy országban tiltott önkényuralmi jelképnek számító forma, szemérmesen "az USA-beli seriffek jelvényére emlékeztető"-nek szokták emlegetni. Eltekintve attól, hogy vannak kézenfekvőbb közeli hasonló alkalmazások is, ez sem meglepő, tudva, hogy az Egyesült Államok Alapító Atyái, az Amerikai Forradalom vezérei szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak, Jeffersont kimondottan illuminátusnak szokás tartani. Itt egy fontos kapcsot jelent ezen Amerikai (Szabadkőműves) Forradalom hőse, egyúttal az első lengyel felkelés vezetője, Tadeusz Kościuszko, aki "Hirám Szentélyét" (!!!) ábrázoló fővezéri nagypecsétjét csak vezértársai követelésére cserélte le a lengyel fehér sast és a litván "Pogoń"-t ábrázolóra...

 Az összes lengyel hazafias nemzeti felkelés minden hősének életrajzában megtalálhatjuk az eufémikus kifejezést, hogy az általuk alapított konspiratív szabadságharcos szervezetek "szabadkőműves mintára" szerveződtek. Ez egy monotonul ismétlődő elem a tapintatosan öncenzúrázott forrásokban.

A külföldi Lengyel Légiók, közte Bem szereplései és "eredeti" elképzelései egy további téma, ahol még a cenzúrázott üdvtörténetek tényei is magukért beszélnek, erről talán később...