Újhely hős védői - egy VALÓDI Márciusi Szabadságünnep

Szabadságharcunk kicsi, de dicső győzelmének
helyszíne, az újhelyi pálos kolostor

1679. március 23-án kezdődött az Európa meghódítására törő iszlám magyar kollaboránsainak haramiatámadása az újhelyi pálos kolostor ellen. A kolostort maroknyi magyar hazafi diadalmasan megvédte a martalócok csürhéjével szemben. A nemzeti történelmi tudatunkban teljesen ismeretlen eset - kisebb léptékben - sok szempontból emlékeztet Egervár Dobó és társai általi hősies megvédésére. A védők rendpárti  keresztény magyar hazafiak: LABANCOK voltak, a rájuk és egyúttal saját hazájukra rárontó csőcselék tagjai pedig kurucok. Újhelyben emléktábla, utca és lakótelep őrzi egy sosemvolt kuruc költőnő "emlékét". A kuruc hősöket és nótákat meseíróknak kellett hamisítania. Igazi szabadságharcos hőseinknek, a magyar állam újjáegyesítését elősegítőknek, a Rend és az Igazság híveinek, a magyar megmaradás támaszainak nincs a városban emléke... A támadó kurucok ötödik hadoszlopként kaptak zsoldot a hazájuk elleni harcra a történelmi magyar állam egységének két fő geopolitikai ellenségétől, az Iszlám Kalifájától (a szultántól) és a francia királytól, aki épp ezekben az években építteti versaillesi udvarában a Nagy Trianon palotát...

Hagyják abba a magyarok a történelemhamisítást! - Kultikus-"hazafias" újratemetések és trianoni örömtáncok

A bejegyzés ürügyét és címének mintáját természetesen a Háry János alakjához is például szolgáló híres huszár, Skultéty László hamvainak groteszk elrablása és Semjén Zsolt ezokból kiadott nyilatkozata adta:

Semjén: Hagyják abba a szlovákok a történelemhamisítást!

A fenti címbeli változtatásomat természetesen nem úgy kell érteni, hogy a szlovákok ne hagyják abba a történelemhamisítást, jobb lenne, ha mindenki abbahagyná, de valójában a történelmi agymosás miatti hályogunktól való megszabadulás egyik következménye az a felismerés, hogy a történelemhamisítás nem országspecifikus, hanem általános és közös gyökerű. Furcsa és tragikus módon azonban, miközben ezzel a hamisítással a nacionalista elitek és propagandájuk a szomszédoknál általában a mai határain belüli állam erősítését próbálják szolgálni, nálunk egyedülállóan a történelemhamisítás fősodra az ország szétverésének belülről támogatását szolgálta és azóta is az ezzel való szembenézés lehetetlenné tételét szolgálja.

Rendszeresen felbukkanak hazafias nyilvánosságunkban hírek olyan román, vagy szlovák történészekről, értelmiségiekről, gondolkodó emberekről, akik nyilvánosan megkérdőjelezik hazájuk hivatalos történelemoktatásának bizonyos hazafias mítoszait, konkrétan nálunk ebből akkor lesz hír, ha ezek a mítoszok a magyarokkal való múltbeli együttélésre, az akkori közös államiságra vonatkoznak. Az első világháborús kisbírós vicc logikája szerint ("a mi veszteségeinket odaát dobolják") e lelkiismeret diktálta, illetve a tényekre kíváncsi kritikus hangokat hazájukban a nacionalisták utálkozva, míg a magyar nacionalisták ujjongva fogadják. Valójában persze a két közeg agymosása közös eredetű, ezért nem jellemző az utóbbi közönségre, hogy kedvet kapjon a példa követésére és elkezdje felülvizsgálni saját magyar kollektív nemzettudatunk hamis mítoszait. Pedig ezek némelyikének a tényekkel való szembesítése még egy magyar nacionalista nézőpontból is komoly hozadékkal járhatna...

Egy nemzeti ereklyével több, egy üres lappal a szlovák történelemkönyvben kevesebb...

A címert nem volt idő kiretusálni a szlovák hadügy honlapján...

A konkrét újratemetési ügyben a helyzet egyértelműnek tűnik: a szlovák kormányzat akciója a román partnerrel való "kisantantos" együttműködés keretében valóban nacionalista, történelemhamisító és hisztérikusan ostoba. Egy percig nem lenne azzal semmi baj, hogy a (messze nem kikristályosodott) szlovák nemzettudat, kollektív történelmi tudat ma is zajló építése keretében a történelmi Felső-Magyarországon született hősöket, neves személyiségeket, akik ráadásul egyes esetekben, mint Gábris-Skultéty László esetén is már akkor is túlnyomórészt tót etnikai közegben születtek és szláv családi nevűek, elismerjenek saját nemzeti hőseiknek IS. Nem lett volna azzal semmi baj, ha a hős huszár aradi sírján a piros-fehér-zöld szalagos koszorúk mellett megjelentek volna az ott tisztelgő szlovák küldöttségek és csoportok fehér-kék-piros szalagos koszorúi is és igény esetén nyilván meg lehetett volna egyezni (háromoldalú tárgyaláson) egy szlovák nyelvű emléktábla elhelyezésében is. Ez egy teljesen normális, organikus fejlemény lehetett volna, ezzel szemben a hős kisajátítása, és hamvainak elrablása egyértelműen hisztérikus, ilyen hozzáállással a szlovák nemzettudatot továbbra is csak beteges irányba lehet fejleszteni.

Ez is baj nekünk, mert nem segíti elő a stabil jószomszédi viszony kialakítását, a történelmi konfliktusok feloldását, de ettől még nagyobb baj, hogy a mi magyar kollektív nemzettudatunk annak ellenére, hogy a szlovákokétól  - látszólag érthető okból - sokkal kikristályosodottabbnak, bizonyosabbnak tűnik, legalább ilyen beteg, mint a fiatal északi szomszéd országé, ha nem betegebb!

A bejegyzés folytatása.