Újhely hős védői - egy VALÓDI Márciusi Szabadságünnep

Szabadságharcunk kicsi, de dicső győzelmének
helyszíne, az újhelyi pálos kolostor

1679. március 23-án kezdődött az Európa meghódítására törő iszlám magyar kollaboránsainak haramiatámadása az újhelyi pálos kolostor ellen. A kolostort maroknyi magyar hazafi diadalmasan megvédte a martalócok csürhéjével szemben. A nemzeti történelmi tudatunkban teljesen ismeretlen eset - kisebb léptékben - sok szempontból emlékeztet Egervár Dobó és társai általi hősies megvédésére. A védők rendpárti  keresztény magyar hazafiak: LABANCOK voltak, a rájuk és egyúttal saját hazájukra rárontó csőcselék tagjai pedig kurucok. Újhelyben emléktábla, utca és lakótelep őrzi egy sosemvolt kuruc költőnő "emlékét". A kuruc hősöket és nótákat meseíróknak kellett hamisítania. Igazi szabadságharcos hőseinknek, a magyar állam újjáegyesítését elősegítőknek, a Rend és az Igazság híveinek, a magyar megmaradás támaszainak nincs a városban emléke... A támadó kurucok ötödik hadoszlopként kaptak zsoldot a hazájuk elleni harcra a történelmi magyar állam egységének két fő geopolitikai ellenségétől, az Iszlám Kalifájától (a szultántól) és a francia királytól, aki épp ezekben az években építteti versaillesi udvarában a Nagy Trianon palotát...

Az erőszakos reformáció Újhelyben

Szemszúró-szőlő: "A hagyomány szerint pálos kolostor volt a Vár-hegyen, amelyből 1650-ben kiűzték a szerzeteseket és a közeli Szemszúró-dűlőben szemüket kiszúrták."  

(Kováts Dániel: Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája, 2008)

Csepellényi György pálos  vértanút lefejezik a protestánsok. Sírja az újhelyi pálos-piarista templomban található.  (forrás)

A minap, október 31-én volt a Reformáció Napja, a protestáns egyházak zömében ezen a napon ünneplik elődeik katolikus egyházból való kiszakadásának kezdetét, mivel a legenda szerint 1517-ben e napon szögezte ki Luther 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Egy korábbi bejegyzésben (A Szultán parancsára! - majdnem 500 éves az erőszakos reformáció) reagáltam a miniszterelnök által is népszerűsített állami kezdeményezésre, melynek keretében 2017-ben nagy csinnadrattával készülnek megünnepelni a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját. Szerintem magyar hazafias szempontból a közel 500 éve kezdődött Vészkorszak, európai polgárháború össztársadalmi ünneplése teljesen indokolatlan, illetve felháborító, ünnepeljék meg  felekezeti körben  a protestánsok, ha lelkiismeretük megengedi. E bejegyzések célja nem a viszálykeltés a mai katolikusok és protestánsok között, a reformáció egy megmásíthatatlan tény és a mai protestáns közösségek tagjai természetesen lehetnek jó keresztyének és jó magyar hazafiak, de csak akkor, ha szembenéznek a felekezeteik körében máig élő torz történelemképpel és leszámolnak az országpusztító történelmi személyek és tragédiák hamis hőskultuszaival.

A korábbi bejegyzésben idéztem egy protestáns körökben ma is teljesen tipikus felfogást (tévhitet) képviselő hozzászólást egy fórumról:

"A reformációnak nem kellett elvennie templomokat a katolikusoktól, mert a 16. században ahol megjelent egy prédikátor, általában az egész közösség áttért az evangéliumi hitre, tehát legfeljebb üres maradt volna a templom, ha nem abban tartják az istentiszteleteket."

Ellenkezésemre, hogy ez csak a protestáns propagandamesékben van így, ezzel válaszolt:

"Tényeket! Hol vették el a erőszakkal a templomot protestánsok? Helység, évszám... Szóval csak tényszerűen, és nem az üres vagdalkozás szintjén..." 

Ez a nézet még a korszak neves szaktörténésze, az ez ügyben saját szokott színvonalát mélyen alulmúló Péter Katalin tanulmányában is megjelenik:

"A reformáció Magyarországon erőszak nélkül terjedt el. Ezt bizonyítják azoknak a vizsgálatoknak a jegyzőkönyvei, amelyeket a lutheri eretnekséggel vádolt emberek ellen folytattak az 1520-as években.[10]A vádak között szerepelt tiltott könyvek olvasása, távolmaradás a miséről, a böjt megtörése, valamint egyházi és világi törvények megsértése, de papok, szerzetesek vagy általában katolikusok elleni fizikai erőszak legjobb tudomásom szerint soha nem merült fel." (Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon)

A tényszerű válaszhoz egyből szülővárosom, Sátoraljaújhely példáját szerettem volna hozni, de hirtelenjében nem voltak a kezem ügyében az adatok, ezért a magyar nyelvterületen sokkal ismertebb Csíksomlyó példájával világítottam meg, mennyire erőszakos volt a reformáció, amely tényt az állandóan "erőszakos ellenreformációt" emlegető protestáns propaganda és nyomában a fősodor történelemírás többnyire agyonhallgat, vagy az ellenkezőjét állítja. Most viszont következzenek a reformáció erőszakának újhelyi tényei, melyek annál inkább fontos adalékok e máig dicsőített agresszió hiteles értékeléséhez, mert számos nagytekintélyű protestáns egyházi ember, egyháztörténész, köztük az újhelyi református gyülekezet egykori főgondnoka, Kazinczy Ferenc állítása szerint épp "Újhelyben kezdődött a magyar reformáció".