"Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki. Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra." (Graeme Garrard, Counter Enlightenments: From the Eighteenth Century to the Present. 45.o.)
 |
| Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele (1842. aug.24.) |
A felforgatók, forradalmárok szűk csapata 1848. március 15. előtt reménytelenül kísérletezett a valódi nép, illetve pesti polgárság fellázításával, pl. népgyűléseken. A kudarc meggyőzte őket, hogy a forradalmi terrornak elsősorban a nép, a saját társadalmuk ellen kell irányulnia, hisz ez akar a legkevésbé forradalmat. Érdekes módon a Hatalom köreiben sokkal inkább akadhattak támogatói a forradalomnak... A sikertelen lázításokból végleg tudatosodhatott a felkelésszervezőkben: spontán népi forradalomra nincs esély, a forradalom csakis fizetett profi bércsőcselékkel folytatható le, amibe a többséget erőszakkal kell majd beterelni. Mindaz a közjó, amire a magyar társadalom józan szabadságvágya keretében vágyhatott, adott volt az ország népe számára egészen 1848. március 14-ig. A következő napon azonban mindezt, a Szabadságot, a Békét és a Közrendet elvette tőle egy elnyomó terrorista összeesküvőcsoport, mely utasításait nyugati fővárosok páholyaiból kapta...
