Tibor bá blogján az egyik vitában merült fel a felvetés egy hozzászóló részéről, hogy a folyószabályozásra azért volt szükség, mert az eredetileg természetes erdőkkel, élő társulásokkal borított ártereket maguk a parasztok alakították szántókká, kiirtva az eredeti növényzetet, ami így az árvizeket már nem tudta megtartani, tehát a szabályozásra egyfajta korrekciós mechanizmusként volt szükség. Persze a szabályozás , ármentesítés maga is új problémák sorát okozta, de a kiváltó ok mégis az, hogy kb. "a nép se volt éppen szent".
Erre válaszul született egy frappáns rövid összefoglaló a kérdésről háziszakértőnktől:
-------------------------
“Folyószabályozás: Mért is volt rá szükség? Mert az eredetileg erdőségekkel, vízi, ártéri növényzettel borított területet a “szegény, szerencsétlen” parasztok a feudalizmus során szépen, fokozatosan szántóvá alakították.”
Ezt rosszul tudod!
Az erdőt nem a parasztok irtották ki. Az alföldi területeken az utolsó nagy irtások a rideg állattartás felfuttatásához kapcsolódnak még valamikor az Anjouk után Mátyás előtt. A folyamat ugyanaz mint Angliában, amikor elkergetik a parasztokat a földekről, azzal a különbséggel, hogy esetünkben a városok saját közbirtokain történik egy tájhasználat váltás, aminek a következménye az Alföld egyes részein – különösen a Duna-Tisza közi hátságon – a kis települések elnéptelenedése, a városok felduzzadása. A folyamatot még a XIX. században leírja Hornyik János.
A következő lépés a török időkben a szénégetés, elsősorban a puskapor végett, de egyéb hadi célokra is termeltek ki erdőket. De ezek a változások elsősorban a Dél-Alföldet és a Duna-Tisza közét érintik. A Tisza Csongrád feletti szakaszán, illetve a Duna mellett az eredeti tájhasználat és annak minden természeti feltétele fenn marad a XVIII. század elejéig. E területen a szántók átlagos aránya 10% körül, minél északabbra megyünk, annál kisebb, az erdők esetében mindez fordított: arányuk a legrosszabb területen is 50% körüli, a Felső-Bodrogközben, a Beregben ekkor még 2/3-os, sőt helyenként ezt is meghaladó.
A folyamszabályozást nyugati példára a természet adott állapotától teljesen függetlenül II. Mátyás rendeli el két törvényben is az 1600-as évek legelején. A rendelkezéseinek természetesen nincs foganatja, de jelzi, milyen érdekek álltak a háttérben.
A Rákóczi féle „szabadságharc” leverésekor a természet adott állapota még nem követelte meg a szabályozásokat. Az ártér elmocsarasodása épp hogy elkezdődött. Erről számol be pl. Huszár Mátyás 1825-ben, aki akkor a Berettyó sárrétjének kialakulását az 1700-as évek első felére teszi.
A Duna mentén az ártéri erdők, gyümölcsösök ebben az időben nagyrészt hasonló arányban vannak jelen, mint a Tiszánál. A tagolt tájszerkezet felbomlásához a fokok erőszakos eltömése vezetett, amit a helyiek ellenében a délvidéki gabonaszállításban érdekelt társaságok vernek keresztül. A középkori gazdálkodásunk szerkezete, étrendünk ekkor változik meg gyökeresen, ekkor kezdődik a szántó diadalútja. A korábbi táplálkozás alapja a gyümölcs és a hal, a többi kiegészítő jellegű. Ez szinte mindenütt így van a folyók mentén, csak az arányok változnak. A szántó azonban sehol sincs 30% fölött.
A Tisza mentén az új földesurak szándéka és a gabonakonjunktúra együttesen teszi tönkre a rendszert. A szántó kialakítását célzó jelentős erdőirtások a XVIII. század elejétől terjednek el az egész Tisza mentén, mint ahogy ettől kezdve válnak egyre jelentősebbé a folyókat, ereket úttöltéssel és malomgáttal keresztező akadályok, melyek jelentősen felgyorsítják a folyamatot. Mindezzel párhuzamosan, az isten adta népe elveszti megélhetését. Az új gazdálkodáshoz az új földesurak új cselédeket hoznak be szerte a vidékre, megalapozva ezzel a magyar ajkú népesség lecserélését. A folyamszabályozás nem korrekciós mechanizmus volt. Voltak vízmérnökök, akik ilyesmit ajánlottak, pl. Szeged „híres” mérnöke: Vedres István, és persze mások is, de ezeket nem vették figyelembe. A cél az őszi szántók védelme volt. Ehhez a helyi lakosságnak semmi köze nem volt. Ha megnézed a statisztikákat a szabályozások révén a helyiek egyetlen négyzetméter szántóhoz sem jutottak. Ellenben elveszítették korábbi megélhetésüket. Az ártéren az egykori közbirtokosságok helyén hatalmas földbirtokok nőttek ki egyik percről a másikra. Ezek miatt volt szükség a szabályozásokra.
Molnár Géza
 |
Exportra megy a nagybirtokok gabonája - Hajóvontatás rabokkal a Dunán - rézmetszet, 18. század
|
A kérdés ide, a "Kitalált Újkor - Hamis Történelem" blogba (azon túl, hogy a történelemképből többnyire eléggé kimarad az ember és természet viszonya) elsősorban az utóbbi néhányszáz év során gyorsuló ütemben kiépülő kapitalizmus, a mindent pénzalapra helyezés, a harácsolás rendszerének kialakulása szempontjából érdekes. Ez a folyamat, mint többnyire mindenhol, nálunk is BELSŐ GYARMATOSÍTÁSSAL indult, beleértve a természeti rendszerek és az alsóbb társadalmi rétegek elleni agressziót is. Csak aztán nálunk nem folytatódhatott külső gyarmatosítással, mint a spanyolok, angolok, hollandok, franciák, oroszok stb. esetén.
E blogon megpróbálom kutatni az egyes témák felvetésével, hogy mennyire jogos az a több síkon is elterjedt feltételezés, közfelfogás, amely újkori gyarmatosításunkat (ami vitán felül volt és máig zajlik) külső hatalomnak, más etnikumnak, kiemelten a Habsburg-háznak tulajdonítja, vagy korábban mondjuk az idegen papoknak és lovagoknak. Nem szeretnék túl korán állást foglalni, előbb nézzük meg alaposabban a hazai történelmi tudat fősodrát képező protestáns-kuruc és e vonulathoz illeszkedő hasonló propagandaszólamokat, vessük őket össze a tényekkel. Előre szólok, hogy nem készülök Habsburg-dicsőítésre, keressük a tényeket.
Bobkó Csaba
