Megvolt a "temetés", egészen az előrelátható módon. Természetesen a szegény szibériai asszony maradványaival űzött méltatlan cirkusz elfedi a hiszterizálható közönség elől, akik túlnyomó része nemigen forgat Petőfi-verseskötetet, hogy vajon jár-e a költőnek emlékmű, akárhol is vannak csontjai. Hogy hős-e, vagy épp ellenkezőleg. Az ilyen cirkuszokon rikoltozó tömeg általában lelkes antiszemitának tartja magát és annak képzeli kedvenc hőseit is, némelyiket azonban alaptalanul. Petőfi egy kiemelkedő példa, hisz az ő korában a tudatipart kontrolláló körök már csak őszintén, vagy számításból filoszemita írókat tűrtek meg a pályán. Petőfi ugyan talán részben az utóbbi fajta lehetett, azonban a többek között tömeges rituális véráldozat szükségességét is hirdető propagandistatevékenységében őszinte lelkesedéssel merített a judaizmus szellemi forrásaiból...
