“Éljen Kossuth! Gyertyát az ablakba! Dobjátok be, ahol nincs gyertya!”

Éljen Kossuth!

1848. március 15-e elhozta a SZABADSÁGOT a magyaroknak! Először a pestieknek és budaiaknak - ami egy kicsit igazságtalan is, mert ott elég kevés volt még a magyar. A Szent Vívmány szerencsére hamar eljutott vidékre is, például Veszprémbe. Francsics Károly hazafias érzelmű borbélymester visszaemlékezéseiből tudhatjuk, hogyan KELLETT a Szabadságot megünnepelnie a veszprémi lakosoknak, és sejthetően sok más magyar város lakóinak. Egy bő hónappal a forradalom után Veszprémben a renitensek, akik mást értettek szabadságon, mint Kossuth Elvtárs vezényletre történő fegyelmezett dicsőítését, még csak a helyi üvegesek forgalmát lendítették fel. Tanulságos látni, hogyan kezdődött a magyar vidéken az a folyamat, mely végül a Kossuth-vérbíróságok halálraítéltjeinek ezreihez vezetett...

"1848 utolsó felvonása TERRORIZMUS által megy át 1849 első felvonásába" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a terror - III.

Újra március 15. van, újra ünnepelnek a magyarok - azazhogy nem "a" magyarok, csak a politikailag "jólnevelt" többség, illő hát nekünk is méltón megemlékezni erről a történelmi fordulatot jelző napról.

Korábbi bejegyzések sorában idéztem már fel olyan eseményeket, tényeket, visszaemlékezéseket, melyek egyértelműen igazolják, hogy az 1848-as "Népek Tavasza" (akkor még nem araboké...) egy tipikus világforradalmi kísérlet volt az ilyen forradalmakat hivatásszerűen előállító nemzetközi felforgató közeg részéről és hogy e forradalmakba a vonakodó többség tagjait erőszakkal, a terror eszközével kényszerítették bele a forradalmárok. Így történt ez Magyarországon is, tehát a 48-as forradalomra és az azt követő "szabadságharcra" nem magyar nemzeti érdekekért került sor, a kierőszakolt eseménysor természetesen nem szolgálta a Magyar Királyság (és Erdély) lakosai szabadságának ügyét. A forradalmárok terrorizmusa kétfrontos harc volt. Egyrészt a hivatalosan is ellenségnek nyilvánított "felső" célpontok, a király és hívei, a Reakciósok ellen irányult, a legradikálisabbak követelték a Nagy Francia Mészárszék módszereinek hűséges másolását:

Szabadság a forradalomnak, rabság az ellenforradalomnak! – így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust.”  (Fekete Sándor: Vasvári Pál)