(A profilok átfedése miatt ez egy közös, illetve dupla bejegyzés a Kitalált Újkor és az Ördögűző blogon. Mondhatnám, hogy a "Coincidentia Oppositorum" jegyében, de nem mondom, mert a két blog természetesen nem ellentétes egymással.)
Az utóbbi napokban kontinens-szerte nagy érzelmi hullámokat vet a közvéleményben a Szakállas Nő "európai víziója". A Conchita Wurst győztes produkciója alapját képező "szakállas nő" imázselem valójában nem egyedülálló, inkább egy tipikus divattrend része manapság. Például a lengyel közönség épp az idei Eurovízió Dalfesztivál előtt láthatta a "Sztárban sztár" showműsor helyi változatát a Polsat TV-csatornán "Az arcod ismerősen hangzik" címmel. A ballib kultúramanipulációk ügyében nyitott szemű konzervatív néző egyből arra gyanakodhatott, hogy a produkciók jókora részében azért játsszák a női szerepeket férfiak és a férfi szerepeket nők (elvileg sorsolás alapján), mert a program valójában része a genderideológia ügyesen burkolt propagandájának.
Meglepő (vagy nem), de a lengyel kiadás döntőjét idén április 26-án, két héttel az Eurovízió előtt Katarzyna Skrzynecka egy (félig) Szakállas Nő produkcióval nyerte:
 |
| a lengyel szakállas nő is győzött |
"Conchita Wurst" arca vízszintesen oszlik férfi és női elemekre, Skrzyneckáé pedig függőlegesen. ( Az utóbbié elvileg azért, mert egymaga énekelte Sarah Brightman i Andrea Bocelli duettjét, de ez csak ürügy volt a hímnős megjelenéshez.) Általános nézet, hogy "Conchita" imázsának része a Jézus-gúnyoló blaszfémia is. Nem hangozhat meglepetésként, hogy a globális tudatipar láthatóan összehangolt androgyn, hímnős szimbolikus produkcióinak is okkult alapjai vannak. De hogy kerül a "szakállas nő" témába Jézus és mi köze ehhez Makovecz Imrének?
