Sipos Pál, "a magyar Jim Savile" botrányának legutóbbi fejleménye a vád, hogy a mostanáig védettséget nyújtó elitkapcsolatokkal rendelkező pedofil szexuális ragadozó a liberális ellenzéki politika egyik tekintélyes megmondóembere volt. Talán senkinek nem tűnt fel az ügy újabb hullámának összefüggése a múlt hét egyik kulturális-ünnepi eseményével, pedig a történelmi analógia arra világít rá, hogy a pedofilok, illetve szexuális ragadozók feltűnése a liberális-forradalmi-világátalakító ideológiákat gyakorlatba ültető politikai közegben törvényszerű és az ilyen bűnös egyének karrierje e közegben egy régi, bejáratott MINTÁT képez, Magyarországon legalább a Reformkor óta...
A Sipos-ügyhöz képest jóval kisebb hírverés övezte, hogy a budapesti Kálvin-téri református templom történelmi emlékhellyé avatását a templom kriptájában eltemetett Fáy András halálának 150. évfordulójához időzítették. A többek között Boross Péter volt miniszterenök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke részvételével történt felavatás következtében a Nemzet Mindenesének sírja egyfajta Nemzeti Zarándokhely státuszt nyert. A Fáy András Emléknap keretében megkoszorúzták az ünnepelt sírját és emlékülésen idézték fel életét és munkásságát. A Magyar Nemzeti Bank az alkalomra jubileumi emlékérmet bocsátott ki. Bár az esemény a fősodor médiumok ingerküszöbét nem túlzottan ütötte meg, a Fidesz közleményt adott ki "Fáy András életműve és közéleti szerepvállalása ma is követendő példa" címmel.
Én ugyan többek között az alábbiakban következők miatt ezzel nem értek egyet, az azonban vitathatatlan, hogy példáját egyes liberális kollégái napjainkig követik.
A megemlékezések bizonyára kitértek a Fáy irodalmi munkásságának fontos részét képező politikai célú tanmesékre. A szerzőnek szentelt wikipédia-cikk megfogalmazása szerint:
" Az Ezópus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára."Az emlékhely-avatással foglalkozó cikkek felidézik Mikszáth Kálmán ismert anekdotáját arról, hogy Fáyt harcostársa, Szemere Pál miért nevezte el "A Nemzet Mindenesének":
"Ha Széchenyi nincs, őt illeti a legnagyobb magyar titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a haza bölcsének, így azonban maradt végig a 'nemzet mindenese'. "Azonban mind Mikszáth, mind Szemere igazságtalanul feledkezett meg "A Nemzet Nőnevelője" címről, amely pedig nem volt foglalt és amelyre Fáy annál inkább joggal tarthatott volna igényt, hogy kutatói munkássága nem korlátozódott a papírízű elmélet unalmas terepére...
Hogy milyen eredményeket ért el a nagy Polihisztor a nőnevelés gyakorlatában, arról gyaníthatóan nem számoltak be a neki szentelt tudományos emlékülésen és nyilván ez az elhallgatás is oka annak, hogy a kormány, illetve a kormánypárt Fáy életművét "ma is követendő példának tartja".
Pótoljuk mi a mulasztást!
 |
A Nemzet Mindenese és Nőnevelője a halálának 150. évfordulójára kiadott emlékérmén |
