A 19. századi álfolklór felforgató/illuminátus gyökerei és a mai dús (mérgező) termés
A "Tojásviadal: mágikus mesék harca a kamatos kamat körül" című bejegyzésben már szóba hoztam, hogy a radikális vakoló Benedek Elek a "magyar népmesék" hamisítása keretében elsősorban nyugati, de gyakran keleti vakoló sztorikat, gnosztikus legendákat dolgozott át és nevezett ki magyar népi hagyománynak. Ott idéztem Vaneigemet is, aki felvetette, hogy sejtése szerint a katár eretnekek gnosztikus legendái az európai "folklór" egy fontos forrását jelentik. Benedek Elek hamisító tevékenységének átfogóbb értékelésére később térjünk vissza, addig azonban egy bulvárcikkecske nyomán elindulva nézzünk egy példát, hogy az "Elek Apó" által magyarított mesék közül a Csipkerózsika, melynél ugyan nem tagadhatta le, hogy Grimméktől fordította, és az egyik legismertebb mese, eredetileg, nem éppen gyerekeknek való formában valóban a katárok idejéből és földjéről származik! (sőt még korábbról, de ne szaladjunk előre...)
Napjaink gnosztikus hátterű tudatipara pedig boldogan lerántotta a sötét sztoriról az azt gyerekmesévé álcázó maszkot, olyan tartalmakat, üzeneteket emelve ki, melyek jelentős részben épp a gnosztikus katárok világromboló eszméiben gyökereznek.
 |
| A mai mese POZITÍV főhőse a feminista ördögnő. A Gonosz a Férfi... |
