Koccintani Erdély elszakítására? - ez csak a magyar történelemkép fősodra...

A fenébe! Ha nem csak koccinthatnék rá, hanem magam
szakíthattam volna el Erdélyt Magyarországtól,
nekem is lehetne szobrom a Hősök Terén...
(nemcsak egy vacak kitüntetésem)

December 1-én van Erdély elcsatolásának évfordulója. A minap a magyar kormányzati politika egy jellegzetes orwelli fordulatával Medgyessy Péter is kitüntetett helyet kapott a fidesz Hazafias Népfrontjában, ez azonban várhatóan nem befolyásolja hazafias közönségünk felé irányuló érzelmeit. A hazafiak teljes joggal vetik meg a III/III-as ügyosztály D-209-es ügynökét és nagy eséllyel egyúttal a román szolgálatok ügynökét azért, hogy 2002-ben magyar miniszterelnök létére Budapesten koccintott az elcsatolás évfordulóján a román miniszterelnökkel. Medgyessy azonban joggal érezheti méltatlannak az őt sújtó megvetés és gyűlölet mögötti kettős mércét. A kurucos történelemkép alapján nevelt magyar hazafiak undorodnak attól az ügynökmúltú magyar vezetőtől, aki az Erdélyt elszakító szomszéd vezetőjével csak koccintott az évfordulón, de ugyanők képesek lelkesen dicsőíteni olyan magyar politikusokat, akik egyéni hatalmuk és vagyonuk gyarapítása érdekében a rivális szomszéd ügynökeként maguk szakították el Erdélyt Magyarországtól. Közben számolatlanul irtva a magyart, előkészítve ezzel Trianont is. Ez a hazaárulás többük számára beugrót jelentett a pesti Hősök terén található Magyar Panteonba. Bethlen Gábor után a Nagy Magyar Latrok sorozatban most Bocskai István következik.

A Székely Szabadság Napja egy nagyromán nemzeti ünnep!

Provokatív a cím, de sajnos igaz. Ma van a Székely Szabadság Napja, melynek épp e napra, évfordulóra tétele a magyar nemzeti önsorsrontás, az ésszerű politikai cselekvést megakadályozó hamis történelemkép  tipikus jele. A Székely Szabadság Napját a Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i felhívása nyomán tartják az 1854 március 10-én kivégzett Székely Vértanúk Emléknapján. Talán nem véletlen, hogy a Hálás Román Nemzet még 2012 szeptemberében román zászló kiakasztásával köszönte meg emlékoszlopukon a székely hazafiaknak, amit Nagyrománia létrejöttéért tettek...

Román zászló a Székely Vértanúk emlékoszlopán, 2012. 
Provokáció, vagy A HÁLA JELE???

Klapka Testvér, a Komarnói Hős

Magyar nemzeti érdek és hazaárulás az első Krími Háború időszakában

A jelen bejegyzésnek kettős aktualitása is van, egyrészt szemünk láttára zajlik egy (egyelőre szerencsére vértelen) "Második Krími Háború", másrészt közeledik március 15. Különösen a mai eseményeknek a "szabadságharcos" történelemszemléletben és zsarnokmegdöntő hollywoodi filmeken nevelt kommentátorok általi torz értékelése fényében érdemes megvizsgálni, hogy hogyan viselkedtek a 19. századi Krími Háború idején 48-as Szabadságharcosaink és Gonosz Elnyomóink, a Habsburgok. (Mármint a király és kormányzata.) Ki képviselte a nemzeti érdeket és ki volt a hazaáruló? Látjuk, hogy ma is nagyon erős nyomás nehezedik kormányunkra bel- és külföldről egyaránt, hogy a magyar kurucos-szabadságharcos hagyományhoz illően lelkesen álljon ki azok mellett, akik az ősi forradalomexportálási modell alapján utcai barrikádokat emelnek és "zsarnokot" űznek el, illetve mennydörgő szavakban ítélje el az Ősellenség muszkát, aki ugye 1849-ben is eltiporta a dicsőségest. (Néhány éve még nem kellett volna Orbán Viktornál ez ügyben  az akkor tárt kaput döngetniük, ma talán utolsóként mondta ki az EU-vezetők közül, hogy Oroszország agresszor a Krímben...) Mit diktált a geopolitika az akkori krími háború idején, valamint utána, mint magyar nemzeti érdeket és mit diktál most? Akkor még magyar szemmel hasznosak voltak a forradalmak, csak mára váltak károssá? Hol voltak, mit tettek a titkostársagok akkor és mit tesznek most?

Vizsgált időszakunk a krími háborútól a porosz-osztrák háborúig terjed és fő tárgya a magyar politika különböző tényezőinek viszonya a két háború következtében megszülető Románia, a leendő Kisantant legerősebb állama, a történelmi Magyar Királyság legfőbb sírásója vezetőivel és az új országnak nagy jövőt szánó nemzetközi szabadkőműves központokkal. (Nem akarom lebecsülni a cseh elit szerepét sem történelmi államunk szétverésében, de hazánk területéből a legtöbb Romániának jutott, több, mint a mai Magyarország területe és román csapatok jutottak el Budapestig mindkét világháborúban.)

Ne tévesszenek meg minket e térkép német feliratai, Magyarországon és Erdélyben 1849-től 1867-ig is a hagyományos magyar elit és a magyar kultúra volt domináns pozícióban, és már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Erdély, a Partium és a Temesi bánság román kézre jutása esetén ez drámaian megváltozna...