Magyar nemzeti érdek és hazaárulás az első Krími Háború időszakában
A jelen bejegyzésnek kettős aktualitása is van, egyrészt szemünk láttára zajlik egy (egyelőre szerencsére vértelen) "Második Krími Háború", másrészt közeledik március 15. Különösen a mai eseményeknek a "szabadságharcos" történelemszemléletben és zsarnokmegdöntő hollywoodi filmeken nevelt kommentátorok általi torz értékelése fényében érdemes megvizsgálni, hogy hogyan viselkedtek a 19. századi Krími Háború idején 48-as Szabadságharcosaink és Gonosz Elnyomóink, a Habsburgok. (Mármint a király és kormányzata.) Ki képviselte a nemzeti érdeket és ki volt a hazaáruló? Látjuk, hogy ma is nagyon erős nyomás nehezedik kormányunkra bel- és külföldről egyaránt, hogy a magyar kurucos-szabadságharcos hagyományhoz illően lelkesen álljon ki azok mellett, akik az ősi forradalomexportálási modell alapján utcai barrikádokat emelnek és "zsarnokot" űznek el, illetve mennydörgő szavakban ítélje el az Ősellenség muszkát, aki ugye 1849-ben is eltiporta a dicsőségest. (Néhány éve még nem kellett volna Orbán Viktornál ez ügyben az akkor tárt kaput döngetniük, ma talán utolsóként mondta ki az EU-vezetők közül, hogy Oroszország agresszor a Krímben...) Mit diktált a geopolitika az akkori krími háború idején, valamint utána, mint magyar nemzeti érdeket és mit diktál most? Akkor még magyar szemmel hasznosak voltak a forradalmak, csak mára váltak károssá? Hol voltak, mit tettek a titkostársagok akkor és mit tesznek most?
Vizsgált időszakunk a krími háborútól a porosz-osztrák háborúig terjed és fő tárgya a magyar politika különböző tényezőinek viszonya a két háború következtében megszülető Románia, a leendő Kisantant legerősebb állama, a történelmi Magyar Királyság legfőbb sírásója vezetőivel és az új országnak nagy jövőt szánó nemzetközi szabadkőműves központokkal. (Nem akarom lebecsülni a cseh elit szerepét sem történelmi államunk szétverésében, de hazánk területéből a legtöbb Romániának jutott, több, mint a mai Magyarország területe és román csapatok jutottak el Budapestig mindkét világháborúban.)
Ne tévesszenek meg minket e térkép német feliratai, Magyarországon és Erdélyben 1849-től 1867-ig is a hagyományos magyar elit és a magyar kultúra volt domináns pozícióban, és már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Erdély, a Partium és a Temesi bánság román kézre jutása esetén ez drámaian megváltozna...
