Lengyel, román két jóbarát, együtt harcol, s...

Előzmény: Horthy már 1920-ban jókora keleti területeket csatolt vissza - Lengyelországhoz...

"A geopolitikát erős kényszerek alakítják, nem politikai szólamok és ideológiák. Az legfeljebb a csomagolástechnikához kell."  (Hegedűs Tamás, a "Geopolitika - Eurázsia"  blog szerzője)

A fenti megállapítás egyrészt igaz a geopolitikai adottságokra és potenciális lehetőségekre, de (sajnos) nyilvánvalóan nem érvényes automatikusan minden állam tényleges külpolitikájára, konkrétan például a magyar államéra. Ez egy kívánatos norma, valóban, a felkészült állami eliteknek ezen elv alapján kell(ene) a rájuk bízott államszervezet, ország külpolitikáját, geopolitikáját irányítania, de a magyar elit fősodra ezt az elvet nagyjából a Reformkor óta képtelen alkalmazni. (Kivéve talán a Tiszák politikáját, de ott is óriási hiányosságokkal, féloldalasan.) Ezzel szemben az elv alkalmazásának mestere térségünkben a román államirányító elit, nem véletlen, hogy a Reformkortól napjainkig tartó korszak e legfőbb geopolitikai riválisunk fölénk kerekedésének története.

1919. A román csapatok Ferdinánd király és Mária királyné jelenlétében  átkelnek a Tiszán

Nézzük, hogyan mulasztotta el e szabály alkalmazását az ideológiáktól, ellenszenvektől elvakított Horthy-vezetés a trianoni "béke"szerződés aláírása körüli drámai időszakban, és hogy ésszerű volt-e magyar katonai támogatást felajánlani Románia legnagyobb térségbeli szövetségese, Lengyelország számára Románia legnagyobb ellensége, Szovjet-Oroszország ellen!

Klapka Testvér, a Komarnói Hős

Magyar nemzeti érdek és hazaárulás az első Krími Háború időszakában

A jelen bejegyzésnek kettős aktualitása is van, egyrészt szemünk láttára zajlik egy (egyelőre szerencsére vértelen) "Második Krími Háború", másrészt közeledik március 15. Különösen a mai eseményeknek a "szabadságharcos" történelemszemléletben és zsarnokmegdöntő hollywoodi filmeken nevelt kommentátorok általi torz értékelése fényében érdemes megvizsgálni, hogy hogyan viselkedtek a 19. századi Krími Háború idején 48-as Szabadságharcosaink és Gonosz Elnyomóink, a Habsburgok. (Mármint a király és kormányzata.) Ki képviselte a nemzeti érdeket és ki volt a hazaáruló? Látjuk, hogy ma is nagyon erős nyomás nehezedik kormányunkra bel- és külföldről egyaránt, hogy a magyar kurucos-szabadságharcos hagyományhoz illően lelkesen álljon ki azok mellett, akik az ősi forradalomexportálási modell alapján utcai barrikádokat emelnek és "zsarnokot" űznek el, illetve mennydörgő szavakban ítélje el az Ősellenség muszkát, aki ugye 1849-ben is eltiporta a dicsőségest. (Néhány éve még nem kellett volna Orbán Viktornál ez ügyben  az akkor tárt kaput döngetniük, ma talán utolsóként mondta ki az EU-vezetők közül, hogy Oroszország agresszor a Krímben...) Mit diktált a geopolitika az akkori krími háború idején, valamint utána, mint magyar nemzeti érdeket és mit diktál most? Akkor még magyar szemmel hasznosak voltak a forradalmak, csak mára váltak károssá? Hol voltak, mit tettek a titkostársagok akkor és mit tesznek most?

Vizsgált időszakunk a krími háborútól a porosz-osztrák háborúig terjed és fő tárgya a magyar politika különböző tényezőinek viszonya a két háború következtében megszülető Románia, a leendő Kisantant legerősebb állama, a történelmi Magyar Királyság legfőbb sírásója vezetőivel és az új országnak nagy jövőt szánó nemzetközi szabadkőműves központokkal. (Nem akarom lebecsülni a cseh elit szerepét sem történelmi államunk szétverésében, de hazánk területéből a legtöbb Romániának jutott, több, mint a mai Magyarország területe és román csapatok jutottak el Budapestig mindkét világháborúban.)

Ne tévesszenek meg minket e térkép német feliratai, Magyarországon és Erdélyben 1849-től 1867-ig is a hagyományos magyar elit és a magyar kultúra volt domináns pozícióban, és már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy Erdély, a Partium és a Temesi bánság román kézre jutása esetén ez drámaian megváltozna...